2017. május 22., hétfő

Bicajozás szigetről szigetre Japánban

Mivel a Shinkanzen a barátom és az irodám is egyben, sokat nem teketóriáztam átugrottam Onomichibe. Az állomástól látni a tengert és csak öt perc séta a bringa kölcsönzőig. A nehezítés csak annyi, hogy a nagynevű cég kirendeltsége a parkolóban van, de a hosszú sor elősegítette a tájékozódást. 


2017. május 5., péntek

Ősi városok, szurdokok és szarvasok között Japánban

Tsuwanoba késő este értem és az állomás váróterme adta magát, hogy ott aludjak. Az ötlet nem csak nekem, hanem 2 másik japánnak is szöget ütött a fejében, ők sem akartak a szállásért vagyonokat fizetni, ezért hárman osztoztunk  a termen. Az egyiküknek nem volt matraca, ezért kölcsön adtam neki az enyémet és nagyon örült neki. Az éjszaka nyugisan telt vonatok már nem jöttek, de fél hétkor felvertek minket és elhajtottak. 
Összepakoltam a hálózsákot és azon töprengtem, hogy mi legyen a csomaggal.

2017. április 24., hétfő

Gyógyfürdők, vulkánok és kastélyok között Japánban

Az állomásra érve próbáltam átverekedni magam a hangyabolyként nyüzsgő tömegen, de kissé lefagytam. Tisztára, mint valami filmben. Megálltam és néztem ki a fejemből, mindenfelé emberek ezrei cikáznak, vadásztam kávét és újra bootoltam.


2017. április 19., szerda

Japán GY.I.K.

Japánba se az átlagos módon érkeztem, hanem Koreából szárnyashajóval. Veszett tempóban szeltük a hullámokat és 70 perc múlva megálltunk Tsushima szigetén, ami már Japán. Egyenruhások szálltak fel és fényképezőgépre emlékeztető hőkamerás kütyüjükkel mindenkit beszkenneltek.
Akadt pár delikvens akit leszedtek, aztán visszafordították őket vagy karanténba tették nem tudni. 
10 perc sem telt el, begyújtottak a motorokat és indultunk tovább Fukuokába.



2017. április 10., hétfő

Ettél már tengeri ananászt?



Utolsó koreai éjszakáimat hostelben akartam eltölteni, hogy ki tudjam mosni a ruháimat és kicsit töltődni Japán előtt, mert ott már csak sátorozni fogok.
A múltkor a templomnál hagytam abba. Megvolt, szép volt, jó volt.



2017. április 5., szerda

Csövezés a koreai királysírok között

Az autópályánál elbúcsúztam Chuytól és továbbra is szuperül működött a stoppolás. Sötétedés előtt Gumiban találtam magamat, ami területre legalább akkora, mint Budapest. Innen kicsit bajos lenne kistoppolni, főként este. Szerencsére már nincs messze a Jikji templom, ahová fillérekért elvisz a busz. Szokás szerint épp indult és a templom közelében tett ki. Már öreg este volt és a városszéli park ideális alvóhelyet nyújtott, ahol, senki sem zavarta meg az álmomat.



2017. március 31., péntek

Egy napom Chuyyal

A Gosu Donggul barlangból, a Guin templomba, a koreai buddhizmus egyik központjába tartottam, a kihívást 2 gyors stoppal megoldottam és megkezdtem a bóklászást a hatalmas komplexumban.



2017. március 29., szerda

Alvás a padlófűtéses erdei kolostorban

Hosszas kínlódás után kijutottam a metróból és a Westend méretű terminálok egyikében meglett a chungjui busz. Szöulban amikor tudtam mindig gyalog mozogtam. Bár a metró nagyon profi, de az utcaszinttől a szerelvényig minden állomáson minimum 10 percet caplatsz a föld alatt és még a várakozás meg az utazás + a kijutás. Na ezt ha összeadod pár megállónál is 30-40 perc. Gyalog sem több és addig is nézelődik az ember. 

2017. március 25., szombat

Szöul környéki túrák

Szöul után vidéki levegőre vágytam, ezért az egykori királyok temetkezési helyét céloztam meg. Ha nem metróval közlekedsz, jön az, hogy senki nem beszél angolul, de a toll meg a papír előbb-utóbb mindent megold. Még jó, hogy csak az írásuk más és a számok ugyanazok. 


2017. március 20., hétfő

Gangnam style vs Hello Kitty

A reptéren gyorsan végeztünk a formaságokkal és jött az első kihívás a jegyvásárlás.
Beszereztem a T Money kártyát, ami a metrón kívül, buszra, taxira, telefonálásra és még bolti vásárlásra is jó.
Előfordulási hely bármelyik bolt. 
Ezt pikk-pakk megoldottam bankkártyával, viszont fel is kell tölteni, amihez készpénz kell. 



2017. január 20., péntek

Ha unod az ipari turizmust, avagy 4 napom Luklából Jiribe

Szabiékat kikísértem a luklai reptérre, amit a szobából is láttunk és vártuk a check int. Ajtó-ablak nyitva, fütés nuku. A Yetiseket már becsekkolták és nagy robajjal megjött a gépük.

2017. január 15., vasárnap

Everest Trek 2. (Gokyo)

Újév napján arra ébredtünk, hogy a tájat fehér lepel borítja. A vaskályha már nem mormogott és 0 fok körül lehetett a szobában. Gyorsan megettük az omlettet, megkaptuk az eligazítást és mentünk Gokyo felé. 

2017. január 11., szerda

Az Everest Trek

Karácsony reggel csak nem akart kinyitni a reptéri check in és valahogy sokkal többen várakoztunk, mint amennyien felférünk a 20 személyes gépre. Később derült ki, hogy mákunk van mert december 23-24-én egyáltalán nem szállt fel gép  a rossz idő miatt. Három óra késéssel indultunk, nyilván az itt ragadtakat tették fel a korábbi gépekre.


2017. január 10., kedd

Érkezésünk Nepálba

Az indiai-nepáli határra épp nyitáskor érkeztünk. Az álmos vámtisztek akkor kapcsolták be a számítógépeket, a tévét és rendelték meg a reggeli teájukat. Mi csak ültünk és vártunk a szakadt irodában. Fél óra is eltelt mire bekönyveltek és bütötték azt a szerencsétlen pecsétet.