Khao Sok sűrűjében

Thaiföld az egyik kedvenc országom és eddigi életem során elég sok időt tudtam itt eltölteni. Ennek köszönhetően bejártam szinte az egész országot, de valahogy a Khao Sok Nemzeti Park mindig kimaradt. Tudtam, hogy csodálatos sziklák, dzsungelek és barlangok rejtőznek itt, de valahogy még sem jutottam el mostanáig.

A nemzeti parkot, az ország szinte bármelyik szegletéből meg lehet közelíteni, de talán Krabiból vagy Phuketről a legkönnyebb. Mindkét helyről van menetrend szerinti busz. Természetesen stoppal sem nehéz eljutni ide. Takua Pa városától, 42 kilométernyire van Khao Sok falu, ahonnan szervezik a parkba induló többnapos túrákat.

A faluba tartó mellékút bejáratánál több furgon is várakozott. Persze egyből leszólítottak és pillanatok alatt meg lett a SmileyG. H. járgánya is, akik ingyen elvittek a szállásra. A hölgynek bemondtam, az egyik Phang Nhai utazási irodás barátom nevét és máris jutányosabb áron lett szobánk. Kicsit még várnunk kellett, de hamarosan megkaptuk az egyik cölöpökön álló hangulatos házikót. Bedobáltuk a cuccokat és lezsíroztuk a  2 napos túra részleteit.

Reggel 8-kor kaptuk az általunk választott reggelit, majd bemutatkoztunk a 3 angol útitársnak, akikkel mentünk a vadonba. A túra 2500 bath/fő (17 000 Ft), az ár tartalmaz minden közlekedést, a szállást, a dzsungeltúrát és 5 étkezést. Nem olcsó viszont, ennél kevesebből mi se bírtuk volna kihozni.

Felszálltunk a platóra és irány a tó. Háromnegyed óra utazás után megálltunk a városban, ahol Bao a vezetőnk vett némi élelmiszert a piacon. Addig mi is körülnéztünk. Van itt minden a malacfejtől

a zöldségekig.

Az egyik helyen még fincsi kávét is tudtam inni. Vezérünk visszaért és repesztettünk tovább a Ratchaprabha gáthoz, ahol csónakba szálltunk és mesébe illő mészkősziklák között hajóztunk.

A nap erősen tűzött és örömmel láttuk, hogy hajónk befordul az egyik zárt öbölbe. Bao szólt, hogy most lehet fürödni és akinek van kedve sziklákról ugrani az ne habozzon. Naná, hogy volt. Felhúztam a vízi szandálomat és ugrottam a kristálytiszta, 29 fokos vízbe. Rikivel úsztunk a vezér után, felmásztunk a sziklafalra és kerestük az ideális ugróhelyet.

Több ilyet is találtuk és mindegyikről leugrottunk. Viszont a szemközti sziklafal sokkal magasabb, de azt nem ismerte Bao. Persze, hogy nem, mert neki nincs cipője, anélkül meg felmászni arra ez élesen csipkézett falra esélytelen. Nekem viszont van és így könnyűszerrel feltudtam mászni rá. Miután felértem a közel 10 méteres sziklára, jól körbenéztem és már ugrottam is. A vízben Riki elkérte a szandálomat és ő is kipróbálta. Sugárzó arccal jött fel a víz alól. Nagyon király ez a hely, tiszta tenger érzése van az embernek, csak hát itt a víz nem sós.

Miután kellően kitomboltuk magunkat ismét hajóra szálltunk és megcéloztuk a Smiley Bungalow úszóházait. Tudtuk, hogy nem itt alszunk, mert az egyik népszerű kanadai kalandtúra szervező cég lefoglalta az összes úszó házat és nagy esti partyra készültek.

Viszont az ebéd itt lesz.

A tavat 15 folyó táplálja és mindegyiken van ilyen úszó bungalókból álló panzió. Azt hogy kié legyenek ezek, igen egyszerű módon oldották meg. Kihirdették a lehetőséget és kisorsolták a szerencsés befektetőket.

Kikötöttünk az úszó étteremben és 10 perc múlva már lapátoltuk a green curryt, a sült zöldségeket és az édes-savanyú mártást. Délutánra kaptunk két óra szabadságot, aki akar pihen vagy fürdik. Mi inkább a kajakozást választottuk. Szebbnél szebb öblökbe eveztünk be és hallgattuk a madarak énekét.

A megbeszélt időre visszamentünk az úszó alkalmatossághoz és onnan vittek el minket a másik szállásra. Most is csodaszép dzsungelek és mészkősziklák között jártunk és rajtunk kívül hajót sem láttunk a vízen. Beköltöztünk a nádkunyhós úszó kéglinkbe. Elől is víz, hátul is víz hibátlan. Bárhonnan tudok fejest ugrani. Nem kellett túl sokáig töprengenem a dolgon és a teraszt választottam. A víz továbbra is nagyon fincsi és rengeteg halacska úszkál körülöttünk. Miután kijöttünk kifeküdtünk a házunk előtti teraszra és figyeltük a szemközti dzsungelt.

Naplemente előtt még kivittek minket hajó szafarira, de egy-két majmon kívül nem láttunk mást, viszont a természet továbbra is elvarázsolt.

Reggel dzsungeltúrára indultunk, aminek kiindulópontját bő fél óra hajókázás után értük el.

Az ösvényt az elődeink már jól kitaposták és az erdő sem igazán szűz dzsungel,

de ettől függetlenül nagyon tetszett. Eleinte óriásira nőtt bambuszok közt haladtunk, majd többször patakokon kellett átugrálnunk.

Az egyik liánra felcsimpaszkodva jókat marhultunk mindannyian. Aztán egyre beljebb és beljebb mentünk az erdő sűrűjébe, míg nem elértük a Nam talu barlangot.

A bejáratnál átvedlettünk fürdőruhába és az értékeinket beletettük az újonnan vásárolt vízhatlan szütyőbe. Bekapcsoltam a fejlámpát. Szenzációs méretek, óriási álló és fekvő cseppkövek erdejében haladtunk.

Szinte végig a patakmedret követtük, ami helyenként bokáig vagy éppen derékig ért. A barlang első felében a járat olyan széles volt, hogy nem zavart minket a víz mélysége, könnyűszerrel ki tudtuk kerülni. Ezen a részen Bao fogott valamit és idehozta.

Mi lehet a kezében?

Rávilágítottam és hatalmas méretű békát láttam benne.

Mindannyian megcsodáltuk és simogattuk, de valahogy senki sem akarta megcsókolni.

 - Na jól van, elég lesz, hadd menjen – szólt Bao.

Végignéztük amíg a brekusz elugrándozik és mi is haladtunk tovább. Helyenként denevérek reppentek fel, máshol apró halak úszkáltak. Nagyon szuper ez a hely. És a java még csak most jön. A járat teljesen beszűkölt, viszont a víz megnőtt és helyenként derékig érőben gázoltunk tovább. A víz hőfoka épp csak egy-két fokkal volt hűvösebb az ideálisnál. Na, de minden jónak vége szakad egyszer, itt is feltűnt a kijárat és hamarosan a napon szárítkoztunk. Visszasétáltunk a csónakhoz, elvittek az úszó étterembe, ott kaptunk kiadós ebédet és visszavittek minket Khao Sok faluba.