Kathmandu

Chitwan N.P. - Kathmandu

Halihó!

Folytatom, ahol tegnap abbahagytam. Szóval beneveztem az egy napos őserdei gyalogtúrára. Reggel hétkor kopogtattak az ajtómon, Attilától búcsút vettem és indultunk a vadonba. Kenuval keltünk át a folyó túlpartjára és folyás irányt követve gyalogoltunk a dzsip úton. Láttunk orrszarvút, tigris és medve ürüléket, majd letértünk a főútról.

 Időközben majom családok tűntek fel a fák tetején, majd dzsungel tyúk és végül kiértünk a folyópartra. Hamarosan megpillantottunk egy a napon sütkérező 4-5 méteres krokit. Szép nyugodtan aludt és élvezte a napsütést, egy másik a vízben sziesztázott. A vezetőnk elkezdte ingerelni egy fadarabbal, a kroki megunta kitátotta a száját és lemerült. Mentünk tovább, az egyik fa tetejéről éppen egy szarvcsőrű madár (hornbill) repült a párja után. Kicsit később termesz várak mellett mentünk el, de mivel megint a főúton haladtunk, ezért tanácskozni kezdtem a vezetőkkel, mivel az állatok nagy része az egyik tópartján él, ami túl messze van, hogy onnan visszaérjünk, ezért ők szívesen kihagyták volna. Azt javasoltam menjünk el oda, onnan nem messze van egy híd, ami kivisz a szárazföldre és busszal hazajutunk. Megállapodtunk, hogy fizetem a buszjegyüket és indultunk. A tóig semmi érdekeset nem láttuk, kivéve néhány turistát, meg pár falubeli tagot, akik a szelídített elefántjukat akarták pároztatni, 1 vadelefánttal. A vadelefánt meg is jelent, a két nősténynek köszönhetően, de a pároztatás nem jött össze. Mi az eseményeket vadászlesről figyeltük. Sajnos sokat nem láttunk a több méteres fű miatt. Megérkeztünk a tó (mocsár) partjára, szieszta a vadles tetején. Előttem a mocsár és több ezer rikácsoló vándormadár, mögöttem a füves puszta, ami állítólag teli van állatokkal.

Az itt élők tonna számra vágják a füvet a háztetőhöz, ami csak egy használható, aztán jövőre vághatják újból. A jövő hónapban leégetik az egész füves részt, mert az állatok csak a friss hajtásokat kedvelik. Állítólag február után, amikor nincs bozót tucat szám látni rinot és más emlőst itt. A tóparton rengeteg sütkérező kroki mellet vezetett utunk, de én már nagyon rinot akartam látni. Leültünk egy füves részen, nem túl messze a mocsártól és az egyik vezér elment keresni nekem egyet. Hamarosan mosolyogva jött vissza és intett, hogy kövessük. Rino a bozót közepén lakmározott, sajnos a sűrű növényzet miatt, nem tudtam lencsevégre kapni, de legalább láthattam. Hihetetlen nagynak tűnt ott a bozótban. A vezetők figyelték, hogy mikor néz ránk és emeli fel a szarvát, mert akkor gáz van. De Végülis megneszelte az itt létünket és nagy zajt csapva eltűnt. Szerencsére nem ment messze, még kétszer láttuk, aztán végleg eltűnt a szeműnk elől. Boldog mosollyal mentünk át a hídon és szálltunk fel a buszra. Este az egyik vezető meghívott egy haverjához, aki rizsbort készít. Kiültünk a teraszra és iszogattunk. 100 Ft-ért adott egy sörösüvegnyit (650 ml). Ez igazándiból nem bor, olyan mintha egy feles vodkát felöntenénk 1 dl vízzel, szóval semmi extra. Másnap reggel ismét hajnali hétkor ébresztettek, indultunk elefántháton a vadonba. Az állat kicsit teli volt, 3

Új-Zélandi köze préseltem be magamat. Félórán átügettünk kifelé a faluból, majd bevetettük magunkat a környékbeli erdőbe. Rajtunk kívül még 7-8 elefánt jött, velük többször is találkoztunk az erdőben. Jópofa volt ilyen magasságban utazni, de túl sok mindent nem láttunk a fákon kívül. 1 szarvas és 1 vaddisznó család kivételével. Napközben az internetes kiscsajjal dumálgattam és rávettem, hogy a drága cdket másolják át nekem némi apró pénzért, bele is egyezett. Vettem nála még pár ajándékot és ő is megajándékozott, Attilának is küldött egyet. Este visszamentem a szálláshelyre, már javában zajlott a buli. A góré fia ma 6 evés és a tűz körül folyt az iszogatás, persze engem is meghívtak. Kaptam a szülinapi tortából, majd rumoztunk és hoztak finom vacsit. A személyzet leste a góré minden kívánságát és ő természetesen pattogtatta őket. Szerencsétlenek 5-8000 Ft között keresnek havonta (nem elírás) és meg ezt is el kell viselniük. Rajtam kívül még hat vendég volt, mindannyian Indiaiak, az egyikük az USA-ban dolgozik. Vele társalogtam, amíg a főnök majomkodott. Aztán jött a tánc, az arcok kicsit már leittasodtak, a törpe főnök a sapkájában, olyan volt a tűz mellett, mint valami gonosz manó. Nem is bírta sokáig az alkoholt, hamar kidőlt. Mi még társalogtunk aztán búcsút intettem nekik. Közben Attila emailjéből megtudtam, hogy már nem találkozunk és melyik hotet javasolja nekem. Magam mögött hagytam a vadont és elbuszoztam Kathmanduba. A turista busz 7 órán átzötyögött, hála az állandó útszéli ellenőrzéseknek. Mellettem egy fószer ült, akinek turista irodája van és elég szimpatikus árat adott a 2 napos rafting túrára, amit hamarosan le is tesztelek. Leszállás után az utasok nagy része taxiba pattant, én is ezt terveztem, de a taxis szerint a Thamel városrész csak 2 km ezért ott hagytam őket. Elsétáltam a sarokig és megkérdeztem az ott posztoló közeget, merre kell menni. Megadta az irányt és egy perc múlva már a helyi buszon ültem, ami 20 Ft-ért elvitt a Thamelbe. Senki nem tudta hol van a szállás, de azért megtaláltam. Ugyanazt a szobát kaptam, amit Attila, 300 Ft / éjszaka, fürdőszobával, nem egy luxus hely, de legalább tiszta. Folyt. köv. hétfőn.