2017. szeptember 21., csütörtök

Boldog Szülinapot!

Szia Balázs!
Sok Boldog Szülinapot! Örülök, hogy megismerhettelek és sok felejthetetlen élményt szereztünk közösön. Na és persze örök hála, amiért megfűzted a vezérkart, hogy veled mehessek a Baltikumba, amiből mazsoláztam ezt a mostani kis szösszenetet. 
Hajnali 1-3 között kicsit ünnepi hangulatban


Bár nem voltunk jó fiúk,


és KISZ tagok sem,


azért eljutottunk Vilniusba, ahol te egyből lefotóztad,


az égen megjelenő szivárványt,


ami egyből álomba ringatta a megfáradt csapatot a könyvespolc jellegű szobánkban.


Másnap a sirályok elrepítettek minket


Észtországba és nekiláttunk a sátorverésnek a soföreink örömére.


Miután ezzel végeztünk felfedeztük a kerti hintát


amit rögtön kipróbáltunk,


de persze a 200 éves fák nem bírták a terhet és a földön találtuk magunkat.


Ennek örömére a szaunában folytattuk tovább a bulit.


A kályhát és a gyomrunkat sörrel locsoltuk, ennek köszönhetően másnap kicsit kapatosan jutottunk fel a Baltikum legmagasabb pontjára a Nagy tojás hegyre.



Tojást ugyan nem találtunk, de szereztünk a világ legészakabbi Strucc farmjáról.


Hála az északi szeleknek, kifújták a kezemből, és te megint fotózhattál.


Addigra a csoport is leért a mezőre és rátalált a mocsári hamvas szederre, ami azért piros, mert még zöld.


Ezek után rádöbbentünk, hogy nem ártani valamit inni, ha már ilyen hideg van és ilyen misztikus helyre keveredtünk.


Ekkor jött Vologya, aki vendégül látta a csapatot


az italok fogytak, az idő hült és az eső is rákezdett, már a véres hurkás pizza is fogytán volt amikor jött az ötlet, hogy folytassuk a bulit a világ legnagyobb belmagasságú kocsmájában. Szó szót követett és Józsi bácsi eltérítette 


a kissé beázott buszunkat Tartúba





miután kellőképp megnedvesítettük a garatunkat, valaki kitalálta, hogy keressük fel a magyar tanszéket.

Elindultunk az esőben és rátaláltunk egy üres előadóra,


ahol a portástól megtudtuk, hogy másnap lesz Toni bácsinak, a tanszékvezetőjének a 60. szülinapja.
Több se kellett a csapatnak és a Miskolci kórussal kiálltunk és elénekeltük a Tavaszi Szél Vizet Áraszt című nótát. Toni bácsinak potyogtak a könnyei, de mi ismét felkerekedtünk.


Lepacsiztunk a két meleg Wildével és


egy olyan focipályán találtuk magunkat, aminek a közepén tölgyfa nőtt, ott jöttünk rá



hogy a sok utazástól már nagyon meg éheztünk és a szomszéd kempingben fellelhető összes kaját feltettük a grillre.


A tűz mellett viszont kimelegedtünk és egyből berohantunk a tengerbe,


hívtuk a csajokat is de ők inkább kintről figyeltek minket.


Azt mondták, hogy ilyenkor csak a hülyék fürdenek és menjünk inkább bicajozni




annyit tekertünk, hogy a tengerpartról eljutottunk a Medve-tóhoz, ahol már a nap is kisütött.


Ott persze kiderült, hogy tilos a fürdés és rögtön tömlöcbe zártak minket


viszont legalább volt fűtés és jó kilátás.


Sur Töllhöz a népi hőshöz fohászkodtunk


és ő a csónakjában kicsempészett minket a szomszédos világítótoronyhoz.


Ami az idők során kicsit elferdült, de azért felmásztunk rá és a távolban megláttuk


Észtország legnagyobb vizesését, ahol lemostuk magunkról a sót.


Jó ez a természet, de azért az sem baj ha van némi civilizáció,


és jár a villamos


ami elvisz egy jó kocsmába, ahol vigasság van.




DE minden jó dolognak egyszer vége lesz és hazafelé kell venni az irányt.



Aztán eszünkbe jut néhány fúra figura a csapatból.



És egy év múlva jönnek az újabb örültek, akinek hála






bekerülhetsz a tallini börtönbe.



Sok Boldog Szülinapot Balázs!!!