2006. január 10., kedd

Kathmandu 2.

Kathmandu – Nagarkot - Kathmandu

Na nem azért vagyok itt ennyi ideig, mintha ilyen jó volna ez a hely, hanem mert a város körül is van pár érdekes látnivaló és itt van a jó szállásom a központban, nem kell bajlódnom a cipekedéssel. Na lássuk milyen hely is ez a Kathmandu. Elég retek, a fekvése egyszerűen pocsék. Képzeljetek el egy lavórt, na ennek az aljában van Kathmandu és itt csapódik le minden szmog.
 A város tipikus ázsiai nagyváros:koszos, büdös, és zajos. Az egész város olyan, mint egy hatalmas piac, mindenki árul valamit. Ebben a városrészben, ahol én lakom, minden ház egy hotel, méterenként találsz pénzváltót, hegymászóboltot, tea üzletet és persze éttermeket. Esténként percenként állítanak meg a narko dilerek, itt ugyanis ez legális. Ettől függetlenül a közbiztonság nem rosszabb, mint otthon. Sőt!
Az utca teljesen más képét mutatja minden napszakban. Reggel 10 előtt még nyugodtan tudsz sétálni, utána minden megtelik biciklis riksásokkal és kocsikkal, este pedig a turisták korzóznak. Nekem is megvannak a fix helyeim, ugyanis itt olcsó a szállás, de a kaja drágább, mint Indiában. Találtam két helyet, ahol csak a helyiek esznek és persze olcsón (100 Ft alatt) tudok enni. Sajnos itt elég gyenge a választék, ami Indiában thali, itt azt dalbatnak hívják, aztán van olyan zöldséges tészta, mint otthon a kínainál, momo ami, olyan mint a ravioli, rántotta meg néhány egyforma ízű péksüti. Ettől függetlenül jól elvagyok itt, mindennap új emberekkel ismerkedem meg. A szomszédom egy Afganisztánban született fickó, de több mint 20 éve az USA-ban él. 70 éves, de már lassan egy éve utazgat Ázsiában. Apja temetésére ment haza, aztán most szép öregesen járkál mindenfelé. Hihetetlen a tag 2 ember nagyságú zsákja van. Az afgán zászlótól, a merülő forralón át, a kazettás magnón keresztül, a faszén sütőig minden van nála. Sokat mesélt Afganisztánról, meg hogy milyen volt az indiai kórházban. Rajta kívül még hárman feküdtek az ágyában. Megvárta a kivizsgálást és inkább lépett. Behívott magához teázni és többször is társalogtuk már. Aztán van itt néhány ékszerkereskedő haverom, akik engem és egy Dél-Afrikai feka csajt is elhívtak bulizni.
De mindig találkozok valakivel. Mint már említettem a város levegője nem túl tiszta, ma 30 kilométerre mentem a hegy tetejére, egy Nagarkot nevű üdülőfaluba, ahonnan egy rakás nyolcezres csúcs látszik. Amint leszálltunk a buszról az orrom kitisztult, most pedig ahogy visszajöttem már a buszon fújtam az orrom és, alig kaptam levegőt.
Ma nagyon jót túráztam, ebből a faluból ereszkedtem le, egy Changu Narayan nevű templomba, ami az egyik legrégibb és vallási szempontból a legfontosabb templom. Az út végig egy gerincen vezetett keresztül, több apróbb falun keresztül, ahol betekintettem a vidéki élet rejtelmeibe. Akadt aki a gyermeke hajából szedegette ki a tetveket, mások a kútból fürdenek, de látni szántóvetőt, traktorost, fűköteget cipelő öreglányokat, Cola árust és minden mást, ami otthon is van. 2,5 óra után értem a templomhoz, Norbinak hála, ide is ingyen jutottam be, mint Nepálban sok helyre, a sajtóigazolványnak köszönhetően. Miután megnéztem a templomot, az egyik jegyszedő, akinek van 3 boltja és fuvarozási cége, meghívott teázni és, több mint egy órán keresztül beszélgettünk. A bátyja németben él, ő sűrűn jár olaszba és Írországba üzletelni és 96-ban az egész vállalkozását 5000 Ft-nyi készpénzzel kezdte.
Naplemente előtt, egy srác lekísért a buszhoz. Itt érdekes majdnem annyi a benzin, mint otthon: 200 Ft körül jár. Viszont a városi buszjegy 20 Ft, és erre a 30 km-es távra se fizettem többet, 40 Ft-nál, vajon otthon miért van ez másképp? Igaz az egyik buszon 16 ülőhely volt, de még 25-en biztos ácsorogtunk. Kathmanduban ingyen mehettem be a főtérre és a régi királyi palotába (1500 Ft lett volna). A palotában több száz kép volt a királyról, amint vadászik, eszik vagy parolázik valamelyik híres államfővel. Az egyik szoba tele volt külföldi pénzekkel és találtam itt csodával határos módon papír 10 és 20 Ft-ost.
A kiállítás nem volt túl érdekes, de maga az épület lenyűgöző: a mennyezet, a padló, az ablakok fából készültek és gazdagon díszítettek. Mint mondtam Kathmandu semmi extra, de a főtere látványos ezekkel a régi fatemplomokkal és a palotával. Persze mindenki vezetőnek ajánlja magát vagy abból él, hogy kifesti magát és 30 Ft-ért fotózhatod. Attila írta, hogy itt úgy koldulnak az emberek, hogy nem pénzt, hanem tejet kérnek. Egyszer én is találkoztam egy ilyen nővel, de más nem nagyon koldul, kivéve néhány utcakölyköt és pár nyomorékot. Az útikönyv javasolt 3 gyalogtúrát a városban ezeket is végigjártam, mindenhol csak a piac, néhol valaki rézedényre kalapál mintákat, más fát farag, vagy borbély (itt mindig sokan vannak), és persze ismét piac. Rengeteg régi templom is van, egyik siralmasabb állapotú, mint a másik. Mindegyik tetején galambok trónolnak, néhány templomban helyiek laknak, máshol kölykök játszanak, vagy éppen ruhák száradnak és mindegyikre ráépültek vagy köré a lakóházak. Tegnap busszal mentem, az egyik városszéli dombon levő templomba, amikor egy srác gyenge angolsággal megszólított, majd elhívott a templom közeli faluba, ahol lakik, itt van egy park, halastóval, meg rengeteg majommal és pár perc beszélgetés után, levette kezéről a gyűrűjét, amin a buddhisták legfőbb imája áll: Om Mani Padme Hum.
Szóval ilyenek errefelé az emberek, majd visszakísért a buszhoz. A naplementét a Swayambunath-sztúpáról néztem meg. Nagyon látványos volt, amint a hegyek mögött lebukott és vörösre festette az eget, de sajnos a nagy szmog miatt, nem lehetett jó képeket készíteni. Amíg vártam a naplementét, elkövettem egy nagy hibát, elővettem egy narancsot és pár perc múlva, már a környék összes majma a nyomomban kullogott. Végül a felét ők ették meg. Némelyik még a héját is bezabálta.
Pénteken vagy szombaton indulok kétnapos rafting túrára, ez mégiscsak kényelmesebb, mint órákig buszon zötykölődni.
Előtte még írok, addig is élvezzétek ki a hideg hazai telet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése