Bali, Kuta beach

Jakarta – Bogor – Bandung – Jogjakarta – Bromo vulkán – Kuta beach

Ismét útra keltem (keltünk).

Most Márti is velem tartott 1 hónapra, aztán ő hazajön. Én még maradok kint, aztán októberben jön a csoport.

Hát, a Kairói reptér nem semmi. Kissé mocskos, a WC-ben koldulnak a takarítók. Kiszállsz a gépből, busz visz a terminálba. Káosz. Várakozol, és amikor összegyűlnek az emberek, újabb busz, átvisz a másik terminálba. Egyből elveszik az útleveled, utána mehetsz bóklászni a terminálba.

Alsó szint tiszta Afrika, felső már Európa (McDonalds, Starbucks coffee) de fent legalább nyugi van. Indulás előtt 1 órával visszaadják az útlevelet és a beszállókártyát.

A gépen nincs pia, de a kaja legalább jó.

Maláj reptér nem gyenge, 2005-ben az év reptere volt. Az egyik terminálból a másikba mágnesvasút visz, és a városba is. Őserdő van a reptéren belül, orchideák és virágok mindenhol.

Busszal át kellett mennünk 1 másik reptérre. Egész éjszaka várakozás, aztán reggel még 1 óra repülés, és már Indonéziában találtuk magunkat. Szerencsére beengedtek. A vízum a reptéren fél perc alatt elkészült. Ahogy kiléptünk a terminálból, pár perc múlva már indult is a buszunk Bogorba. Botanikus kert, lazulgatás, aztán teaültetvények között séta.

Márti eleinte nagyon félt, milyen hely ez, muszlinok lakják, stb.?

De most már ő is élvezi, látja milyen lazák és jófejek a helyiek. Az egyik városból mentünk a teaültetvényekhez, és egy vulkántóhoz. 30 km 2 óra alatt pokoli hőségben. A busz minden méteren megállt, ott dugig pakolták emberekkel, meg hát dugó is volt. Este kicsit megszívtuk, nem olvastuk el figyelmesen a könyvet. Ugyanis a környéken nincsenek olcsó szálláshelyek. Beestünk sötétben egy helyre, dzsungel közepén pálmakunyhós kégli. Koszos, piszkos, bogarakkal, bútor nélkül. A lámpát nem lehet lekapcsolni (elvileg). Persze azért nem volt nehéz kicsavarni a körtét. Viszont volt a szálláshelyen termálfürdő. Amit kihasználtunk. Ja és ez a kégli drágább volt, mint a mai medencés, tengerparttól 100 m-re levő szállásunk.

Vissza Bandungba. A buszállomáson fiatal srác jön nekünk segíteni, elkísér minket a másik állomásra. Közben beszélgetünk. Megvesszük a jegyet az esti Jogjai buszra, de addig van még közel 4 óránk, ő felhívja egy haverját, és már megyünk is vendégségbe motoros taxival.

A kertjükben aranyhalas tó, teával kínálnak, felsétálunk a hegy tetejére, újabb haverjuk. Szintén halastó, banán, rizs és édesburgonya ültetvények között bóklászunk, és a nagyváros a lábaink alatt hever. Kocsival visznek minket vissza a lány házához, itt már vár minket a kávé és a sült banán, utána levisznek a buszhoz. Mindezt persze ingyen, és jó utat kívánnak.

Sokszor jönnek oda hozzánk helyi arcok beszélgetni. A buszállomáson mindig kérdezik hova mész, elkísérnek a buszhoz és nem tartják a kezüket, mint Indiában. Jogjában klassz medencés kégliben tengődtünk olcsóbban, mint itthon egy kemping. A tulajjal letárgyaltam a csoport szállását is. A szomszédos utazási irodással, pedig elintéztem a buszbérlést. Jártunk Borobudurban és Prambananban, két szent templomegyüttesben. Hajnali kelés, napkelte Borobudurban, amit vulkánok, kókuszpálmák és rizsföldek vesznek körbe. Prambanan kapott egy kicsit a tavalyi földrengésből, de állnak a tornyok, viszont a templomokba nem engedik be a turistákat. (Már igen 2010. április)

Kerítést húztak köréjük, és ott lehet körbejárni. Márti befizette a belépőt, én meg a kerítést követve 1 km-nyire a bejárattól találtam egy nyitott kaput, és besétáltam. 1 koma később megszólított, beszéltem vele pár szót indonézül, aztán nevetett. Én pedig mentem tovább, épp motoros találkozó volt a templomok mögött, megnéztem a vasakat, aztán a templomokat, és még a kijárat előtt találkoztam Mártival is. Jogjában nagy shoppingolások, batik képek, alkalmi ruhák, pólók, stb. 1 póló templomos vagy valamilyen vicces mintával, alku után 240 Ft. Ruhamosás 1kg 160 Ft.

Az árak korrektek.

Az ország sajnos változik, ide is kőkeményen betört a globalizáció.

4 éve meg sehol nem voltak plázák és McDonaldsok most már Jáván is mindenfelé van.

De hát ez van sajnos.

A vulkántóról motorral mentünk fel a több mint 2000 m magas vulkán tetejére, aminek a kráterében türkiz színű tó pompázik, és mindenhol kénes gázszag terjeng. Épp esküvői fotózás zajlott, én is lefényképeztem az ifjú párt.

Jogjában már zárva volt az egyik régi szultán palotája (vízi palota), de errefele ez nem akadály. Már jön is a helyi kissrác, tökéletes angollal, ő körbevisz minket a kertek alatt.

A palotának mára már csak a romjai vannak, és mindent körbevesznek a lakóházak, így hát minden háznak a kertje valaha a palotáé volt. Ismeri a helyeket, néhol kerítés tetejére állva látunk be a palotába, máshol tetőről nézve. Felkerestük a nagymamáját, ő is batikot készít.

Tavaly a földrengéskor ráesett a palota egy darabja, a házukra is, de az állam kárpótolta őket. A szállásadónk meg az ágyáról esett le, mert reggel volt a földrengés, a panzió medencéjéből kijött a víz, és az étterembe is benézett.

Tegnap felkerestük a Bromo vulkánt, az egyik kedvenc indonéz helyemet. Hajnali 3:30-kor kelés, 4-re jött értünk a dzsip, fel a kilátóba. Több száz ember várta a napkeltét. Nem hiába, leírhatatlan a hely. A kilátóból 4 vulkán látszik. Egymás mellett 3. Ebből a Bromonak ikerkrátere van, az egyik füstölög (utoljára 2004-ben tört ki, tehát 2009 most nyugodtak lehetünk). Az iker másik fele pedig zöld. A harmadik meg egy óriási lávakupac, a háttérben pedig a Semeru ereget gombafelhőket. És közben felkel a nap, megvilágítja a vulkánokat. Körülöttük felhő gomolyog. Innen dzsippel le a Bromohoz. Kissé turistás lett, több száz ember akar felmenni, a helyiek lovakkal várják azt, akinek nincs kedve gyalogolni. Régen ez is nyugisabb volt. Akkor még csak rozsdás lépcső volt, de most már csörlővel húzzák fel az anyagot az új lépcső alapjaihoz. A kráter peremén sétálgattunk, és figyeltük a gomolygó füstfellegeket. A kráter belsején látszik a 2004-es kitörés nyoma, sokkal nagyobb benne a repedés, mint amikor először jártam itt. Visszavittek a szálláshelyre reggeli, aztán egész napos utazás után tegnap este már Balin találtuk magunkat. Most Kután lazulgatunk, napfény, tenger, pálmafák és rengeteg turista. A kaja nekem nagyon bejön, hal steak zöldségekkel 300Ft, zöldséges tengeri herkentyűs rizs 240Ft.

Folyt köv..