2017. május 5., péntek

Ősi városok, szurdokok és szarvasok között Japánban

Tsuwanoba késő este értem és az állomás váróterme adta magát, hogy ott aludjak. Az ötlet nem csak nekem, hanem 2 másik japánnak is szöget ütött a fejében, ők sem akartak a szállásért vagyonokat fizetni, ezért hárman osztoztunk  a termen. Az egyiküknek nem volt matraca, ezért kölcsön adtam neki az enyémet és nagyon örült neki. Az éjszaka nyugisan telt vonatok már nem jöttek, de fél hétkor felvertek minket és elhajtottak. 
Összepakoltam a hálózsákot és azon töprengtem, hogy mi legyen a csomaggal.


Fizetni nem akartam, de cipekedni sem, ezért azt találtam ki, hogy beteszem a motyót a csomagmegőrzőbe, becsukom rá az ajtót, de nem zárom be.
Japánban senki nem lop, meg különben is csak az venné észre, hogy ott van aki pont oda tenné a cuccát.
A módszer tökéletesen bevált.
Vasárnap reggel nem volt mozgás az utcákon, de szerencsére a bolt már nyitva volt és megtudtam kávézni.

Az elbűvölő fekvésű kisvárost 700 éve alapították és nagyon sok régi faépület várja a maréknyi idetévedő turistát. A legtöbb mára étterem, múzeum vagy tájház, de ez csöppet sem von le a bájából. 




Szerencsére  a napocska kellemesen sütött és sok lépcsőn felkapaszkodva jutottam a város feletti kolostorhoz. A kilátás mesés és nagyon jó energiája volt a helynek, áradt belőle a béke és a nyugalom.



Szinte minden Japán kolostorban van forrás, aminek a vizét különféleképpen gyűjtik össze és meglepő módon a minden köhintéstől megijedő, beszari japánok, itt nem paráztak egymás után inni.


Feltöltöttem a flakonomat és indultam a csúcs felé. A kényelmesebbek mehetnek felvonóval is, de én inkább a 20 perces sétát választottam. A csúcson megettem a maradék kajámat és melegedtem a napon. 


Lefelé csodaszép japánciprus erdőben sétáltam vissza a városba. 


Szerencsére sok szép helyen jártam már a bolygónkon, de a japán tájak és erdők bekerültek a Top 3-ba.

Tsunamoba visszatérve még sétálgattam egyet és dél felé visszatértem a pályaudvarra. A zsákomat senki nem piszkálta meg és a vonatra se kellett sokat várni. A turinfóban szerzett prosiban kiszúrtam egy közeli szurdokot, amit az ország top 100 túrái között említenek.
Na lássuk!
50 perc múlva már a Chomonkyo-szurdok bejáratánál találtam magam, amit kár lett volna kihagyni. 



A túra nehézségéről csak annyit, hogy végig ki van betonozva az erdő és babakocsival is könnyűszerrel bejárható. Oda-vissza nagyjából 12 km, de ha valaki kis tatyóval van akkor a szurdok túloldalán is fel tud szállni a vonatra. Én az ösvény közelében elrejtettem az enyémet, ezért vissza kellett mennem, de cseppet sem bántam meg. 



Ha nyáron jártam volna errefelé biztos több napra itt ragadtam volna. Rengeteg szikla, tiszta vizű folyó fürdő medencékkel és zseniális ugróhelyekkel.
Viszont most csak 10-15 fok van, ezért Hiroshima felé vettem az irányt. A vonaton átnyálaztam az infókat és úgy döntöttem, hogy nem a nyüzsgő városi parkban verek tábort, hanem átkompolok a közeli Mijayima-szigetére.


A szigetet nappal megrohamozzák a turisztok, de estére kiürül. Sötétben érkeztem az ország egyik leglátványosabb helyére, ahol rengeteg kolostor, tengeri szentély, több száz éves házak és csodaszép túraútvonalak is vannak.
Ebben a rövid cikkben egész jól össze van foglalva minden a szigetről:

Érkezésem után legjobban az alvóhely keresés érdekelt. 
A tengerparton van némi nyüzsgés és a szarvasok is szabadon bóklásznak, ezért a inkább megmásztam a lépcsőket és a Gojunoto templom tövében vártam pár percet.


Mázlimra ide már senki nem akart feljönni sötétedés után és az udvaron felvertem a sátram. Reggel a templomi személyzet már sepregetett, de jófejek voltak és nem keltettek fel. Ébredés után, elrejtettem a cölöpökön álló templom alá a cuccomat és útra keltem. Azt találtam ki, hogy a szigettel való ismerkedést a Misen hegyen kezdem. Az ösvény a szállásomtól 5 percre lévő Daisho templomtól indul fel a hegyre. 



Felfelé menet egy lélekkel sem találkoztam csak a vipera veszélyre figyelmeztető táblákkal. Szinte végig lépcsőkön haladtam a csúcs felé, és nem tudtam betelni a látvánnyal. Patagóniától-Pápuáig  sokfelé túráztam már, de ilyen erdőket csak a Xenaban láttam gyerekkoromban.



Hihetetlen búja növényzet, üde zöld színek, móhás kövek és a néha felbukkanó napsütés. A csúcsra jó pénzért felvonóval is mehetsz, de az csak 10-től jár. Én kicsit korábban érkeztem és senki nem zavarta meg a könyék nyugalmát. A csúcson levő sziklák egyikére felálltam és onnan élveztem a látványt. 


Visszafelé egy másik ösvényt választottam, elmentem az erdei szentély mellet és a tengerpartra leérve jött a döbbenet. 


Az elmúlt pár napban Japán kevésbé turistás helyein mocorogtam, de most beértem a felkapott részek közé. Innentől kezdve bármerre jártam, töménytelen embertömeget kellett mindig kerülgetnem. Konkrétan olyan nyüzsgés volt, mint a Sziget nagyszínpadán csúcsidőben. 




Pechemre az eső is eleredt, ezért inkább felpattantam a kompra és benéztem Hiroshimába. Az 1945-ben ledobott atombomba támadásnak szerencsére már nem látszanak a nyomai, viszont mindenhol emlékművek, örökmécsesek, béke harangok és nyilvános kegyhelyek vannak. 




Körbejártam a virágokkal teli parkot és akaratlanul is belegondoltam, milyen szörnyűség történt itt a 2. világháborúban és hogy 70-80 000 ember vesztette életét. 


A bomba epicentrumában levő épület nem omlott össze, de erősen megroggyant, azóta sem nyúltak hozzá és eredeti állapotában lehet látni a park mellett. 



Kicsit még sétáltam, majd visszatértem Mijayimára.


Időközben apály lett és a sziget szimbólumának számító torii lábától is távozott a tenger a helyiek nagy örömére. Szinte mindenki beállt alá és nyomta a szelfiket.


Az idő kissé szeszélyes, ezért a kolostor udvar helyett áttettem a székhelyemet a Momijidani Parkba, ahol van esőház és szakadó esőben is száraz helyen tudok aludni. 




Este megjöttek a jámbor szarvasok és leakarták nyúlni a kajámat, de rafkosabb voltam náluk és nem hagytam. Némi kenyérrel elcsalogattam őket a park másik végibe és így nyugodtan meg tudtam vacsizni.



A következő részben szigetről szigetre bicajozok és letáborozok pár napra a Nunobiki vizesés mellé.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése