Yangoon – Bago – Golden Rock – Inle-tó - Mandalay
Szevasztok!
Ismét valami kalózhonlapról tudtam megnyitni a gmailemet, de most legalább eredetiben látom, és tudok mindenkinek küldeni emailt (ez a http://www.polysolve.com/). Aki nem kapta meg az előző emailt, az a blogomon megtalálja. Rengeteg az esemény, nagyon király ez az ország, az embereknek köszönhetően szinte olyan jól érzem magam, mint Indonéziában.
Yangonban vártam a buszra, szóba elegyedtem egy tanárnővel, aki mindenáron segíteni akart nekem, és pénzt adni. A mai napig nem értem, miért tiszta póló volt rajtam, és a szeme láttára ettem meg 2 szelet dinnyét. Pénzt nem fogadtam el tőle, de a buszon hozott nekem narancsot és földimogyit. Bagoba érve megrohamoztak szállásajánlattal, és 2 dollárért találtam, így hát nem vettem igénybe a kolostort. A fickó, aki a hotelhez kísért, felajánlotta, hogy kb. 500 Ft-ért elvisz motorral, és megmutatja a látnivalókat. Így sikeresen kikerültem az államnak fizetendő 10 dollárt. Végül több pénzt adtam neki, és még sörre is meghívtam. A kocsmában dumáltunk nyugdíjas franciákkal, nem tudni miért, de elég sok van itt belőlük. Másnap elbuszoztam az aranysziklához (Golden Rock) 3 órás sétával jutottam fel, a túra nem nehéz, de iszonyatos hőség volt. A szikla persze nem aranyból van, de valaki pár tíz éve kitálalta, hogy füstarany lapokkal bevonja a hegy tetejéből kiálló kerek sziklát. Jól néz ki, ahogy rásüt a nap, de a naplemente többet ért, mint maga a szikla. Lefelé egy teherautóból átalakított busszal mentem le. A platót telipakolták fagerendákkal, és ezen utazhat nagyérdemű. A franciák, amikor lejöttek, 48-an voltak, mi csak fele ennyien. Innen cirka 18 órás utazás az Inle-tóhoz. Amit kár lett volna kihagyni. Útközben egy idősebb jómódú ürge ült mellettem, és vele társalogtunk, ő is meghívott üdítőre, és tolmácsolt nekem. Ő mellesleg imádja a kormányát. 30 éve jár ezen az úton, de most először busszal, vissza pedig repülővel megy. A busznak négyszer kellett megállnia, mert gondok voltak az ékszíjjal, először csak meghúzták, utána csere, majd jobbra csere és végül még némi igazítás. Közben a TV-ből nyomatták a burmai videoklippeket, és utána filmet is adtak. Némelyik szám az ismert angol zenekarok (Beatles,Take That, Brian Adams) számok átdolgozása. Reggel 7-re értünk az elágazáshoz. Innen szedett-vedett, ütött-kopott, rozsdás furgonba zsúfolódva jutottam el a tóhoz. Első nap elmentem megnézni a hőforrást, és kellemeset áztam benne. Visszafelé benéztem a közeli cukornádkészítő kis családi üzembe, aminek a főnöke egy albínó fickó. Készségesen megmutatta, hogyan lesz a nádból cukor. Majd visszafelé bicajozva figyeltem az életképeket: biciklis riksák, ökrös kordék, bivalyháton utazó gyerkőcök, szivart pöfékelő idős nénikék, akiknek az arcán több ránc van, mint az úton kátyú. Kosarat és akkumulátort a fejükön cipelő leányok, bételt rágó férfiak, utcákon vágtázó lovas kordék, zöldellő rizsföldek, ladikból varsával halászó őslakosok. Nagyon élveztem, aztán jött a másnap. Két koreai és egy ausztrál lánnyal béreltünk csónakot, egész napra 500 forintért, és körbehajóztuk a tavat. Napkeltekor indultunk. A tavon már javában halásztak az emberek, és tényleg lábbal eveznek, mint ahogy több dokumentumfilmben is láttam. Első megálló az úszópiac előtti étterem és ajándékbolt, itt 3 hosszúnyakú karen törzsből származó nénike is dolgozik (sző, fon, vendégeket fogad). Igazi úszópiac nem olyan, mint Thaiföldön, ahol csak a turisták csónakjait látni. A piacra érve mar jöttek is mellénk csónakkal a gyerkőcök, és gyökerestül kitépett krizantémokat nyújtogattak be a hajóba, miután senki nem vett, ingyen beadogatták nekünk, némelyik csónakban faszén parázson sütnek-főznek, másikban ajándékárusok, akik a mi hajónkba kapaszkodva próbálták értékesíteni a portékájukat. Zöldségárusok és kb. 5 turista, a többi csónak között szinte elveszve. Innen az esernyőkészítő műhelybe mentünk, ahol kézzel (kalapáccsal) törik össze a papirusz rostjait, majd áztatják és táblába szedik, némelyikből esernyő, másikból pedig notesz vagy csak díszpapír készül. És az egész falu cölöpökön áll, és a gyerkőcök is csónakkal járnak suliba. Innen a több száz sztúpás romvárosba mentünk, és amíg kajáltunk, egy finn lány csatlakozott hozzánk. Kiderült az ő csónakjában van egy magyar hölgy, az ausztrál férjével. Meg is jöttek, beszélgettünk egyet, már, több mint 1 éve utazgatnak, és legalább még ennyit terveznek. Ausztráliában él már 10 éve, és ott ismerte meg a fickót. Tipikus ausztrál, mint amilyenekről már írtam, lazább, mint a rigalánc, és imádja Magyarországot. Ezután jött az arany és ezüstműves háza, láttuk, mint készülnek a fülbevalók és a láncok. Innen átmentünk a szivarüzembe, ahol 18-24 éves lányok sodorják a burmai szivarokat. Naponta 500 db-ot készít egy lány, és ezért 500 Kyat a fizetsége, ami kb. 80 Ft (nekem ez 1 étkezés). De örülnek, sodornak és mosolyognak. Megtudtuk, mi van a szivarban: a levél valami speckó fa levele, ami csak itt környéken nő, de nem tudták megmondani az angol vagy latin nevét, ebbe teszik a dohányt, amit alkohollal, banánnal és cukorral kevernek. Ebéd szép étteremben, jó kilátással a halászokra és az úszóházakra. Utána textilüzem, ahol lótuszból is készítenek ruhát. Nem egyszerű, a növény szárát félbetörik, egyenként húzzák ki belőle a rostokat, és utána szőnek belőle ruhát. Nem kis meló, mellesleg drágább is, mint a selyem. Innen az úszó kertek felé vettük az irányt, hihetetlen vízben, tőzeglápos területen termelnek futó paradicsomot, uborkát és karfiolt, amit később az általunk látott piacon értékesítenek. Az utolsó megálló az ugró macskák temploma. A kolostor vezető szerzetese unalmában megtanította macskáit 5-80 cm-es ugrásokra, de mi ezt nem láttuk, mert a macskák délután 5-kor már nem dolgoztak. Akik látták, azok pedig azt mondtak, hogy igaz, hogy nagyokat ugranak, de igen lusták a macsekok. Naplemente a tavon, lenyűgöző színekben. Majd esti sörözés a magyar-ausztrál csapattal. A csaj már nagyon kezdte elfelejteni a nyelvünket, mert ha magyarul szóltam hozzá, mindig angolul válaszolt. A Thaiföldön kapott HVG-t már kiolvastam, és átadtam neki, aminek nagyon örült, mert már régóta nem járt otthon. Utána kétnapos túrázás a hegyekben, és ma érkeztem Mandalay-ba erről majd holnap írok, mert zár az internetes hely. Írjatok, de tényleg! Minden esemény időjárás stb. érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése