Utolsó koreai éjszakáimat hostelben akartam eltölteni, hogy ki tudjam mosni a ruháimat és kicsit töltődni Japán előtt, mert ott már csak sátorozni fogok.
A múltkor a templomnál hagytam abba. Megvolt, szép volt, jó volt.
Onnan könnyen bejutottam Busánba és elmetróztam a hostelig. Feljöttem a felszínre és az instrukciók alapján pár perc alatt megtaláltam a helyet. A legtöbb szállás nem a központban, hanem ezen a környéken van, nyilván a közeli strand miatt, ahol én most tuti nem fogok fürdeni. A hostelben Sekee, az Amerikát megjárt mély növésű (magyarul törpe) tulaj fogadott és mivel senki nem volt rajtam kívül, azonnal be is költözhettem a szobába.
Jó kis hely.
Nagyon tiszta, szinte minden új, nincs tömegnyomor, viszont van meleg víz, amit az elmúlt pár napban nélkülöznöm kellett.
Sekee nagyon jó srác, ajánlott a közelben olcsó éttermeket és megígérte, hogy délután segít nekem kompjegyet vadászni Fukuokába (Japán). Addig is hogy teljen az idő elmentem a Turinfóba. Ők felhívták a komptársaságot és megkérdezték az árat (90 000 Won = 22 500 Ft), amire még becsekkoláskor rájön a 2-3000 forintos kikötői illeték.
Kicsit sokalltam, főképp hogy korábban 60 000 Won körül láttam. Visszafelé körülnéztem az ízek utcáján és rengeteg olyan tengeri herkentyűt láttam, amiknek korábban a létezéséről sem tudtam. Voltak itt szép és rusnya halak, rákok, polipok, 2-3 kilós tengeri pókok, spéci kagylók és csigák, de a legjobban a tengeri ananász tetszett.
Nagyon komolyan néz ki a narancssárga színével és miután utána olvastam kiderült, hogy valami zsákállat féle, ami főleg Koreában népszerű, de Japánban is van állítólag.
Ebben a két napban tuti megkóstolom valahol.
Kigyönyörködtem magam a herkentyűkben és beültem a Sekee által javasolt helyre.
3000 Wonért (750 Ft) zseniális Bibimbapot ettem, ami nem más mint babcsíra, rizs, párolt zöldségek, algalap és kimcsi.
Visszamentem a hosztelbe és Sekee már nézegette a jegyeket. Én is rákerestem több angol nyelvű oldalon, de hosszas böngészés után végül ő találta meg a legolcsóbbat valami kuponos oldalon. Alapverzió szerint az éjszaki lassú komppal mentem volna, de ő a reggeli szárnyashajóra talált olcsó jegyet. Viszont ezt csak koreai bankkártyával lehet megvenni. Egyből felajánlotta a sajátját és mondta, hogy ne aggódjak, majd holnap megadom, ha kinyitott a bank. Ő retúrjegyet talált 60 000 won-ért. Nyilván a visszautat nem fogom használni, de így sokkal olcsóbb és jóval kényelemesebb, mint a másik verzió. Ha rászámolom a plusz éjszakát még akkor is jóval olcsóbb, mint a másik jegy.
Cserébe a fáradozásaiért hoztam hideg Japán sört meg sojut.
Viszont, ha így állunk akkor tényleg rámegyek valami klassz herkentyűre!
Másnap felpattantam a sarkon a buszra és bementem a központba, ahol Korea, egyik leghíresebb halpiaca, a Jagalchi van.
Útközben még fotózgattam pár házat és néhány utcai árust, aztán jött az ámulat.
Jártam már pár halpiacon, de az a bőség és tisztaság ami itt volt, az azért etalon. Az árak nagyon húzosak és semelyik árus sem beszél angolul.
Így azért nehéz kiszedni belőlük, hogy az árak kilóra vagy adagra vannak-e megadva. Ja mert hogy a halpiac emeletén van vagy 50 étkezde és mindegyiknek ugyanaz az árlistája. Az ananászt láttam 10 -20 000-ig mérettől függően.
Csak melyik a finomabb?
Ki tudja.
A gyümölcsöknél is sokszor finomabbak a kisebbek. Mivel egyikkel sem tudtam megegyezni, ezért inkább az utcai éttermeseknél próbálkoztam, de ott is folytatódtak a nyelvi nehézségek. Végül a halpiac másik épületében, ahol egyből tartályokból veszik ki a kiválasztott lényt, találtam rá a megfelelő helyre.
A bácsival megtudtam beszélni, hogy mivel nem ismerem a javát többfélét szeretnék megkóstolni.
- Semmi gond melyikből kérsz.
Rámutattam a kis polipra és már vette is ki a vízből, az meg szegény iszonyatosan tekergett ment volna vissza. Aztán az ananászból kértem, és még kinéztem pár méretes kagylót is.
Jött a következő kérdés.
- Hogy készítsem el őket?
- Mit javasol?
- A polipot és az ananászt szashiminak a többit pedig grillezve.
- Remek.
Aztán persze elég hamar beugrott, hogy a szashimi az full nyers, maximum ha nem ízlik megsüttetem vele.
Hát a polip annyira friss volt hogy a fél centis darabok még mozogtak a tányéron, szerencsére az ananász nyugton volt. Kaptam hozzá többféle mártást is. A poliphoz a szezámosat, az ananászhoz meg a csípőset javasolta a bácsi, a wasabit meg bármelyikhez.
Pár falat után rá kellett jönnöm, hogy a leheletvékony nyers hal még oké, de ez nem az én műfajom és megkértem, hogy tegye ezt is a kagylókhoz. Na igen ám, de ott is szinte mind másképp készült. Volt amit a saját héjában tettek valami spéci gázrezsóra, a másikat meg wokban pörgettek át. Nyilván a sült itt sem azt jelenti, hogy well down, hanem épp csak nem nyers, de így azért már élmény volt őket eszegetni. Viszont azt be kellett látnom, hogy ezeknek is jól áll a soju és gyorsan kértem egy palackkal.
A képeken lehet nem tűnik soknak, de amikor eszed ezt a sok színhúst, akkor azért eléggé bőséges.
A lakoma nagyon különleges volt, kár lett volna kihagyni és ahhoz képest, azért annyira nem is volt borsos ára (6500 Ft itallal). Kisit mocorogtam még a városban, megkerestem a kikötőt, hogy reggel ne vaktában keresgélnem és megnéztem oda a legrövidebb utat.
A központi vonatállomástól épp csak10 perc séta. Maga az épület és az ottani szisztéma pont olyan, mint bármelyik reptéren, azzal a különbséggel, hogy itt a csomagjaid végig veled vannak.
Reggel a csekkolás zökkenőmentesen ment, kivéve azt a részt amikor a srác szeme láttára összegyűrtem a visszaútra szóló jegyemet. Elkerekedtek a szemei és először tovább sem akart engedni, de megnyugtattam, hogy holnap felhasználom a jegyet és visszajövök.
Beültünk a hajóba és az egész személyzet beleértve a check ineseket, vigyázzba állt a hajó mellett és hajlongott induláskor. Sajna nem a legjobb helyen ültem, de azért ilyet sikerült fotózni:
Cool!
VálaszTörlés