Útvonal: Darjeeling - Mirik - Koshi Tappu N.P.- Chitwan N.P. (Sauraha)
Boldog Új Évet Mindenkinek!
Darjeelingből átmentünk Mirikbe, talán az eddigi legszebb utazásunk. Az út mentén az egyik oldalon mindig szakadék, de gyakran mindkét oldalon és persze mindenfelé teaültetvények. Mirik kissé unalmas hely, de hangulatos a tó körül sétálni. Egy napnál többet kár lett volna itt eltölteni, meghát már vágyódtunk Nepálba. Indiából kilépni fél óráig tartott. Nepálba bejutni a vízumkiadással együtt öt perc.
Merőben más világ fogadott bennünket az emberek nem nyomultak, bár többségében itt is Indiaiak élnek. Indiában kevés helyen árulnak alkoholt, itt minden második bolt csak ebből áll. Sötétedés után mindenki tompán bambul maga elé és csak iszogatnak, az éttermekben nincs kaja csak pia.
Első utunk a Koshi Tappu nemzeti parkba vezetett. Ja a pénzváltás. Az indiait mindenhol elfogadják, 100 indiai = 160 nepáli rúpia. Veszel vmit 30-ért, fizetsz 100 indiaival és visszakapsz 130 nepálit. A park az egyik leglátványosabb madárrezervátum Ázsiában. Turisták jóformán nincsenek. A kis faluban csak 1 szálláslehetőség van. A fickó kicsit borsos áron méri, 1500 Ft / nap, de ez tartalmaz napi három étkezést, (főtt kaja) plusz teát. Mi persze lealkudtuk 1000 Ft-ra, a tulaj azt kérte, hogy az egyetlen kanadai vendégének, ezt ne említsük meg. Kis 3 ágyas pálmakunyhóban laktunk, amihez kert is járt. Madárba sem volt hiány, láttunk: poszátákat, íbiszeket, darvakat, és rengeteg más itt telelő vízimadarat. A helyi kölykök állandóan mögöttünk kullogtak és tollat meg csokit kéregettek. Sok madarat elijesztettek, de azért így sem panaszkodhattunk. Ez egy lápvilág, de a legtöbb madarat mégis a rizsföldeken láttuk. Leültünk egy helyen és vártunk, körülöttünk madarak százai repkedtek és eszegettek. Az első nap végén épp egy lesben várakoztunk, amikor megláttam egy mozgó állatot a közeli ösvényen. Vad elefánt és csak jött keresztül a mocsáron. A közelben a falu szélén vannak idomított elefántok, biztos az ő szagukat érezte. Mindenesetre jó volt nézni, ahogy trappol a mocsárban. Miután elment, haladtunk vissza a falu felé, aminek a szélén diák csapat táborozott, meghívtak magukhoz és persze mindenki velünk akarta lefotóztatni magát. Jó félóráig csattogtak a fényképezőgépek, aztán meghívtak maguk köze. Leültünk és már hozták is a vacsit. Hihetetlen bőség: sült gomba, krumplis-borsós mártás- karfiollal, rizs és még sok-sok zöldség. Végül édesség, narancs és szőlő. Naplemente előtt ők hazautaztak és csak 1 nagy rakás szemét maradt utánuk.
Ja, azt nem említettem, hogy ez volt dec. 31. Visszamentünk a szálláshelyünkre 1,5 óra múlva ott is vacsi. Hát nem bírtunk sokat enni, szegény tulaj először azt hitte, hogy nem ízlik a főztje. Én bírok enni, de minden alkalommal olyan bőség tálat rakott elénk, hogy arra nem volt panasz. Megkérdezte mit kérünk legközelebb. Mivel a rizst és a tésztát már untuk ezért krumplit kértünk. Főtt krumplit, szósszal. Az egyik helyen a joghurtot pudingnak mondták ezért azt is kértünk hozzá. Kaptunk főtt krumplit, sokféle zöldséggel és a végén tejberizst. Na ez a sok kaja is okozott fennakadást másnap vacsira. Reggelire is akkora adag tésztát pakolt elénk, hogy abba nem volt hiba. Elsején (újév) már hétkor ébren voltunk és elmentünk madárlesre. Láttunk fa tetején ölelkező bagolypárt, repkedő darvakat, kék színű tyúkformájú madarakat és a falusi életet. Itt az emberek maguk készítik a házukat, pálmalevélből fonják a kerítést és a ház oldalát is.
Sok ember azt gondolná Nepálról, hogy itt csak hegyek és hideg van. Holott az ország déli része alföld vagy dzsungel és szubtrópusi klímának örvend. Nappal 25-30 fok, viszont miután a nap lemegy hüvős van. A szomszédunk egy kanadai pofa, aki már 11 éve itt tölti a telet. Otthonában, erdőben lakik, a háza 3*5 méter, kint van a WC és áram sincs a házában, ha mosni vagy internetezni akar, bemegy az egyetemre és onnan intéz mindent. Ehhez képest a mi kis nádkunyhónk luxuslak. Innen a Royal Chitwan Nemzeti Parkba utaztunk, ami a vadvilágának köszönheti hírnevét. 7 óra buszozás és már ott is voltunk. Ja ha busszal utazol, a helyiek mindig előre ültetnek a sofőr mögé és ott nyugodtan lehet terpeszkedni. Sauraha nevű településen, kis kunyhós szállást találtunk fejenként 180 Ft-ért. Attila mivel soha nem volt még jóformán külföldön, ezért kezdett besokallni. Úgy érezte, hogy ez a fajta nyaralás őt fárasztja, meg honvágya is volt és a hazautazáson kattogott.
Mostmár a repülőn ül hazafelé, de erről majd később.
3 napos dzsungel túrát terveztem, elefántügetéssel, de mivel ő nem jött ez meghiúsult. Itt faluban 50-60 turista, ha van, akkor sokat mondok, viszont több mint 70 szálláshely és kajálda. Viszont mivel egyedül voltam, így nem találtam megfelelő árban több napos túrát. Ezért tegnap előtt bevágódtam a vadonba állatokat nézni. Mivel igen sok a nagyvad ezért egyedül nem mehetsz be minimum két vezető kell. Kicsit furcsa volt, amint két ember kisérgetett a vadonban. Az egész túrából a legnagyobb költség a park belépő, naponta 1500 Ft, ami itt rengeteg. Attila nem jött, mert aznap elváltunk ő feljött Katmanduba és intézte a hazaútját.
Mára ennyi, a többit megírom holnap, mert itt csak 60 Ft az internet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése