Rangoon - Ngwe Saung beach – Calcutta - Rishikesh
Utolsó hetemhez értem, így hát hamarosan megszűnnek az élménybeszámolók, talán sokatok örömére vagy bánatára. De most még szerencsére van mit írnom. Rangoonba érve egy órát kellett várni a buszjegyemre, mert az ügyintéző csaj, csak ennyit késett. Lepasszolta a jegyet, és már tűztem is taxival az állomásra.
A taxi egy órán át ment (nem dugóban) és végül kb.600 Ft-ot fizettem. Az állomás tiszta káosz, rengeteg a busz, viszont aznap a tengerpartra egy se ment, csak Patheinig onnan meg 50 km.
Különböző árak voltak, én két idős franciával a déli buszt néztem ki, ezt adták a legolcsóbban, pedig mindegyik busz tök egyforma.
Az egyik fickó 51, a másik 73 éves. A kisöreg tök fürgén járt, állandóan mosolygott, és élvezte a francia nyugdíjat (mellesleg 60-nak néztem volna). Úgy volt, hogy a buszon csak sámlin fogunk ülni, de indulásra szereztek helyet nekünk. Patheinben már bevetésre készen álltak a taxik és a motoros taxik, mivel 4-re értünk oda, már nem volt busz. Kiballagtam az állomásról, de mivel a partra vezető úton nem volt semmi forgalom, ezért maradt a motoros taxi. Jól lealkudtam 800 Ft-ra. Jó 1,5 órát döcögtünk, a helyenkent harmadrendű makadám úton. A fenekemet kockásra ültem, de csak megérkeztünk, mégpedig pont naplementére. Egyből a partra mentem naplementézni, és kinéztem sátorhelyet is. Viszont már igen éhes voltam, és belefutottam egy tagba, aki mindenáron segíteni akart. Nem kért pénzt érte.
Elvitt egy hotelhez, ahol 15-20 dolcsikért mérik a szobákat, ami nekem persze sok, de adtak volna 5 dolcsiért egyet, közvetlen mögöttem a generátor. Miután mondtam, hogy köszi nem, felajánlották a recepciót alvásra 5 USD-ért. Jót röhögtem rajta. Innen emberünk mocival elvitt egy másik helyre, ahol klassz szobát kaptam 5 dolcsiért reggelivel. Ez egy különálló ház, aminek az emeletén van 10 szoba, a a személyzet számára. Tiszta és szellős. Utána az ember visszavitt a faluba kaját nézni, de kicsit sokalltam az árakat, végül ettünk egy olcsó helyen sült tarisznyarákot panírban (30 Ft) és sült banánt. A fickó látta, hogy nem vagyok rokonságban a Rotschieldekkel, és felajánlotta, hogy ha adok neki 200 Ft-ot, akkor másnap ebből a pénzből a neje főz nekem ebédet és vacsit is. Meghívtam még kávéra és dumálgattunk pár haverjával. Visszafelé is ő vitt, adtam neki pénzt benzinre, először nem akarta elfogadni, de látszott, hogy örül neki. Másnap reggel tökéletes banános palacsinta, kávé, üditő reggelire. Átsétáltam a szomszédos szigetre, és csodáltam a panorámát. Fehér púderszerű homok, pálmafák, tiszta víz és a 2 km-es szakaszon 20 -30 ember. Gyalogosan indultam el a 4 km-re lévő faluba, de a szállásomról egy motoros felvett, és kitett a piacnál. Itt a találkoztam a tegnapi két haverral, megvártuk a buszt, hátha van rajta turista, de nem volt. A fickó, aki hívott ebédre, neki a fizuja 5000Ft/hó. Az még errefelé sem sok. A másik srác nagyon jól beszél angolul, ő kicsit többet keres. És turistánként akit hoznak a hotelbe, kapnak meg 50 Ft-ot.
Átsétáltunk a családi kunyhóhoz, és ebéd. Az asszony kitett magáért: főtt rizs, szójacsíra, karfiol, zöldségek, banán. Nagyon finomat főzött, cserébe több pénzt adtam nekik, amit szintén alig akartak elfogadni. Napközben a parton szedegettem a kagylókat, és egy sráccal haverkodtam, akinél traktor belsőt lehet bérelni. Jó business, mivel a helyiek nem tudnak úszni. Körülöttem több km hosszú tök üres part, eltekintve néhány kutyától és pár helyi turistától. Jött a halárus, isteni sült halat árult, némi chili szósszal, vettem is tőle 1 pálcikára felszúrt halat 50 Ft-ért. Közben a kutyák már körénk sereglettek, mert nem csak én ettem. Megsajnáltam őket, meg eddigi utazásaim során, amikor kóbor kutyának adtam kaját, mindig szerencsét hozott. Vettem két kisebb halat, pillanatok alatt el is tűntettek. Vacsira ismét jó kaját kaptam a háznál, és megint hazavittek, sőt, a fickó megígérte, hogy hajnalban értem jön, és elvisz a buszállomásra. Este nem volt villany a szobámban, de mivel a szomszédok a személyzet, és akadt köztük villanyszerelő, nekiálltak gyertyafény mellett fényt lehelni.
Nem jött össze. Sebaj, hosszabbító be, kábel az ablakon ki, és már lett is áram. Ennek örömére gondosan beüzemeltem a ventillátort.
Rangoonban a szálláshelyen ismét találkoztam a horvát sráccal, ő is ugyanazzal a géppel utazik Calcuttába amivel én, + 4 másik utazó. 2 taxival mentünk ki a reptérre. Pechünkre a gép 4,5 óra késéssel indult. Kárpótlásként kaptunk 2 szendvicset és 2 kávét (Indian Airlines). A reptérről hárman egyből, a vonatállomásra taxiztunk. A normál pénztár már zárva volt, mivel este 11 felé járt az idő. De a marhavagonban a 3.osztályra kaptunk jegyet, az egy óra múlva induló vasparipára. A német lány szépen rámosolygott a kalauzra, és máris jutott hely a hálókocsiban. És csodák csodája, a vonat pontosan indult. Kifizettük a különbözetet a kallernak és jött a túrám leghosszabb vonatozása. Filóztam hova menjek, olyan helyet akartam, ahol nyugi van, és Delhi is közel, ezért választottam Rishikest. A német lány és a francia srác 16 óra utazás után leszállt Varanesiben, de nekem még közel ennyi volt hátra. Nagy örömömre a vonat késett három órát, és így 31 óra utazás után, reggel 7-kor szállhattam le róla. Ja igen jegyem csak Varanesiig volt, de mivel utána már nem jött a kaller, így a többi utat ingyen megúsztam. Még 3 óra buszozás, és meg is érkeztem Rishikeshbe. A város nagyon gáz, kaotikusabb a forgalom, mint Delhiben, de én a folyó túloldalára igyekeztem.
Két függőhídon lehet átjutni a Lakmanjula nevű részre, a Gangesz bal partján elterülő szent helyre. A folyó itt még kristálytiszta, és rengeteg óriási hal úszkál és ugrándozik benne. A Himalája is itt kezdődik, és a helyiek reggel és este megfürdenek a szent folyó hűsítő vizében. Meg holnap én is, mert raftingolni megyek. A falu kicsit mű nekem: mindenfelé jógik és guruk, nagyrészük pénzt kéreget vagy füvet árul, rengeteg a hippi. Krisnás ruhákat hordanak de a legdrágább étteremben kajálnak vagy hotelekből lépnek ki, akad persze rengeteg tarisznyarák és egyéb furcsa fazon is. Szóval kissé divat hely, a Beatles zenekar tagjai is idejöttek kipihenni a hosszú koncert turnéjukat. Akkoriban gondolom még nyugis volt. Szinte minden második házban lehet jógát tanulni vagy ashramokban meditálni. A füstölők illata betölti az utcákat, és szól a chill out zene. Igazándiból a táj az, amiért én itt vagyok.
És innen csak 6 óra Delhi.
Kellemesen el lehet tölteni az időt, és ami nagyon meglepő, a Gangesz partja olyan, mintha tengerparton lennék, hófehér púder homok. Helyenként meditál valaki, más alszik a barlangjában vagy épp jógázik, esetleg rohan a gyereke után, vagy pénzt kéreget, szóval mindenféle emberrel össze lehet itt akadni. Holnap raftingolok egyet a Gangeszon, aztán valószínűleg felnézek a közeli hegyi üdülőövezetbe, ahol pénteken leesett a hó. Kell a kis akklimatizáció, mielőtt hazajönnék.
Na viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése