Pyin U Lwin – Hsipaw – Mount Popa – Bagan – Pyuy - Rangoon
Van mit pótolnom írás terén! Pyin U Lwinból kamion stoppal mentem Hsipawba, mert drágállottam a buszjegyet. A kamionosok meghívtak kávéra és még a kaját se engedték kifizetni. Hsipawban betelepedtem a szálláshelyre, és kaját kerestem. A chapatit sütögető srác, mint kiderült nepáli származású, bár ő még soha nem járt ott. Csevegtem vele pár szót nepáli nyelven, és adtam neki egy nepáli rúpiát, aminek nagyon örült, és finomat fözött cserébe.
Másnap 2 napos gyalogtúrára indultam, felkeresni a környező törzseket, a vezetőm egy mérhetetlenül barátságos, mosolygós fickó. A rajzolók álma egy ilyen karakter, leginkább Hókuszpókra hasonlít. Egyébként nem vezető, hanem a hotelben dolgozik, de igen jó az angolja. Kora délután értünk a szálláshelyünkre, nagyon szerény falusi ház, ahol a család épp ebédhez készült. Nekünk is jutott belőle. Mivel nem voltunk fáradtak, Hókuszpók felajánlotta, hogy nézzünk meg még 2 törzsi falut, ahol ő sem járt. Örömmel mentem vele. Útunk teaültetvények és fenyőfák között vezetett. A fenyő nagyon tetszett neki, mert nem sűrűn lát ilyet. A két faluban havonta ha 1 turista megfordul, és mindenki a csodánkra járt. Amikor eleredt az eső, bekéredzkedtünk az egyik házba, ők teával kínáltak, és utána megmutatták a visszafelé vezető utat. Hát igen, ebben az országban még szerencsére nincsenek nagyon elrontva az emberek. Este szuper vacsora. Épp lakomáztunk miközben jött egy germán pár. Éjszaka nem volt hiba a csillagokban, talán még többen vannak, mint a Szaharában. Másnap visszafelé az egyik kis falusi kajáldában láttunk csecsemő majmot, ők háziállatnak és a gyerek játéknak használtak. Cirka 500 Ft-ért vették a szomszéd faluban, és gatyát is adtak rá. Ők jómódúak van TV-jük, és este lehet videózni vagy tévét nézni, cirka 5 Ft-ért. A tanárnak, aki a lányukat tanítja, évente 3 zsák rizst adnak a diákok fejenként, ez a tandíj. Vízesést is néztünk, és útközben cukornádat rágtunk, innen benéztünk a közeli barlangba, majd vissza. Hókuszpók a kukoricát mindig popcorn tree-ként emlegette, mert a faluban van egy popcorn gyár.
Családi vállalkozás. Nagy fekete hordó a rotyog a tűz fölött, benne a mag ezt fél órán keresztül forgatják, és kész is. Picike zacskókba csomagoljak, és 5 Ft-ért árulják. Hát igen, itt ilyenek az árak: egy leves 40-50 Ft, főételek, hal, rizs, zöldségek 100 Ft. A vezetőm havi 3000 Ft-ot, egy tanár hatezret keres, a középiskolai 10 körül szóval nehézkesen élnek, de boldogok. Természetesen én is megjutalmaztam 3 napi bérével a jó munkájáért, meg egy sörrel. Innen Bagan, az ősi templomvárost tűztem ki célul.. Mandalayban pár perccel késtem le a délután 2 órás buszt, a következő este 9-kor. Nagyon tré, poros masina, és kormány busz, ezért tripláját kérték volna a normál jegy árának. Inkább kerestem egy másikat, ami egyből indult, a félúton levő városba. Este 7 után értem oda, onnan már nincs tovább, alvás a vonatállomáson. Majd hajnali 5-kor találtam pick-up-ot, ami nem Baganba, hanem a közeli Mount Popa nevű érdekes sziklához vitt, még jobb is. Időt is spóroltam vele. A szikla teljesen külön áll, az őt körülölelő hegytől. Tetejére függőleges lépcsősor visz fel a csúcson rengeteg a majom és kolostor is van. Na meg hát a körpanoráma. Itt már mindenki pénzt kért volna: a takarító a takarításért, ami nem nagyon tűnt fel, mások majomkaját vagy épp ajándékot árultak, esetleg cipőt őriztek. A busz tetején napozva jutottam el Baganba, Burma legturistásabb helyére. Ez a 3 busz ugyanannyiba került, mint az egy állami. Még be se érsz a városba, és már lehúznak a 10 USD-s belépőre. Ez már nem az igazi Burma. Az emberek csak a pénzt látják benned, és mindenhol a dupláját vagy még többet szeretnének kérni az ételért, mint eddig bárhol. 3 internetező hely volt hatszor annyiért, mint máshol. Naná, hogy lassú és állandóan elszállt, vagy épp nem volt kapcsolat. Miért is jöttem ide? Ezt a helyet a kambodzsai Angkor Wat riválisaként tartják számon, és több embertől hallottam, hogy Angkor ehhez képest nulla, hát nekem teljesen más a véleményem. Igaz hogy itt több mint 2000 templom van, de mindegyik nagyon hasonlít egymásra, és nincsenek olyan kiemelkedő fafaragások az oldalukon, mint Angkorban. Ja, és ezek nem akkora építmények, mint Bayan, Angkor Thom vagy Angkor Wat. Másfél napot bringáztam, és rengeteg szép templomot és pompás kilátót találtam, de ami nagyon zavart, minden templom előtt már vár rád valaki, aki körbevisz, de utána képeslapot, festményt vagy mást akar eladni neked. Barátságosak, de kicsit sok belőlük. Ja, és mindezt engedéllyel teszik, anélkül nem lehetnének itt. Ezen még jobban felháborodtam, hogy a kormány ad ki ilyet a műemlékek körül. Az egyik áruson valami miskolci sportrendezvényes póló volt, mint kiderült, az egyik barakás lánytól kapta, tavaly ilyenkor. Két lenyűgöző naplementét is sikerült kifognom, az első hely dugig volt csoportos turistákkal, akik kőkeményen tülekedtek a jó helyekért. Addig én dumálgattam az Inle Lake körüli túrán megismert svájci párral és a kanadaiakkal. Na, azért itt is találtam jó embereket.
A múzeummal szemben kis éttermek (kunyhók) vannak, be is tértem az elsőhöz. Kis 10 éves srác invitált be, teljesen jó angollal. Elővette a térképet is, és megmutattam hol lakunk mi, magyarok. Az ebéd felséges volt. 3-4 szelet hal, sült zöldségek, saláták, szójacsíra, tofu, földimogyoró, szószok, főtt krumpli. Meg sem bírtam enni, és fizettem 180 Ft-ot. A kávét ajándékba szánta az ürge, mert nem tudott visszaadni. Javasolt is egy klassz naplementéző helyet. Előtte még visszamentem hozzájuk vízért, és kaptam ajándékba gyümölcscukrot.
A második naplementénél már közel sem voltak ennyien, pedig a hely legalább olyan jó volt, de szerencsére nem annyira ismert. Vacsizni visszamentem hozzájuk, leültek mellém beszélgetni. Szivarral kínáltak, banánt hoztak pluszba, és az ürge még egy ajándék pipát is adott nekem, miután megkajáltam. Már sötét volt, és még jó 20-30 perc bringázás vár rám, az ürge akart még adni egy flakon vizet is, szintén ingyen, de ezt már nem fogadtam el.
Filóztam, hogyan menjek Pyuyba, a busz drága és csak délután megy, a vonat se olcsóbb, de nem megy teljesen odáig, végül megoldódott a probléma. A riksa annyiért vitt volna ki a 4 km-re lévő állomásra, mint amennyit fizettem az utcán meglátott buszra 4 órás távra. Innen csak délután ment busz Pyeybe. Éjjel fél tizenkettőre értem oda, riksák hada. Gyalogosan indulok a város felé, bringás srác lép mellém. Nem akar semmi rosszat, csak angolul beszélgetni. Bringával jön mellettem, és társalgunk. Közben jön egy riksás. Messze a város, legalább 3 km, ő bevisz, mondjam meg én az árat. Mondom neki, hogyha azt mondanám, hogy 30 Ft kiröhögne, azt mondja, adjak negyvenet és oké. Jó fél órán keresztül tekert velem, és közben így hármasban társalogtunk. Mutattak szállást persze fulon, elvittek egy másik helyre. Az oké. Végül adtam a riksásnak kicsit többet, és megígérték, hogy másnap reggel értem jönnek, és elmegyünk a romokhoz. Jöttek is, és közölték, hogy esküvő van a közelben, elmentünk, és minket is behívtak. Érdekes volt látni. Kultúrterem, tömeg, szól a zene, kávét és teasüteményeket majszolnak az emberek. 11 felé állítólag vége, ezt nem vártuk meg. De az ifjú pár hozzánk is odajött, és a videós forgatta a filmet. Innen jó egy óra tekeréssel értünk el a romokhoz. Beugró 5 USD, ha a múzeum is érdekel akkor 10. Ja, múzeum kb. mint egy raktár, és nem nagyobb, mint a lakásom, még jó, hogy nem fizettem érte. A romok előtt leültünk egy kunyhó teraszára, és toddyt (pálmabor) iszogattunk. A bringás srác csomagtartójára ültem fel, és ő vitt körbe (és nem kért pénzt) közben szidtuk a kormányukat, hogy mennyire kizsigereli a népet. Hát a romok, ha lehet őket annak nevezni. Mintha pár haverral összeállnánk, és felpakolnánk néhány téglát. Jó, oké, közel 2000 évesek, a temető 6 kútgyűrű, teli földdel, ez a királyi család sírhelye. Legalábbis ami maradt belőle. Volt egy látványos palota, ami 46 m magas tetőtől talpig felállványozva bambusszal, és persze nem lehet bemenni. Ezért kár volt idejönni, de ez a két ember viszont megérte, tiszta szívűek és önzetlenek. Még a városban mutattak 1 pár klassz helyet, majd visszavittek a hotelhez. Este a riksás barátom értem jött, és kivitt az állomásra. Christ, a biciklist hiányoltam, de valószínűleg alszik, mondta a riksás. Már a buszon ültem, és indulni készültem, amikor loholva odaért. Elnézést kért, amiért elaludt, és még beszéltünk pár percet indulás előtt. Természetesen adtam nekik lóvét, de abszolút nem várták volna el, nem úgy mint a kongresszusi központ ruhatárában, ahol fizetsz 11 ezret a japán koncertre, és a ruháért is külön lehúznak! A riksásnak mindig kicsit többet adtam a kértnél. A busz hajnali 3-kor ért Rangoonba, kerestem egy nyugis helyet, és reggelig ledőltem ott. Bementem az utazási irodába a jegyemért, és megcéloztam a tengert. De ezt majd megírom Indiából, ugyanis holnap ilyenkor már ott leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése