Jeti utazási naplója: Bagan bicajjal

Buszunk hajnalban ért Baganba és a New Park hotelben még nem tudtak szobát adni.

- Vigyetek el egy-egy bicajt és nézzétek meg a napfelkeltét! – javasolták.

Mivel egyikünk sem korán kelős típus, tudtuk, hogy többet nem lesz ilyen lehetőségünk.

Kitekertünk a faluból és a jobb oldali templomegyüttes egyikére felmásztunk és onnan gyönyörködtünk az égen megjelenő színekben.

Bagan történelméről sokat lehet olvasni, de azért pár sort én is megosztok veletek.

A Világörökség része, az ásatások helyszínéről az embereket a környező falvakba költöztették. Bagan a világ legnagyobb buddhista romterülete. A templomok téglából épültek és sok épület átvészelte a mongolok 1287-es betörését is. A XI. század közepén a déli Thaton királyságból egy buddhista remete tévedt Anawrahta udvarába. Az öreg vándor történetei magával ragadták az uralkodót is, így elhatározta, hogy a Megvilágosodott hívei közé lép. Követet küldött Manuhához, a monok királyához, arra kérve őt, hogy kölcsönözzön neki egyet a szentírások közül. Manuha nem hitt neki, nem teljesítette a kérést, így Anawrahta lerohanta Thratont, majd felpakoltatta a királyi könyvtárat, hogy egy új buddhista központot létesítsen. A könyvtár átszállításához 30 elefánt kellett. Ekkor épült a Swezigon pagoda, Shwesandaw, Pitakat Taik könytár, ahol a Tipitaka 32 példányát őrzik. Mivel az utódok sem akartak lemaradni, 200 évvel később már 13.000 templom állt. Az utolsó bagani király azonban elkövetett egy végzetes hibát, megölette Kubiláj kán, a Kínai Birodalom urának követét. A felbőszült uralkodó hatalmas sereggel indult Bagan ellen. A király tudta, hogy a tatárok után kő kövön nem marad, ezért gondosan szétszedtek néhány ezer templomot, hogy a városfalat megerősítsék. A királynak azonban már a tatárok érkezése előtt inába szállt a bátorsága és udvarával együtt elköltözött. Így ért véget a bagani királyság 1287-ben.

Körülöttünk több száz templom és szinte mindegyiket ködfátyol veszi körbe. Előbukkant a napocska és vele együtt megjelentek a hőlégballonok is.

Ahhoz képest, hogy fejenként 300 USD, tizenkettőt számoltam össze az égen. Még egy darabig nézelődtünk és vártuk, hogy a nap megvilágítsa az Irrawaddy folyót, majd lementünk.

Visszakerekeztünk a faluba és beültünk az egyik kifőzdébe. A kiszolgálók szinte mindegyike 10-12 éves kiskölyök, de vérprofin intézik a vendégek különféle rendeléseit. Elsőként kedvenc burmai levesemet a Shan tésztalevest kértük. Aki járt már az országban az tuti ismeri és szereti, aki még nem az hamar meg fogja szeretni. Akad benne rizstészta, rengeteg zöldség, koriander, földimogyi és némi fűszer. Természetesen hússal is lehet kérni. A végeredmény mennyei. Utána dhalt (lencsefőzelék) kértünk, amibe fánkot tunkoltunk. Amikor a pincér srác meglátta, elkezdett grimaszokat vágni és mutatta, hogy inkább a kávéba tunkoljuk. Engem ez mit sem zavart. Degeszre ettük magunkat és mire visszatértünk lett szoba is és persze alvás is.

Délután ismét kimentünk a romok közé és megnéztünk több impozáns templomot (Htilominlo, Ananda, Thatbinyu). Baganban hét éve jártam először, de jó látni, hogy nincs túl nagy változás. Természetesen több a szállás és az étterem, de aszfalt továbbra is csak a főutakon van és az emberek kedvessége sem változott.

Old Baganban az egyik félreeső sztúpára felmásztunk és onnan néztük a naplementét.

Már épp kellően relaxált állapotban voltunk, hála a szegfűszeges ciginek és a Myanmar sörnek, amikor megjelent az őr. A belépőket kérte. Szerencsére könnyen leszereltem, hogy a szobában hagytuk. A kérdésére természetesen más szállásnevet és szobaszámot adtam meg.

- Aki repülővel érkezik, azt ki sem engedik a reptérről addig, amíg ki nem fizette a 15 dolláros belépőt, de mi busszal jöttünk, ráadásul hajnalban. –

Sötétedés előtt indultunk hazafelé, de útközben felfedeztünk egy barátságos, indiai, családi éttermet. Gyertyafényes, lampionos hely, majdnem szemközt a Holiday nevű sörkerttel. Kértünk 2 thalit + levest + salit. Kaptunk lencselevest, krumplis, karfiolos ragut és padlizsános szószt is. Minden friss és finom volt. Másnap kipróbáltuk a közeli puccos indiait, ami mindig tömve volt, hát szót sem érdemel.

Baganban három napot töltöttünk és kényelmes tempóban jártuk be, az általam nagy többségben ismert romokat.

Persze találtunk pár olyan helyet, ahol korábban még nem jártam és kár volna kihagynod, ha erre jársz. A Gu-Byauk-Nge nevű helyet nagyon megkedveltük. Az Anawrahta nevű út mentén, cukorpálmák közt bújik meg ez a kis gyöngyszem.

És tuti csak te leszel itt. Mögötte pálmakunyhók árnyékában hintázó gyerekek

és vályogból téglát készítő férfiak élik mindennapi életüket.

A templom nem nagy, de kívülről is impozáns, a belsejében pedig csodaszép 7-800 éves fali rajzokkal díszített. A főút másik oldalán található 394-es sorszámú templom, aminek lépcsőit megmászva remek panoráma nyílik a bagani templomvárosra.

Innen könnyűszerrel átkelhetsz a Sulemani templomhoz, az épület belsejét sok-sok érdekes falfestménnyel díszítették, amik dacolnak az idő múlásával.

Mielőtt belépnél rengeteg ugrándozó mókust fedezhetsz fel, amint egymást kergetik a templom falán vagy a környező fákon. A napot kár lenne itt befejezni, érdemes átugrani a Dhamma-Yangi nagy piramisához is.

Ide be is lehet menni, de kívülről sokkal látványosabb. Innen poros földúton kerekeztünk tovább

zöldbab és tökültetvények, illetve 1000 éves templomok közt a hátsó csoport legnagyobbikához, a Dhamma-Ya-Za-Kához.

Most épp (2014. február) koreai pénzekből újítják fel az épületet, de kis ügyességgel és a bambusz kerítés elmozdításával fel tudtunk menni rá. Na igen, innen van kilátás.

Viszont nap sem viccelt, így hát mi is megpihentünk naplót írni és élvezni a templomok nyújtotta látványt. Ha ez sem elég, vannak még ennél is jobbak. Innen 3-4 km a Min-Nan-Thu falu, ahol aki épp ráér szövöget, aki meg nem az főz a turistáknak. Ebben az országban nehéz mellényúlni kajaügyileg, de a falu egyetlen étterme nem csak a Michelin csillagra, de az ehető kategóriára is nehezen pályázhatna. Viszont a kiszolgálás csúcs: aranyosak, kedvesek, mosolygósak. A faluból hazafelé tartva több érdekes és gazdagon díszített templom is van. Én a Wi-Ni-Dot nagyon szeretem, kevés turista jár ide, pedig itt a legszebbek a falfestések. Nem csak fekete-fehérek, hanem megjelenik a kék és a piros is. A Buddhákon kívül, akadnak növényi és állati ábrázolások is széles választékban. A szomszédban gumis műhely is üzemel és legutóbb itt jártamkor, az egyik srác pénzt sem akart elfogadni a három lyuk befoltozásáért.

Aki pedig nyugodt naplementéző helyet keres, a közeli templomok valamelyikén meg fogja találni.

Én a Min-Nan-Thu falu közelében található fehér sztúpa, melletti erődformájút javaslom. Mi is erre másztunk fel és helyi gyerkőcökkel múlattuk az időt. Naplemente előtt megjelentek a legelőről hazatartó tehenek.