2014. január 14., kedd

Fokföldi csatangolások

Pretoriába érve a buszállomáson közölték, hogy vagy most indulok Fokvárosba vagy holnap délelőtt. Nem volt kérdés. Megvettem a jegyet, visszarohantam a buszhoz és sajna köszönés nélkül váltam le a csapatról. A több mint 1400 kilométeres távot a busz 21 óra alatt tette meg.
Szinte végig sivatagban utaztunk eltekintve az utolsó két órától. Ahol végre szőlőtőkék is feltűntek, majd beértünk a 4 milliós lakosú Fokvárosba.

2014. január 10., péntek

Zimbabwei romok között

Kora reggel már talpon voltam és elstoppoltam a Viktória-vízesés Zimbabwei bejáratához. A 30 dolláros belépőt kissé sokalltam, ezért más megoldást választottam. A kerítést követve figyeltem a felmerülő lehetőséget. Végül találtam a bejutásra alkalmas helyet, de mivel túl korán volt még sok ember nem lézengett bent, ezért inkább én meghátráltam. Végül csak lejutottam a folyópartra és láthattam az egyik lezúduló folyót testközelből.


2014. január 8., szerda

Rafting a Zambézin

A határátkelésünk mókás volt. Kiszálltunk a truckból, bementünk az irodába, megkaptuk a kilépő stemplit és séta. Na, de az Okavango állta az utunkat. Komp természetesen van, de csak zambiai kacsáért hajlandó átvinni.

2014. január 6., hétfő

Ahol az istenek nem estek a fejükre

Két nap fárasztó buszozás után értünk az Okavangó folyó deltájához, ami állatok millióinak ad otthont. Maga a folyó 1600 km hosszú, de még így sem elég ahhoz, hogy elérje a tengert, hanem a sivatagban egyszercsak elfogy. A deltája 15 000 négyzetkilométert foglal el és eddig aki ott járt, ódákat zengett róla.


2014. január 4., szombat

Állati kalandok Namíbiában

Utunkat folytattuk tovább, a már jól bejáratott szafari járgányunkkal és a kempingünk szomszédságában gepárdfarm köszönt ránk.