Rishikesh – Mossori – Rishikesh - Delhi Utolsó szösszenet
Elérkezett az utolsó nap, és holnap már otthon leszek.
Most kaptam a híreket, hogy már Angkor sem a régi, és itt is rengeteg az árus, aki próbálja rád sózni a portékait. Hát igen, mindenhol ez van: Piramisok, Macchu Picchu, Bagan.
És ott még jóval erőszakosabbak is, mint Burmában.
Kedden nem jött össze a gangeszi rafting, mert én a 27 km-es 11 zúgósra akartam menni, de ezek a tarisznyarákok csak a 4 zúgós 16 km-est választják.
Ezért nem is maradtam tovább, a nagy zsákomat bezártam a szobámba, és a kicsivel felmentem Mossoriba. A település 2000 m magasan van a hegytetőn. Útközben végig éles, korlátnélküli, hajtűkanyarokon keresztül értünk ide. A település a buszból nézve nem jött be, mert mindenhol csak házak a hegyen, és még meg sem érkeztél, de már óriásplakátok fogadnak. Fentről nézve azért sokkal szimpibb a hely. Csak egy utcája van, és végig panoráma a környező völgyre és az ott elterülő településekre. Mindenfelé cipruserdők és virágok. Ja, múlt hét pénteken, itt óriási hó esett, benne volt az újságban, mire én ideértem, már se híre, se pocsolyája sem maradt.
Néhány helyen pár folt csak.
Túristát talán ha ötöt láttam, viszont rengeteg a helyi turista. A szálláshelyemről szintén klassz a panoráma a másik völgyre, viszont nincs fűtés. Elvileg volt melegvíz, de bármeddig engedtem a csapot, nem jött, a szobában a hálózsákon kívül még 3 takaróba csavartam be magam. Nappal kellemes az idő, de amikor a nap lement, akkor vicsorogtak a farkasak, és épp csak plusz egy fok lehetett. Szerdán gyalogosan indultam el a Kempty Falls, nevű vízeséshez. 15 km, de annyira szép volt a táj, hogy nem akartam stoppolni. Velem szemben különböző méretű és színű hegyek. Némelyik zöld vagy barna, és a háttérben az örök havas csúcsok. Körülöttem mindenhol virágzó rhododendron erdők, és a helyi kölykök az út szélén árulták a virágokat. Szóval élmény volt a séta, főként, hogy forgalom se nagyon volt. A vízesés nem annyira nagy szám, de a környezetért megérte. Visszafelé stoppal akartam menni, de nem volt forgalom, csak 1-2 taxi, így hát visszafelé is gyalog mentem, bár az utolsó 6 km-en felvett egy zsír új (nejlonfólia az üléseken) Suzuki, és ők vittek be a városba. Ja igen, szerdán épp választások voltak és jóformán senki nem volt az utcán. Sok étterem és bolt zárva is volt. Naplementézni felmentem a város feletti dombra, ahová egyébként libegő is jár, ha nincs ünnep vagy választás. De ennek köszönhetően, senki nem volt fent rajtam kívül. Pedig csak 20 perc séta, de ez az indiai ember számára örökkévalóság. Sok helyen ki volt téve a "tartsd tisztán Indiát, és ne szemetelj" tábla angolul. Csak azt nem tudom, miért nem hindiül írták, mert ezek úgy szemetelnek, mintha kötelező lenne. Ahol a domboldalon több ház van egy helyen, ott alatta az erdő végig mocskos, ugyanis az a legegyszerűbb, hogy leöntöm a szakadékba, ami már nem kell. Ott úgysem látni. A szállásomon is annyira jó fejek voltak, hogy sehol semmi fűtés, a kisöreg egész nap a hangyás képernyőjű tv-t bámulja, és fagyoskodik. Van neki egy pici villanymelegítője. Odaülök én is melegedni, látja, hogy fázom, ő elmegy magának teáért, de engem már nem kínálna meg. De hát ez itt India, az ember széklete is más állagú, az utcán a népek a lábad elé köpnek, a nők cipelik a terhet, és hátul a férfi mögött kullognak. A tehenek benéznek az étterembe, de enni nem adnak a szent jószágnak, és még hosszasan sorolhatnám. Tegnap ismét visszatértem a narkót osztogató jógik, kéregető guruk és a tarisznyarákok hazájába Rishikeshbe. Ma délután 14-kor innen indul a buszom Delhibe, este nyolc felé már ott leszek, és hajnalban repülök haza.
THE END
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése