Lánchíd Rádión meséltem a Pápuákról

Ma délután a Lánchíd rádión Pápuás és Raja Ampatos kalandjaimról meséltem.

Indonézia fogva tart

Andit kikísértem a sorongi reptérre, ő haza én pedig Jayapurába repültem. Van még tíz napom és szeretnék bejutni PNG-be (Pápua Új Guinea). Leszállás után pikk-pakk átpakoltam a kis zsákomba szükséges dolgokat, megvettem a visszaútra szóló (Jayapura-Makassar) repjegyem és beadtam a nagy zsákomat megőrzésre a Lion Air irodájába. 

Motorral a Baliem-völgyben

Fél nyolckor keltem, kivágtattam a reptérre és 10 percen belül már a kezemben voltak a repjegyek, a másnap reggeli gépre.

Kannibálok földjén 2.

Vasárnapra ébredtünk, ami ugye a templomba járás napja is. Nem vagyunk vallásosak, de ha már itt vagyunk, megnézzük miként zajlik a mise a pápuáknál. A templom előtt már gyülekeztek a hívők, főként a gyerekek és asszonyok. Érkeztünkre megállt az élet és mindenki minket bámult. 

Kannibálok földjén

Múltkor a semmi közepén fejeztem be a bejegyzést, ahol nagyobb nyüzsgés volt, mint hittük. A buszunk még el se ment, de már a motoros taxissal alkudoztam. 10 000 rúpiáért (250 Ft) vittek át Kurimába, ahol végre elfogyott az aszfalt.

Pápua, lekéstük vagy sem?

Reggel nyolcra értünk a Baliem-völgy központjába, Wamenába. Hát a reptér az nagyon ott volt, ha fényképen látnám, leginkább az indiai buszállomások csomagmegőrzőjéhez hasonlítanám.   

Első napunk Pápuán

Kicsit kábultan szálltunk le vasárnap hajnalban Jayapura (Nyugat Pápua fővárosa) repterén és bevetettük magunkat a legközelebbi motelbe. Ledőltünk még pár órára majd visszatértem a reptérre motort szerezni.