Ma délután a Lánchíd rádión Pápuás és Raja Ampatos kalandjaimról meséltem.
2014. december 6., szombat
2014. november 27., csütörtök
2014. április 7., hétfő
Pulau Weh, Indonézia legnyugatibb szigete
Kuala Lumpurból fillérekért át repültünk Banda Acehbe (Szumátra), ahonnan csak
50 perc kompozás, Pulau Weh álomszép szigete. A reptéren miután megkaptuk a
vízumot és felvettük a zsákokat felkerestem az illemhelyet és ezt a táblát
találtam:
2014. március 31., hétfő
Khao Sok sűrűjében
Thaiföld az egyik kedvenc országom és eddigi életem során
elég sok időt tudtam itt eltölteni. Ennek köszönhetően bejártam szinte az egész
országot, de valahogy a Khao Sok Nemzeti Park mindig kimaradt. Tudtam, hogy
csodálatos sziklák, dzsungelek és barlangok rejtőznek itt, de valahogy még sem
jutottam el mostanáig.
2014. március 24., hétfő
Milyen az élet a Pau törzsi falvakban
Természetesen, ha valaki eljön az Inle-tóig, akkor vétek
kihagyni a környék felfedezésére induló kettő vagy több napos gyalogtúrákat,
ahol a szállás kolostorban vagy helyi családnál történik. Jómagam is többször
jártam a Nyaungshwe-Kalaw túrán, de ezúttal a másik kevésbe járt oldalt
választottuk. Vezetőnk Pho Se, 30 éves sokat mesélt az itteniek életéről.
2014. március 19., szerda
Inle, az Inthák tava
Az Inle-tónál ismét mázlink volt a belépőkkel, a mögöttem
ülő koreai csaj a kezembe nyomott egyet és így nyertünk 10 dolcsit. A szokásos
szállásom teli volt, de átsétáltunk Nyinyi barátomhoz, a Fujiyama étterembe.
Épp házon kívül volt, de a társa már hívta is.
2014. március 11., kedd
Bagan bicajjal
Buszunk hajnalban ért Baganba és a New Park hotelben még nem tudtak szobát adni.
-
Vigyetek el egy-egy bicajt és nézzétek meg a napfelkeltét!
– javasolták.
Mivel egyikünk sem korán kelős típus, tudtuk, hogy többet
nem lesz ilyen lehetőségünk.
Kitekertünk a faluból és a jobb oldali templomegyüttes egyikére
felmásztunk és onnan gyönyörködtünk az égen megjelenő színekben.
2014. március 10., hétfő
Tengerpartok, barlangszentélyek és rizsföldek közt motoroztunk Myanmarban
Kora délután érkeztünk Daveibe, ahonnan motoros taxikkal
jutottunk Maungmakan strandjára. A parton 2 szálláshely van, mindkettő drága és
olyan semmilyen.
Viszont pár száz méterre rátaláltunk egy igazi kis
édenkertre, a Coconut G.H.-ra.
2014. március 6., csütörtök
Myanmar sem a régi
2014. január 14., kedd
Fokföldi csatangolások
Pretoriába érve a buszállomáson közölték, hogy vagy most
indulok Fokvárosba vagy holnap délelőtt. Nem volt kérdés. Megvettem a jegyet,
visszarohantam a buszhoz és sajna köszönés nélkül váltam le a csapatról. A több
mint 1400 kilométeres távot a busz 21 óra alatt tette meg.
Szinte végig sivatagban utaztunk eltekintve az utolsó két
órától. Ahol végre szőlőtőkék is feltűntek, majd beértünk a 4 milliós lakosú
Fokvárosba.
2014. január 10., péntek
Zimbabwei romok között
Kora reggel már talpon voltam és elstoppoltam a
Viktória-vízesés Zimbabwei bejáratához. A 30 dolláros belépőt kissé sokalltam, ezért más megoldást
választottam. A kerítést követve figyeltem a felmerülő lehetőséget. Végül
találtam a bejutásra alkalmas helyet, de mivel túl korán volt még sok ember nem
lézengett bent, ezért inkább én meghátráltam. Végül csak lejutottam a
folyópartra és láthattam az egyik lezúduló folyót testközelből.
2014. január 8., szerda
2014. január 6., hétfő
Ahol az istenek nem estek a fejükre
Két nap fárasztó buszozás után értünk az Okavangó folyó
deltájához, ami állatok millióinak ad otthont. Maga a folyó 1600 km hosszú, de
még így sem elég ahhoz, hogy elérje a tengert, hanem a sivatagban egyszercsak elfogy.
A deltája 15 000 négyzetkilométert foglal el és eddig aki ott járt, ódákat
zengett róla.
2014. január 4., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)