2011. június 30., csütörtök

Szumátra, ahol még van matriarchátus


Szerencsénkre a mi gépünk landolt utoljára, ezért a biztonságiak megengedték, hogy reggel ötig szundizzunk a terminálban. Reggel összekapartuk magunkat romjainkból és kimentünk a reptér elé várni a buszt, ami átvisz a másik terminálra.

2011. június 29., szerda

Bali másképp


Sokat írtam már Baliról, ezért nem akarom ismételni önmagamat, de azért most sem unatkoztunk. Kután nem kértünk a lányoknak bukót, mert nem tűntek túl tisztának, ezért ők lobogó hajjal ültek mögöttünk egész addig, amíg rá nem kezdett az eső.

2011. június 28., kedd

Kéne 1 kis kén


Az ember időre jött, hatalmas kerekű terepjárójával, beszálltunk és kicsit komfortosabban utaztunk benne, mint a Jimnyben. Gázt adott és 45 perc alatt lezavarta a távot, időközben láttuk, hogy jó döntés volt a visszafordulás, mert ebből az irányból, ezeken az aszfalt nélküli vízmosásokon átkelni, nem Jimnynek való terep.

2011. június 27., hétfő

Jimnys kalandok


Miután Andiék megérkeztek Balira, kezdetét vette a nagy kaland: földön vízen, levegőben. Érkezéskor Zalán kicsit viseltesnek tűnt a Bangkokban elfogyasztott 10 Chang sörnek köszönhetően, de a gyógysör rendbe hozta és bevállalta az akklimatizációs motorozást a legszebb balinéz templomhoz, a Tanah Lothoz.

2011. június 16., csütörtök

Sárkányok pedig vannak


Komódóra és a környező szigetekre mindig szívesen térek vissza.
Miért is?
Kilátás a floreszi szállásról:



Hajóra szállunk és máris feltűnnek a meseszép partok,





majd megjelennek a delfinek,



Miután kiörömködtük magunkat, ismét útra kelünk és kikötünk Rincán.



A kikötőben feltűnik az első sárkány,



Haladunk a nemzeti park központja felé,



Becsekkolás után a konyha mellett szexelő sárkányokat fotózzuk,



Elindulunk az 5 km-es szigetkörre és hamarosan sárkányfészekhez érünk,



fél óra séta után bivalyt fedezünk fel a vízmosásban,



és jé ott egy újabb sárkány.



Leülünk egy kőre és figyeljük mit művel.



Innen kicsit felfelé haladunk, de már van panoráma is, először a környező dombokra,



majd a tengerre is.



Visszatérünk a hajóra, belakomázunk és megállunk sznorkelezni a közeli szirtnél.



Körbeússzuk a szirtet és megcsodáljuk a bámulatos víz alatti világot,



majd megcélozzuk Komodót.




Épp naplementére érünk oda,



Hatalmas zajra figyelünk fel. Mi lehet ez?
Jönnek a gyümölcsevő denevérek:



Az éjszakát a hajó tetején töltjük és annyi csillagot látunk, mint még soha. A felkelő nap ébreszt, reggeli fürdés, 1 óra hajókázás és kikötünk Komodón.




Kapunk helyi vezetőt, aki sokat mesél az itt élő növényekről, amik nagy része gyógynövény vagy  pálinka alapanyag, de akár háztető is készülhet belőle.
-          Mi ez a zaj? – kérdezzük tőle.
-          Csak a kakaduk. – feleli vigyorogva.



Madarakból nincs hiány errefelé, láttunk még zöld galambot


és sok ittélő fajt, de őket sajna takarták a lombok.
Haladunk az erdőben és Timor szarvasra figyelünk fel,



Ő nem fél tőlünk békésen legelészik, mintha itt se lennénk.
Kicsit később a vezetőnk rámutat egy kiszáradt fa törzsére, amin épp kis sárkány napozik.


Mivel ők kannibálok ezért, amíg el nem érik a megfelelő méretet, addig fákon tanyáznak és rovarokat esznek. 4-5 évesen lejönnek és biztonságban vadászhatnak. Útközben több helyen vadorchideákat is megpillantunk,



majd elérünk az etető helyre. Komodó szigetén régen rendeztek a turisták örömére vérengzéseket. Kikötötték a kecskét az egyik fára, a jajveszékelését meghallotta a sárkány és a turisták nagy örömére szétcincálta mindenki szeme láttára.   
Mára szerencsére ez TILOS!!!
Felkapaszkodunk egy magaslatra és hihetetlen szerencsében van részünk, újabb sárkány fekszik a fűben.


Majd a kilátópontról fotózzuk az öbölben vesztegelő hajókat .


és a csodálatos partokat


Rövidke séta után visszaérünk a büféhez, persze itt sincs hiány sárkányban. Pedig állítólag már nem etetik őket, ki tudja.



Elbúcsúzunk a vezetőnktől és a parton sétálunk vissza a hajóhoz, mikor kis híján belebotlunk egy a tengerparton grasszáló sárkányba.



Séta közben kellemesen leizzadtunk, visszatérünk a hajóra és már alig várjuk a fürdést, begyujtjuk a motort



és egy óra múlva már a Pink-beachen lubickolunk a halak között.



Kiúszunk a partra, és tényleg rózsaszín a homok,


majd jöhet a jól megérdemelt pihenés.


Korallban itt sincs hiány, sőt még tintahalat is látunk.


Visszaúszunk a hajóra és kiadós ebéd után, megcélozzuk Kanawa szigetét, de útközben megállunk a Manta Pontnál, eleinte sehol 1 Manta, beugrunk a vízbe és a hajókötélbe kapaszkodva húzatjuk magunkat, színes halak, pompás korallok, újabb teki, de sehol a rája.
Visszaszállunk a hajóra és nézelődünk, amikor az egyik hajósunk kiszúrja a Mantát, ismét ugrás, de továbbra se látjuk
- Jobbra előttetek van! -üvöltenek a lányok a hajóról.
És tényleg, amíg élek nem felejtem.



Késő délután érünk Kanawára,



A korallok teljesen épek és kristálytiszta a víz.



Délután kis séta a szigeten,


sziklás részen,



homokos parton,


kagylók között,


majd naplementében.




Este pedig csapunk egy laza bulit a hajón.
Reggel ismét úszásra vetemedünk, ezúttal tűzhalat,


óriás kagylót,


tengeri csillagot,

bébi homárt,


kisráját



és persze teknőst is látunk.




Megreggelizünk, megállunk 2 lakatlan sziget partjainál és visszatérünk Floreszre.


Köszönet Pogonyi Tibornak a vízalatti felvételekért és a Mantás videóért.