Darjeeling

Nameste!

Errefelé így köszönnek az emberek.

Magunk mögött hagytuk a, több mint 2 milliós lepra Varanesit. Végül mégsem hajókáztunk.

A szentestét, a legszentebb buddhista helyen Bothgajában töltöttük. Itt található az a Bodhi fa (Ficus Benghalensis), ami alatt a legenda szerint Buddha megvilágosodott.

 Első este láttuk a templomot és a kertet, hivők tömegei imádkoztak a fa alatt, és több ezer különféle színű izzóval világították ki az egész kertet, és érdekes módon mégsem volt giccses.

December 25. reggel, Attilára rátört a hasmenés és ki sem mozdult a szobából. Egyedül indultam a kétutcás falu felfedezésére. Az egyik thai kolostorban csapódott hozzám 2 bicajos kissrác és lelkesen kísérgettek. Nem voltak tolakodóak és erőszakosak sem. Végül felpattantam a kissrác bringájára, ő a vázra a haverja a csomagtartóra. Útközben még 1 haver a csomagtartóra és elindultunk kolostornézőbe. Mivel ez a legszentebb buddhista hely, szinte minden buddhista országnak van itt kolostora. Megnéztük a bhutáni, tibeti, kambodzsai, burmai ..stb. kolostort. Elkísértek a buszállomásra és megmutattak egy óriás Buddha szobrot.

Majd visszafelé jött a koldulás szolid formája. Kissrác beszél angolul és japánt is tanul, de drágák a szótárak és nagyon örülne, ha vennék neki egyet. Végülis 200 Ft-ért találtunk neki zsebszótárt és nagyon örült. Attilának vettem gyógyszert és kezdetét vette a 28 órás utazás Darjeelingbe. Kezdésként 4 óra busszal, majd 4 óra várakozás a vonatra. Most nem késett. Az állomáson két kölyök jött hozzánk beszélgetni. Hibátlanul beszélték az angolt ők is Darjeelingbe tartanak a családjukkal. Mivel sajnos aprópénzt nem hoztunk otthonról, de mindenki kíváncsi valamilyen magyar tárgyra, ezért a két pakli magyar kártyánk egyikéből osztogattunk mindig pár lapot.

Éjjel 11-kor szálltunk vonatra és délután kettőkor szálltunk le. Időközben a srácok az apjukkal megkerestek minket. A papa gyógyszerész és mivel hajnalban rám is rámtőrt a hasmars ezért kifaggattuk. Mint kiderült, mi mindig a vonatállomásokon tankoltuk fel magunkat ivóvízzel, de ez sajnos csak a tábla szerint az, mert a vízszűrő filtere soha nem működik. Amióta rendes vizet iszunk, azóta minden oké. A vonatozás után még jött a végső pár óra. A buszok telítve, de a dzsip járat csak 70 Ft-tal drágább. Rajtunk kívül, még kilencen préselődtünk be a három órás útra. Sötétben értünk Darjeelingbe és így elég lehangoló arcát láthattuk elsőként. Egyfolytában felfelé kell menni, a szállások ócskák és irreálisan drágák, de végül hosszas kóválygás után, megtaláltuk a keresett szállást a város legfelső utcájában. Az étteremnek olyan síház hangulata van, a szoba tiszta, bár nincs melegvíz és szimpla ablakai vannak, mint itt mindenhol. Akkora már jó régen nem ettünk és levessel meg főtt krumplival bombáztuk a gyomrunk, ami jótékony hatással volt rá. Másnap reggel az ablakból kinézve lenyűgöző látvány fogadott, fent vagyunk a hegytetőn lelátni a völgybe és a szemközti bércre, jobbról pedig a Kancshendzonga 8000 m feletti havas csúcsai látszanak.

Az étteremből pedig, mégszebb a kilátás. Viszont mi is 2000 m felett vagyunk, ezért az esték és a reggelek nagyon hidegek.

Darjeeling szuper kis hely, mintha nem is India lenne. A lakosság nagy része nepáli vagy tibeti, kevés a külföldi, viszont sok a helyi turista. Az indiaiak vásárláskor kénytelenek angolul beszélni a helyiekkel, mert ők a nepáli nyelvet használják. Mi meg csak röhögünk rajtuk. Az emberek teljesen mások, senki nem nyomul, nem akar eladni, nem erőszakolja rád a haverja boltját. Szóval nyugi van és sokkal tisztább, mint India eddig látott részei.

Megnéztük az állatkertet. Mogorva fekete medve, játékos vörös pandák, ásítozó farkasok, többféle páva, unatkozó tigrisek és sok egyéb környékbeli állat. A kerten belül van a hegymászó múzeum, ahol ősrégi hegymászó eszközök, megsárgult fekete-fehér fotók, mostani színes képek és egyéb relikviák vannak.

Innen Körösi Csoma Sanyi bácsi sírjához zarándokoltunk (mellesleg a temető és az állatkert is látszott a szobánkból). A síremlék egyből feltűnt a bejárat mellett. 2 méter magas hatszögletű kődarab a sír körül néhány virág, 2 tábla és egy piros-fehér-zöld szalag. Innen a sírtól jól látható Happy Valley teaüzem ezért mi is odamentünk. A gyár épp zárva, mert nincs szezon, de a bejárat közelében lakó néni beinvitált a házába és megmutatta a vendégkönyvet, több magyar beírást találtunk. Megmutatott, több igen jó minőségű teát és a két legjobbat meg is kóstoltatta velünk. A legjobbat csak 3 másodpercre áztatta be a vízbe, a tea aranyszínű és kiváló ízű lett. Közel 1000 Ft/10 deka, de azért vettem belőle. Mint kiderült a dolgozók kiválasztják a legjobb-legfrissebb hajtást és ebből lopnak mindig egy kicsit és a néni árulja.

Ő már elmúlt 60, de a mai napig focizik és negyvennek se néz ki.

Ma a város északi pontjához mentünk és onnan a teaültetvények között legyalogoltunk egy kis faluba. A szintkülönbség, kb. mint Pomáz-Dobogókő, ott ettünk majd 1,5 óra séta után visszaértünk a kiindulópontra kissé leizzadva. Holnap megyünk tovább Mirikbe, egy tóparti kisvárosba aztán jöhet Nepál.