Reggel csak 5 percet kellett sétálnom és máris a pénztárnál találtam magam. Hát igen, errefelé a templomokba se mehetsz be ingyen, de legalább ez megérte az árát.
Klassz erdei környezetben, rengeteg, ősi szentély rejtőzik és árad belőlük a nyugalom, béke és a spiritualitás. Nem tudom miért, de nagyon jó volt ott lenni. Rajtam és a szerzeteseken kívül szinte senki nem merészkedett a templom közelébe. Kiélveztem a madarak éneket a szentélyek látványát, aztán újra útra keltem.
A következő célpontom Gyeongju, ami a királysírjairól, ősi templomairól és hangulatos falvairól híres. A buszállomástól 10 percet sem kellett sétálnom és máris óriási parkban találtam magam.
Na jó, igazándiból temető volt egykoron, a hős uralkodók számára, de napjainkban ide járnak a romantikázni fiatalok és pletykálni az idősek. Engem ez cseppet sem zavart, kinéztem két nyugis sírhalmot és a köztük lévő szélvédett helyen felvertem a sátrat.
A sírokra tilos felmenni (elvileg), épp ezért reggel az egyik tetején rejtettem el a cuccomat. Béreltem bicajt (7000 Won = 1750 Ft), kaptam térképet és nekiláttam környék felfedezésének. A belépős helyeket kihagytam, mert a kerítésen kívülről is látszott, hogy sok érdekesség nincs ott csak a parkok, ahol a fákon még nincsenek virágok, levelek pláne és tiszta szürke minden.
Persze errefelé is van, szépen ápolt műemlékfalu kirakodóvásárral, ajándékárusokkal és sok helyi turiszttal.
Viszont a napos részeken már virágzik a magnólia és a kamélia.
Végre valami színfolt ebben a szürkeségben.
Yes.A város közelében van a Nemzeti Múzeum, ahol nagyon színvonalas tárlatuk van a középkori leletekről és használati tárgyakról. Pár percre én is beugrottam, körbejártam pár kiállítást, de most inkább kihasználtam a jóidőt és a bringázásra fókuszáltam. Tekertem árkon-bokron, jófajta kerékpárutakon, falvakon át és benéztem pár palotába is.
Pont olyanok, mint Szöulban: kívül tágasak, belül üresek.
A vidék után visszatértem a főútra és az egyik elágazásnál úgy döntöttem, hogy a Bomun-tó felé veszem az irányt. Végre sűt a nap és nem 2 pulóver van rajtam.
Tekeregtem a tó parton, cikázva kerülgettem a helyieket és letelepedtem a közért teraszán. Úgy melegedtem a napon, mint a gyíkok, figyeltem az arra járókat és élveztem a szabadságot.
Zárás előtt leadtam a bicajt és ránéztem a netre a buszállomáson. Sok minden nem történt, viszont várt rám a sírhalmokon letakart csomag. Gondolom mondanom, vagyis írnom se kell, hogy ott volt.
Leereszkedtem a meredek domboldalon és felállítottam a sátrat. Az éjszaka most is embert próbáló volt, hiába van nálam a nepáli hálózsák sajnos összeálltak benne a pelyhek és polifoamom sem az igazi.
Ez van!
Eddig még nem fagytam meg és minden áldott nap új élmények várnak rám.
Itt is van skanzen, ráadásul Unescos, hát lássuk.
Mivel a tavasz első hétvégéjén jártam ott, helyiek is szép számmal jöttek ide élvezni a napsütést. A több mint 200 házat, jómódú emberek, kellő odafigyeléssel kezelésbe vettek és nagyon patent állapotban tartanak. Nyilván itt is minden ház privát, ezért csak kívülről lehet bennük gyönyörködni vagy a kerítésen át bekukkantani a kertbe.
Tényleg jó hely, pár órát kényelmesen el lehet tölteni.
A faluból visszamentem a cuccaimhoz, felkapaszkodtam a helyi buszra és áttettem a székhelyem a környék legismertebb templomához, a Bulguksához. Már a parkoló és az árusok tömege is lesokkolt, aztán jött a belépő (5000 Won = 1250 Ft), ami már csak a lehúzásról és a népbutításról szólt.
Jó pénzért ehetsz pár falatot vagy horror pénzért adnak gagyi ajándékokat, sőt szállodai árban alhatsz is a papírfalu cellák egyikében.
A kép érdekessége a kukorica mögötti, gesztenye melletti sült selyemhernyó, ami Koreában népi étel. Itt nem ettem, de Bangkokban megkóstoltam már sokféle rovart. Sörkorcsolyának nem rosszak, de azért mindennap nem ennék belőlük.
Na hát köszi, ez nem az én műfajom. Kikerültem a tömeget és csalódottan mentem vissza a kijárathoz.
A bejárat mellől indul az út a hegytetőre (1000 m), ahol Buddha lakik barlangban.
Ő is világörökség.
Mehetsz gyalog vagy busszal. Én maradtam a stoppolásnál. 10 percen belül, kedves nyugdíjas pár kocsijából élveztem a kilátást. A csúcson cseszett hideg volt és tombolt a szélvihar. Elporoszkáltam a pénztárhoz és hanyatt estem az ártól. Fizess 5000-t (1250 Ft) ha látni akarod a Buddhát.
Még szerencse, hogy rengeteg helyen jártam a világban, ahol ennél sokkal látványosabb Buddha szobrok is vannak és nem pénzért mutogatják őket.
Lefelé szintén nem kellett sokat várnom a fuvarra. Épp csak elfoglaltam a pozíciómat és már vittek is.
Lent a Bulguk Sa parkolójával szemben, szemet szúrt egy kiírás:
All You Can Eat 6000 WON.
Lássuk!
Otthon sincs túl sok hely, ahol 1500 Ft-ért végig lehet enni az étlapot, itt meg aztán pláne. Eddig ennyi pénzért valami ócska tésztás kaját vagy rizst vágtak volna hozzám. Kétféle levesből (zöldség és alga), sok zöldségből, friss bab csirából, salátákból, gombából lehetett választani, plusz zöldséges rizs és persze kimcsik.
Minden nagyon ízletes és ropogós volt. Kicsit még ejtőztem aztán kiléptem az étteremből és kerestem egy eldugott zúgot a parkban. Nem volt nehéz mert sötétedés után a kutya sem járt erre.
Reggel cseszett hideg volt, de fél órán belül szakács srác kocsijában melegedtem. Épp a közeli városba ment, hogy feltöltse a piacon a készletet. Ő is nagyon szeret kirándulni és utazni, de nem volt még külföldön, mert sokat melózik plusz ott van még a család is. Viszont rajtam mindenképp segíteni akart és elvitt az autópályához. Ott megláttam a Tongdo-templom kiírást és szóltam, hogy álljon meg.
Nem gond, elviszlek biztos nincs messze.
12 kilométerre voltunk és tényleg elvitt. Kiszálláskor csinált róluk közös szelfit és elhajtott a piacra.
A folytatásban megkóstolok sok ismeretlen tengeri herkentyűt még a tengeri ananászt is.
ITT OLVASHATOD!
Klassz erdei környezetben, rengeteg, ősi szentély rejtőzik és árad belőlük a nyugalom, béke és a spiritualitás. Nem tudom miért, de nagyon jó volt ott lenni. Rajtam és a szerzeteseken kívül szinte senki nem merészkedett a templom közelébe. Kiélveztem a madarak éneket a szentélyek látványát, aztán újra útra keltem.
A következő célpontom Gyeongju, ami a királysírjairól, ősi templomairól és hangulatos falvairól híres. A buszállomástól 10 percet sem kellett sétálnom és máris óriási parkban találtam magam.
Na jó, igazándiból temető volt egykoron, a hős uralkodók számára, de napjainkban ide járnak a romantikázni fiatalok és pletykálni az idősek. Engem ez cseppet sem zavart, kinéztem két nyugis sírhalmot és a köztük lévő szélvédett helyen felvertem a sátrat.
A sírokra tilos felmenni (elvileg), épp ezért reggel az egyik tetején rejtettem el a cuccomat. Béreltem bicajt (7000 Won = 1750 Ft), kaptam térképet és nekiláttam környék felfedezésének. A belépős helyeket kihagytam, mert a kerítésen kívülről is látszott, hogy sok érdekesség nincs ott csak a parkok, ahol a fákon még nincsenek virágok, levelek pláne és tiszta szürke minden.
Persze errefelé is van, szépen ápolt műemlékfalu kirakodóvásárral, ajándékárusokkal és sok helyi turiszttal.
Viszont a napos részeken már virágzik a magnólia és a kamélia.
Végre valami színfolt ebben a szürkeségben.
Yes.A város közelében van a Nemzeti Múzeum, ahol nagyon színvonalas tárlatuk van a középkori leletekről és használati tárgyakról. Pár percre én is beugrottam, körbejártam pár kiállítást, de most inkább kihasználtam a jóidőt és a bringázásra fókuszáltam. Tekertem árkon-bokron, jófajta kerékpárutakon, falvakon át és benéztem pár palotába is.
Pont olyanok, mint Szöulban: kívül tágasak, belül üresek.
A vidék után visszatértem a főútra és az egyik elágazásnál úgy döntöttem, hogy a Bomun-tó felé veszem az irányt. Végre sűt a nap és nem 2 pulóver van rajtam.
Tekeregtem a tó parton, cikázva kerülgettem a helyieket és letelepedtem a közért teraszán. Úgy melegedtem a napon, mint a gyíkok, figyeltem az arra járókat és élveztem a szabadságot.
Zárás előtt leadtam a bicajt és ránéztem a netre a buszállomáson. Sok minden nem történt, viszont várt rám a sírhalmokon letakart csomag. Gondolom mondanom, vagyis írnom se kell, hogy ott volt.
Leereszkedtem a meredek domboldalon és felállítottam a sátrat. Az éjszaka most is embert próbáló volt, hiába van nálam a nepáli hálózsák sajnos összeálltak benne a pelyhek és polifoamom sem az igazi.
Ez van!
Eddig még nem fagytam meg és minden áldott nap új élmények várnak rám.
Itt is van skanzen, ráadásul Unescos, hát lássuk.
Mivel a tavasz első hétvégéjén jártam ott, helyiek is szép számmal jöttek ide élvezni a napsütést. A több mint 200 házat, jómódú emberek, kellő odafigyeléssel kezelésbe vettek és nagyon patent állapotban tartanak. Nyilván itt is minden ház privát, ezért csak kívülről lehet bennük gyönyörködni vagy a kerítésen át bekukkantani a kertbe.
Tényleg jó hely, pár órát kényelmesen el lehet tölteni.
A faluból visszamentem a cuccaimhoz, felkapaszkodtam a helyi buszra és áttettem a székhelyem a környék legismertebb templomához, a Bulguksához. Már a parkoló és az árusok tömege is lesokkolt, aztán jött a belépő (5000 Won = 1250 Ft), ami már csak a lehúzásról és a népbutításról szólt.
Jó pénzért ehetsz pár falatot vagy horror pénzért adnak gagyi ajándékokat, sőt szállodai árban alhatsz is a papírfalu cellák egyikében.
A kép érdekessége a kukorica mögötti, gesztenye melletti sült selyemhernyó, ami Koreában népi étel. Itt nem ettem, de Bangkokban megkóstoltam már sokféle rovart. Sörkorcsolyának nem rosszak, de azért mindennap nem ennék belőlük.
Na hát köszi, ez nem az én műfajom. Kikerültem a tömeget és csalódottan mentem vissza a kijárathoz.
A bejárat mellől indul az út a hegytetőre (1000 m), ahol Buddha lakik barlangban.
Ő is világörökség.
Mehetsz gyalog vagy busszal. Én maradtam a stoppolásnál. 10 percen belül, kedves nyugdíjas pár kocsijából élveztem a kilátást. A csúcson cseszett hideg volt és tombolt a szélvihar. Elporoszkáltam a pénztárhoz és hanyatt estem az ártól. Fizess 5000-t (1250 Ft) ha látni akarod a Buddhát.
Még szerencse, hogy rengeteg helyen jártam a világban, ahol ennél sokkal látványosabb Buddha szobrok is vannak és nem pénzért mutogatják őket.
Lefelé szintén nem kellett sokat várnom a fuvarra. Épp csak elfoglaltam a pozíciómat és már vittek is.
Lent a Bulguk Sa parkolójával szemben, szemet szúrt egy kiírás:
All You Can Eat 6000 WON.
Lássuk!
Otthon sincs túl sok hely, ahol 1500 Ft-ért végig lehet enni az étlapot, itt meg aztán pláne. Eddig ennyi pénzért valami ócska tésztás kaját vagy rizst vágtak volna hozzám. Kétféle levesből (zöldség és alga), sok zöldségből, friss bab csirából, salátákból, gombából lehetett választani, plusz zöldséges rizs és persze kimcsik.
Minden nagyon ízletes és ropogós volt. Kicsit még ejtőztem aztán kiléptem az étteremből és kerestem egy eldugott zúgot a parkban. Nem volt nehéz mert sötétedés után a kutya sem járt erre.
Reggel cseszett hideg volt, de fél órán belül szakács srác kocsijában melegedtem. Épp a közeli városba ment, hogy feltöltse a piacon a készletet. Ő is nagyon szeret kirándulni és utazni, de nem volt még külföldön, mert sokat melózik plusz ott van még a család is. Viszont rajtam mindenképp segíteni akart és elvitt az autópályához. Ott megláttam a Tongdo-templom kiírást és szóltam, hogy álljon meg.
Nem gond, elviszlek biztos nincs messze.
12 kilométerre voltunk és tényleg elvitt. Kiszálláskor csinált róluk közös szelfit és elhajtott a piacra.
A folytatásban megkóstolok sok ismeretlen tengeri herkentyűt még a tengeri ananászt is.
ITT OLVASHATOD!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése