Varanesi

Khajuraho - Varanesi

Halihó!

Ismét klaviatúrát ragadtam, de már Varanesiből (Benáresz), hogy még karácsony előtt írjak nektek néhány sort. Attilával továbbra is jól kijövünk. A közlekedés kicsit macerás errefelé, a tegnap esti vonatunk 4,5 óra késéssel indult, de ennek köszönhetően nem hajnalban, hanem fél 9-kor futottunk be Varanesibe.

Khajuraho szimpatikus kis falu és a márványpadlós, márványmosdós, meleg vizes szobánk is hozzátett a jó hangulathoz. Második nap már mindenki ismert. Az egyik kis srác, amint meg látott, mindig így kiáltott fel: Hello Hungary I m Not Hungry és közben fogta a hasát. Khajuraho az eddigi városokhoz képest nyugodt kis oázis, igaz, lépten-nyomon lógtak rajtunk az árusok vagy a kölykök, akik elvileg semmit nem akartak, de végül mégis pénzt szerettek volna látni belőlünk. Hamar kiismertük a dörgést és mindig ugyanabba a közértbe vagy kajáldába tértünk vissza. Tegnap előtt reggel fejenként 75 forintért béreltünk bicajt és két helyi kissrác kíséretében indultunk felfedezni az 1000 éves templomokat, melyek falait a Kámaszutrából vett jelenetek díszítik. Mindenki szexel mindenkivel, és furcsábbnál-furcsább pózokban ábrázolják a kerekded hölgyeket és az isteneket. A keleti csoportot teljesen ingyen meg lehet nézni, de a nyugatihoz 5 USD a belépő. Ezt mi úgy oldottuk meg, hogy az egyik étterem csinált egy kiülős részt az a fa tetejére, ahonnan premier plánból lehetett látni a templomokat, pláne 12-szeres zoommal. Utána a kerítés mentén sétálgattunk és figyeltük az idióta majmokat. Majd egy külső templom teraszáról kukkantottunk be a romok közé. Bár szereztünk sajtóigazolványt, de eddig még sehol nem fogadtak el a mocskok. Délután jártunk egy helyi iskolában ahol a tanító önkéntes alapon dolgozik. Két termük van és jó időben az udvaron tanulnak a nebulók. De mivel több, mint 120-an járnak ide ezért az egyik fele délelőtt a másik délután tanul. Meglátogattunk egy fafaragó fickót is, akinek a tárgyai a Kalkuttai múzeumban és Delhiben is megtalálhatóak. Hihetetlen fantáziával farag maszkokat vagy a gyökerekből állat és isten figurákat. Megmutatta a faragás menetét: 1: fa gyűjtése 2: véső, kalapáccsal faragás 3: tisztítás reszelővel 4: hozzá dörzsöli a hajához a fát, és a zselének használt mustárolajtól az fényesen csillog.

Mutatott nekünk egy tenyérbe illő, 1000 évnél régebbi szex motívumot ábrázoló követ. Ezt gyűjtögetés közben találta a föld alatt és nagyon sokat ér. Jártunk rézműves galériában, de minden nehéz és drága volt. Tegnap 4,5 óra buszozás közben összehaverkodtam egy francia sráccal és a barátnőjével. A srác 23 a lány 21 éves és 1.5 éves túrát nyomnak. Ausztráliában leállnak 3 hónapra, addig melóznak, és onnan mennek Dél Amerikába. Ők két hónapja vannak Indiában és elég nekik belőle. Mellesleg nem csodálom. A napokban tűznek fel Nepálba. Ma egész nap Varanesiben a Gangesz partján sétálgattunk és figyeltük az eseményeket. Van, aki hajat, vagy ruhát mos, más fürdik, egyesek csónakáznak, a gyerekek sárkányt eregetnek, ami rendszeresen felakad valamelyik fára. Láttam kígyóbűvölőt és jogázó papot. Szóval változatos a hely, de iszonyatos a mocsok. Viszont meglepően kevés a patkány. Lehet, hogy megeszik őket? Egy helyen masszőrök kínálták a szolgálataikat 50 Ft-ért. Attila kipróbálta, én átverést szimatoltam. Nem kértem, de azért csak elkezdte a fejemet és a karomat gyúrni az egyik erőszakos tag. A végén Attilától tízszeres pénzt akartak elkérni és még ők voltak felháborodva. Hogy 50 Ft-ért jó, hogy nem masszíroznak, és amikor kiosztottam őket az indiai emberekről alkotott véleményemről: „Mi szerint itt egy kezemen meg tudnám számolni ki az, aki önzetlenül, segít és nem a dollárköteget látja bennem meg a hazugság a munkája” akkor megsértődött. Attila végül is 100 Ft körüli összeget adott nekik. Majd megtanulják legközelebb. Talán. A part menti sétaút az égetőnél ér véget, két kissrác vezetett minket ide, bár nem kértük őket, mert mi is odatartottunk. Négy máglyán égett a tűz, és persze a négy rongyba tekert halott földi maradványai. A tűztől pár méterre álltunk és az egyik fickó, aki a hullaégető kasztba tartozik mesélt nekünk. Csak azt égetik máglyán, aki természetes módon halt meg. A többieket a krematóriumba viszik. A legolcsóbb temetés kb. 50 ezerbe, de ha Maharadzsáról van szó, akkor akár a tízszeresébe is kerülhet. Ez függ a fa fajtájától is. Felkísért minket egy teraszra, ahonnan zavartalanul nézhettük, ahogyan égnek a testek és az egyik fószer bambuszbottal csapkodja, a tűzet. Megtudtuk, azért zarándokol ide meghalni minden hívő, mert itt van az isteni tűz, amit Sivától kaptak több ezer éve, és azóta nem hagyják kialudni, és ezzel táplálják a máglyát. Persze a végén itt is pénzt akartak. Mondván a szegény emberek temetéséhez szükséges fára kell. Állítólag 1kg fa = 750 Ft. Bár én nem hiszem. Mindegy végül adtunk nekik egy kis pénzt, kaptunk áldást előtte, de a pénz láttán kicsit csúnyán néztek és inkább leléptünk. Holnap még itt leszünk, valószínűleg hajókázunk egyet a Gangeszen és megnézünk pár templomot, aztán tűzünk Darjeeling felé.

Sziasztok, mindenkinek kellemes ünnepeket és boldog újévet. Legközelebb a két ünnep között írok valamikor.