Kathmandu 3.

Kathmandu – Bakthapur - Kathmandu

Üdv újra.

Holnap végre elhagyom Kathmandut.

Tegnap előtt megnéztem a Nepáliak, egyik híres templomát, a Pashupatinathot, ami előtt égetik a halottakat. Ide nem a hullaégetés, hanem a templomok miatt kérnek belépőt. A sajtókártyám egyszer marad otthon, de pont amikor kéne. Nem gond, nem a főcsapáson, hanem a helyieket követve, 100 méterrel arrébb mentem a romterületre. A domb tetejéről érdekes volt látni az alattam tornyosuló szemetet, mocskot és gettót.

 Benareszhez hasonlóan, itt is fürdenek és mosnak a vízben. Körbejártam a templomokat és leültem egy alkalmas helyen, velem szemben már készítették a kellékeket. Virágfüzérek szárazon és vízen. Síró hozzátartozók és a letakart test. Előkészítették a máglyát és átvitték a testet. Meglocsolták némi naftával a farakást és a rokonok távolról figyelték az eseményt. Nem akarok ezen csámcsogni, de a halál is hozzátartozik az élethez és errefelé így zajlik egy hamvasztás. Innen, kicsit vidámabb helyre sétáltam, Nepál legnagyobb sztúpájához, ami Bodhnatban Katmandutól kevesebb, mint 10 km-re van. A sztúpa egy kis téren van és körülötte mindenfelől boltok, hotelek és éttermek. Az egyik kajálda tetőteraszára én is felmentem és innen készítettem remek képeket. Méretét tekintve kb. 7-8 emeletnyi. A csúcs alatt körbe lehet sétálni és közben mindenhonnan szól az Om Mani Padme Hum (meditációs zene). Aztán irány, a világhírű Baktapur. Ide 10 dolcsit kellett volna fizetni, azért, hogy megnézzem a várost. Pedig ez nem romváros, hanem élő város. Naná, hogy belógtam, és nyilván egy várost nem is lehet körülzárni és fizetésre kötelezni mindenkit. A jegyárusító bódé mellett tovább haladtam a főúton és két sarokkal arrébb dobtam egy balost és már bent is voltam, és senkit sem érdekelt a jegy. Hát mit írjak a helyről. Mindenhol szokásos piac hangulat, 4-500 éves templomok, már amelyik nem égett le vagy nem vitte el a földrengés, a legtöbb a 20. században lett felújítva. Ezekkel nincs is semmi baj, de kb. 2-3 tér, ami jól néz ki a többi semmi extra. Van egy rész, ami amolyan mesterségek utcája. Van a fazekasok tere, itt a nyers edények száradnak a napon, néhol a nők forgatják ezeket, máshol pedig alakítja égetés előtt. Aztán mi van még, buddhista festmények (thanka) amit szintén itt festenek a diákok, fafaragók, rézművesek. Tegnap felmentem magasabbra, egy szent helyre, ahol több tibeti kolostor is épült. A hegy tele van aggatva imazászlók ezreivel. Ottjártamkor épp egy család tett fel zászló kötegeket. Némelyik fán több száz ilyet is találsz. Fentről csúcs a kilátás a környező, zölden virító hegyekre és az alattam elterülő rizs, krumpli és egyéb termőföldekre. A mai napom ügyintézéssel telt. Mint kiderült Attila csomagját hazafelé elkavarta az Aeroflot valahol. Szerintem Delhi lehet a bűnös. Ezen kívül Kathmanduban nem kapott nyugtát az új repjegyről és plusz pénzt fizetett, ez ügyben kellett nekem intézkednem. Az Aeroflot új helyre költözött, de ilyen igénytelen irodát én meg nem láttam. Amikor megérkeztem fegyveres egyenruhás katona tisztelgett, és engedett be az irodába. Tök üres, volt időm szemrevételezni. Egy asztal, egy computer, hátrébb még egy asztal, koszos piszkos falak és mindenfelé bogarak.

Előtte a Fülöp-szigeteki légitársaságtól kérdezte meg, hova költöztek a ruszkik. Nálunk ez a légitársaság nem túl ismert, mégis tellett nekik normális bútorzatra. Mellettem még volt három rozoga szék. Hamarosan megjött a nőci, megírta a számlát és megadta az email címét, hogy írjuk meg neki Attila poggyászának a számát, hátha tud kezdeni valamit.

Az egészbe az a legszarabb, hogy az összes indiai fotóm benne volt.

Ja és ezt az egészet nem is Attilától tudtam meg!

Kétnapos rafting túrára akartam menni, de már több napja csak halogatják, mert nem gyűlt össze elég ember, ezért egynaposra megyek holnap. 20 USD-t kérnek, de nekem sikerült 12-re lealkudni. Hála a sok konkurens cégnek. Utána Delhiben megismert nepáli haverom családját látogatom meg. Miután jobban megnéztem a térképet, akkor láttam, hogy az Annapurna körtúra starthelyétől, mintegy 10 km-re lakik. Aztán ráállok az ösvényre, úgyhogy nem tudom, mikor írok legközelebb. Közben még vettem pár dolgot az útra, North Face polár pulcsi (utánzat) 1800 Ft, kicsit használt baromi jó polifoam 400 Ft, a viztisztitó tablettákat a hegymászóboltok 1500 Ft-ért adjak, de én inkább bementem egy patika és 100 Ft-ért megvettem a nepáli megfelelőjét.

Na Viszlát!