Japán GY.I.K.

Japánba se az átlagos módon érkeztem, hanem Koreából szárnyashajóval. Veszett tempóban szeltük a hullámokat és 70 perc múlva megálltunk Tsushima szigetén, ami már Japán. Egyenruhások szálltak fel és fényképezőgépre emlékeztető hőkamerás kütyüjükkel mindenkit beszkenneltek.

Akadt pár delikvens akit leszedtek, aztán visszafordították őket vagy karanténba tették nem tudni. 

10 perc sem telt el, begyújtottak a motorokat és indultunk tovább Fukuokába.

A bevándorlásiak nem tököltek, viszont a vámos kiszúrta a zsákban levő bicskámat és megkért, hogy ne használjam az épületben. Nyilván nem akartam szalonnázni vagy megkéselni az első utamba eső japcsit, de azért jó ha tudom. Hála a Lópatától kapott 11 000 yennek (26 500 Ft), itt nem kellett váltanom. 

A turiszt infóból szereztem pár térképet és feltettem nekik néhány kérdést. A csaj nem válaszolt, hanem kitette elém az A4-es formanyomtatványt rajta a válasszal (gyakori japánban). Kérdeztem még valamit, jött az újabb A4-es lap. 

Már akkor láttam, hogy nem ők a régió olaszai. 

Nekem most a legfontosabb megszerezni a 3 hetes vonatbérletemet (JR Pass). Felugrottam az induló buszra. 

A vezetőn tányérsapka van, egyenruha és mikrofon log ki a szájából. Útközben mindenhol látni a kijelzőn, hogy mi lesz a következő megálló csak hát japánul és amíg próbáltam kisilabizálni, addig feltűnt, hogy minden piros lámpánál leállítjuk a motort.

Mivel a végállomásra mentem nagyon nem kellett paráznom, hogy rossz helyen szállnék le. Na, de még nincs jegyem. A viteldíjat  mindig az utazás végén kell bedobni a vezető melletti perselybe, ha csak nagy pénzed van, az sem gond a gép felváltja és vissza is ad. Felszállás hátsó ajtón, leszállás az elsőn, pont fordítva, mint nálunk. 

A vasútállomáson már egyből feltűnt, hogy megjöttem Japánba. Mindenfelé emberek ezrei cikáznak, keresztül kasul és soha nem fogynak el, mindenki rohan és nyomkodja a telefonját. A kocsik jobb kormányosak és sok a bicajos, de attól függetlenül, hogy jó a közbiztonság, a helyiek nem bízzák a véletlenre a dolgot (100 yen). 

A vakot ugyan nem láttam Japánban, de mivel ők is fizetnek adót, ezért az egész országban minden településen a járdákon végig van vakvezető sáv.

A pályaudvar nagyobb, mint a Westend, de a feliratokat követve könnyen megtaláltam jegypénztárt. Malajziában előre megvettem a 3 hetes, korlátlan utazásra érvényes bérletet (150 000 Ft), ami a városokban cirkáló HÉV-ekre, égi vasutakra és a sinkanszenekre is érvényes. 

Ez nem olcsó mulatság, de ha valaki sok helyre szeretne eljutni, akkor nagyon megéri. Viszont hiába vettem meg és fizettem ki, azt érvényesíteni is kell. Ezt csak Japánban lehet, bármelyik reptéren vagy vonatállomáson. Kitöltögettem az űrlapot, rákérdezték mikortól induljon a három hét és 5 perc múlva már a kezemben is volt. Ahhoz képest, hogy Japánban vagyunk elég gagyi ez a könnyen hamisítható papír lepedő. 

Koreában a napi jegy is mágneskártya, itt meg kapok egy elázásra hajlamos, bazi nagy papírlapot. amit hetekig fogok használni. 

Na mindegy lényeg, hogy megvan.

Következő teendő letenni a pakkom a csomagmegőrzőbe. 

A jegyem holnaptól érvényés, a mai program feltérképezni Fukuokát, ismerkedni a helyi viszonyokkal és felverni a sátrat valami nyugis parkban. 

Az egyből kiderült, hogy a csomagmegőrző hatalmas biznisz errefelé. 

Bárhol, bármelyik turistairodában próbálkoztam, sehol nem engedték, hogy otthagyjam a dolgaimat mindenhol a csomagmegőrzőre mutogattak. Szétszedtem a cuccaimat és a fölöslegeseket betettem a rekeszbe. A tarifa 500 yen (1200 Ft), csukom be, dobnám a lét, de a résen nem fér be az 500-as, mert a masina csak a 100-ast szereti. 

Nyilván nem akartam mindent kiszedni és elmenni, hogy felváltassam ezért megállítottam az első felém jövő öltönyöst, de mivel Japánban senki nem beszél angolul, ezért kicsit nehezített pályán indultam. Mutogattam a megőrzőre és a tag látta, hogy finnyás a gép, csak a százast szereti, ezért előhalászott a bukszájából 5 darab százast. 

Már itt sejtettem, hogy nem lesz egyszerű, ez az ország, pedig akkor még nem tudtam, hogy errefelé sokkal komplikáltabb minden, mint bárhol a világon. 

Japánról az a hír járja, hogy nagyon drága, viszont ha ügyes vagy és nem vágysz nagy luxusra, akkor emberi áron ki lehet hozni.

Nézzük mire is költesz, ha utazgatsz. 

Közlekedés:lehet stoppolni, többször fel is vettek, de így bejárni Japánt kissé macerás. Több mint 100 millió ember, falvak alig vannak, mindenhol több milliós mamutvárosok és onnan kijutni majd 10 fokban, esőben fuvarra várni nem annyira vicces. 

A városi buszok nem drágábbak, mint nálunk, sőt minden városban van napi bérlet, ami sokszor magába foglal néhány belépőt 1000 yenért (2500 Ft). Én általában gyalogoltam és tényleg csak a legkomolyabb helyekért adtam ki pénzt, mert ha nem Osaka környékén vagy akkor sok látnivaló ingyenes.

Osakaban, Kyotoban, Tokióban már lehúznak. Igaz hogy csak 500 yen (1250 Ft) a belépő, de szinte minden templomba és múzeumba, ami azt jelenti, hogy 100 000 forintot lazán eltudsz tapsolni azon a környéken.

Szállás:Malajziában 8000 Ft-ért vettem sátrat és kaptam hozzá ajándékba egy technikai pólót is. A kempingek ugyan csak áprilisban nyitnak és amúgy sincs túl sok belőlük, de az urban kemping nagyon bevált. Magyarul csövezés a városi parkokban. Japán a világ egyik legbiztonságosabb országa és lopásról, erőszakról vagy bármilyen bűncselekményről nem is hallottam abban a 3 hétben amíg ott voltam. Bármelyik parkban keresel egy nyugodt zugot, felvered a sátrad, senki sem fog háborgatni. Az más kérdés hogy 7-nél nem fogsz tudni tovább aludni, de erről majd később. A parkokban vannak mosdók, pihenősarkok és sok helyen esőházak is. Viszont Koreához képest nem túl tiszták a WC-k és még konnektor sincs, de legalább víz van. 

A fürdés még ami nehezítő tényező 10 fokban jéghideg csapvízben, de szerencsére Japánban mindenki szereti a gyógyfürdőket és minden városban van több sento (fürdőház), ami olyan mint nálunk egy gyógyfürdő csak kisebb. Vannak zárható szekrények, zuhanyzók, többféle hőfokú kis medencék, szauna és jakuzzi. Ide általában 1000 forintnyi összegért be lehet jutni. Több fórumon olvastam, hogy ha valaki nem akar szállásért fizetni, akkor csak lefekszik a szekrények mellé és reggel tovább megy, senki nem háborgatja.

Aztán ha csavarogsz,  előbb-utóbb bekoszolódnak, bebüdösödnek a ruháid, de minden városban vannak éjjel-nappali mosógép automaták (coin laundry). A legkisebb gépbe is befér 8 kg ruha, bedobod a 3-400 yent vársz negyven percet, aztán átteszed a tiszta ruhákat a szárító gépbe, ami 10 percenként 100 yen és gyakorlatilag 50 perc alatt száraz és tiszta minden ruhád 1000 forintért.

Természetesen ez is csak százasokat fogad el. 

Na szóval közlekedés, szállás, belépő, mosás, fürdés megvolt mi van még. 

A kaja.

Minden sarkon találsz boltokat, ahol a hazainál nem sokkal drágábban, tudsz vásárolni. Főzött kávé 100 yen (250 Ft), péksütik 100-150 yen, poharas leves 150 yen, halkonzervek 100-400 yen és persze minden közértben van töménytelen előre elkészített szushi, és főtt étel is. 

Mindenhol van mikró és vízforraló, sőt sok közértben székek és asztalok is. Üdítők hasonló árban mint nálunk,  a sörök (200-300 yen) és az égetett szeszek drágák, viszont a frankó chilei vörösborokat már 500 yenért hozzád vágják. Egyébként döbbenet, hogy ezek az emberek mennyi mocskot megzabálnak életük során. Ami nálunk japán étteremként fút, az kint luxus hely és nem ott burkolnak a helyiek. Ők tolják ezeket  kész kajákat, salátákat és persze a poharas leveseket. Én is ezeken éltem, de hogy egész életemben ezt egyem, azt nehezen tudom elképzelni. 

És persze vannak a 100 yenes boltok (Daiso, Don Quijote, 100 Lawson), ahol úgy vannak kiporciózva a gyümölcsök, zöldségek, saláták, hogy minden 100 yenbe kerüljenek.

Na és itt jön a csibészség!!! 

A boltokban a nettó ár van kiírva és a bruttó csak apró betűs részként szerepel. Először nagyon kiverte nálam a biztosítékot, de aztán kénytelen voltam megszokni. Szerencsére itt csak 8 % az ÁFA. Tehát a 100 yenes bolt valójában 108.

Ha valaki étteremre vágyik az átlagos kifőzdékben a levesek és egyéb ételek 5-600 yenbe kerülnek. Minden városban van több Yoshinoya étterem ahol a húsevők  6-700 yenért tudnak enni levest főétellel. Egyszer én is ettem lazacfilét, rizzsel, zöldséggel 450-ért, viszont ez csak reggelire van.

Érdekes.

A nálunk ismert japán éttermek 1000-1500 yentől indulnak és a határ a csillagos ég.

Ami vérlázító, hogy milyen hihetetlen mértékű környezetszennyezés megy ebben a fejlett és felvilágosult országban. 

Bemész a boltba, minden müanyag tokban van (banán, főtt tojás, sajtok,stb). Bármit is vettél fizetéskor automatikusan teszik a zacskóba, a kajához adnak pálcikát (természetesen ez is zacskóban van) és becsomagolt szalvétát. Kuka sehol nincs csak a közérteken és a vonatállomásokon kívül, de ott is csak szelektív. Az első napomon beszabadultam a közeli szupermarketbe és rám kacsintott a camambert. Több mint 3 hónapja nem ettem semmilyen sajtot. Kibontottam. 

A papír dobozon belül, müanyag tok és még celofán is volt a sajton, amit pénztárnál még zacskóba akartak tenni. 

Kimentem a boltból, leakartam ülni valahol kicsit mozizni, na ezt felejtsd el Japánban. Koreában minden sarkon voltak padok, nyilvános WC-k, wifi és makulátlan tiszta utcák. Hát kukát hamarabb találok Indiában, mint itt, nyilvános WC-ből kevesebb van mint Pesten és padot, ülökét, széket találni maga a csoda. Ha van nyilvános wifi arra meg komplikáltabb a regisztráció, mint megfejteni a Legyen ön is Milliomos 20 milliós kérdését.

Szintén sokkoló, hogy mindent gép intéz. A jegyvásárlást, parkolást, evés-ivást, pénzváltást, sőt a közértben a visszaadást is.

Ezen felül a kifőzdékben automatákból rendelsz, amin nincs angol nyelvű kiírás csak fotó (itt is csak 100 yenes a nyerő).

Koreában senki nem kajál egyedül, Japánban szinte mindenki. A székek és asztalok nem úgy vannak kialakítva, mint nálunk, hanem az emberek egymás mellett ülnek és falat bámulnak miközben facebookoznak vagy mangát olvasnak a telefonjukon. 

A pénzekről még nem írtam: papír pénz alig van, viszont fém annál több. Még az 500-as (1250 Ft-ot) is fém. Az ötös meg az ötvenes lyukas majdnem ugyanúgy néz ki, csak annyi a különbség, hogy az egyik réz a másik alu. 

Aztán minden méteren italautomaták, amikbe sokszor kuka is van beépitve, de csak flakont vagy fémdobozt lehet belegyűrni.

Az állomás közelében épp sake fesztivál volt, ahol borsos áron lehetett kóstolgatni az italokat és bódulni tőlük.

Két sarokkal arrébb meg az utcán sminkelték az arra járó hölgyeket.

Néhol látni koldust, aki úgy néz ki, mint valamelyik kosztümös filmből kilépő földesúr.

Természetesen templomokban és szellős parkokban sincs hiány, ahol már kezd tavaszodni és nyílnak a tulipánok meg a magnólia. 

Fukuokában gyorsan elrepült a délután, a parkban megvártam a naplementét aztán elindultam szálláshelyet vadászni.

A tópart nagyon látványos, de eléggé szeles, ezért inkább felköltöztem az erődbe, gondoltam ha Viktorunk lakhat a várban, akkor én miért ne. Felsétáltam a romokhoz és felvertem a sátram a várfalra. Éjjel kicsit hüvös volt, de nagyon jót aludtam, csak hajnalban arra ébredtem, hogy szabályos időközönként valami pattog és rezeg a fejem alatt a talaj. Este nem láttam, hogy alattam teniszpályák vannak és japó barátaink már reggel 6-kor játszanak.

Biztos csak ilyenkor van szabad pálya. 

Próbáltam visszaaludni, de nem sikerült. 

Bármikor is kelsz, az biztos hogy a japánok beelőznek, volt olyan hogy valaki hajnali háromkor dekázott és egyérintőzött a sátram közelében, de énekeltek hatkor indulókat is mellettem és persze a túrázok és futók is ébren vannak már, arról nem is beszélve, hogy a metró is tömve van. 

Elcsomagoltam a sátrat és visszamentem a pályaudvarra, ahol jött a pofára esés. A csomagmegőrző ára 500 yen, de naponta. Magyarul újra meg kellett etetnem a gépet, hogy visszakaphassam a holmijaimat. 

Itt megfogadtam, hogy többet nem fizetek csomagmegőrzésért.

A következő részben vulkántúrák, kastélyok és gyógyfürdők közt utazgatok, kipróbálom a stoppolást és kitalálom, hogy oldjam meg ingyen a csomagmegőrzésért.

ITT