Khadjuraho

Delhi - Agra - Fatehpur Sikri - Gwalior - Orcha - Khadjuraho

Sziasztok, ismét útra keltem Attila haverommal. Elsőként Malévval mentünk, ami az Aeroflothoz képest luxus járat, a ruszki gép egy óra késéssel indult és még a fedélzeti lámpát sem kapcsoltak fel. A kaja gyenge, kísérőnek egy sör. Delhiben a reptéren már csótánnyal is találkoztunk.

Kint a reptér előtt, tehenek rohangálnak és csövesek melegednek a tábortűznél. Öreg riksással, busz árban bevitettük magunkat a városba. Itt az éjszakák hidegek, délelőtt 10-17-ig póló, bermuda, utána pulcsi és sötétedés után kabát kell. Új Delhi egész kellemes hely teli parkokkal, Old Delhi tiszta káosz, mindenki árul valamit. Csak egy napot szándékoztunk itt tölteni, de vonatjegy már nem volt másnapra ezért, lehúzós utazási irodában tudtunk csak buszjegyet venni Agrába. Általában jó helyeken lakunk fejenként 250 Ft-ért. Este emberek tömegei alszanak a járdán és Delhiben, a főút mentén rengeteg ember sátorozik. A távolsági buszjegyünk tartalmazza, hogy értünk jöttek és elvittek a buszhoz és Agrában házhoz szállítanak. Vicky a tuk-tukos (3 kerekű motoros taxi) ajánlott olcsó szállást. Dombtetőn zuhanyzós, angol WC-s, kertes ház. Rajtunk kívül üres. A kertben rengeteg mókus, pávák és egy rakás papagáj. Mindezt 250 Ft-ért. A főnök elég suttyó, de összehaverkodtunk egy kis körtepálinka segítségével az alkalmazottakkal. Az egyikük Prem, nepáli srác megadta a szülei címét, mivel én felajánlottam neki, hogy írjon levelet az anyjának, ha akar, és mi elvisszük. Nagyon megőrült 10 perc beszéd után mondta, hogy ad nekünk pénzt, vigyük el a családjának és ingyen ellehetünk náluk bármeddig. Végül keretezett fényképet és Taj Mahal szobrot is adott, amit viszünk nekik. Ő utálja Indiát, de több ember meghalt a családjában ezért kénytelen ő és az apja itt dolgozni, mert kell a pénz a temetésre. Attila pálinkája nagyon ízlett neki és esténként beszélgetés közben alaposan meg is húzta a flakont. Agrában több havert is tálaltunk, egy fickó az utcáról hívott be a családjához, ittunk teát és helyi whiskyt. Az egyik szomszéd hozott nekünk enni és elkísértük a templomukba is. Közben mindenki velünk tartott és a gyerkőceikkel kézen fogva néztük meg a szerény templomot. Innen elmentük a Taj Mahalba, a bejáraton bejutva egy udvaron balra fordulsz és meglátod a remekművet, lenyűgöző látvány. Este beültünk kajálni, a tulaj egy fiatal afgán srác összespórolt a 100 Ft-os kajákból 5000 dollárt és ki akar telepedni külföldre. Beírtunk a vendégkönyvébe és kaptunk ajándék teát. Majd egy helyi játékot teszteltünk. Itt is eltöltöttünk 2 órát. A srác kissé szomorú, mert a szerelme gazdag családból származik és amerikai férjhez adták. A kaják jók, csak kicsit csípősek Attilát ez zavarja, de én bírom. Általában thalit eszem, ez egy tálon, 2-3 féle mártás (karfiol, lencse, krumpli), rizs, retek és indiai kenyér. Átlagosan 75 Ft úgy, hogy a pincér lesi mikor melyik mártás vagy kenyér fogy el és rátölt újra, amíg nem szólsz, hogy elég, a banán 5Ft / db, de ma fele ennyiért vettünk. Az apróbb sült tészták 2 db / 35 Ft. Tejes tea, kávé 20Ft. Az állomáson a forró tejes kávét cserépedényben adják, amit utána el lehet dobni. A közlekedés elég lassú. Kétszer jöttünk vonattal, mind a kétszer 2 órát késett. A buszok sűrűn mennek, de hozzájuk képest a teli 4-6-os villamos üres járat. A két személyes széken általában három ember ül, mindenhol állnak ketten egymás mellett (jó esetben). És minden görbe fánál megállunk. De ez itt India, sietni nem lehet. Ha beáll, a busz egy állomásra legalább egy órát vesztegel vagy többet. Elkövettünk egy nagy hibát Agrában, Vicky elvitt minket egy helyre, ahol sorban állás nélkül adnak vonatjegyet. Persze szép haszonnal, mint utóbb kiderült. Többi jegyet megvettünk előre és ma módosítanunk kellett egyet, még szerencse, hogy ezt olcsón átírjak. Vicky elvitt minket egy márványüzembe, ahol csodálatos asztalokat, sakktáblákat, elefánt és egyéb ajándéktárgyakat árulnak. Láthattuk amint az emberek kézzel csiszoljak a különböző díszítéseket. Innen a szőnyegüzembe mentünk. Itt a törökországi árak töredékéért lehet vásárolni és láthatod, az idős bácsit amint a kézi rokkán egyenként csomózza a látványos szőnyegeket. Agrából átbuszoztunk a közeli Fatehpur Sikribe, itt gyönyörű mecset és erőd várt ránk. A mecsetben egy srác ingyen körülvezetett. Majd az erődbe igyekeztünk, de az 1000 Ft feletti belépőt nem akartuk kifizetni, ezért elmentünk belógási lehetőséget keresni és közben helyi kölykök vezettek körbe, mint kiderült kintről sokkal többet láttunk, mintha bementünk volna. Felkísértek az elefánt toronyba, ahonnan beláttuk az egész fizetős részt, na meg a szép tájat. Következő állomásunk Gwalior, amit nem komáztunk, dupla áron találtunk szállást a forgalmas főút mentén és a tuk-tukosokal sem lehetett alkudni. Az erőd a hegy tetején nagyon érdekes, itt is rengeteg állat rohangál és sorra jöttek a kölykök, hogy fényképezzük le őket. Utunk során már utaztuk: riksával, busszal, vonattal, tuk-tukkal és egy semmihez sem hasonlító járgánnyal. Talán leginkább egy katonai járgányra emlékeztet, de ez is háromkerekű. Itt nagyon csórók az emberek, de mindenkinek zsír új motorja vagy kocsija van és ezzel áll be a putrija elé. Gwaliorból késve indult a vonatunk, ezért tegnap este nem tudtunk eljutni Khadjurahoba, viszont rátaláltunk Orchára. Itt több a turista, mint Delhiben és Agrában együtt. Van pár kitűnő templom és egy erőd. Mi az erőddel szemközti hotelben telepedtünk meg, a tetőteraszról remekül látszott az egész. Itt kicsit megnyugodtunk a napközbeni idegeskedés után és kitaláltuk, hogy valahogy átíratjuk a vonatjegyet. Ma reggel felpattantunk a helyi buszra, cirka 6,5 óra alatt meg is tettük a 188km-t. Amint leszállunk a buszról, nyomban rengeteg koldus vagy árus sereglik utánunk. Az alkudozások és a próbálkozásaik mindennaposak, de ettől függetlenül jól érezzük magunkat. Bár Attila arcán néha látni, hogy elege van, de kezdjük átvenni az indiai stílust és nem hagyjuk többet átverni magunkat. Holnap meg nézzük a szextemplomokat és holnapután este indulunk Benáreszbe (Varenesi) hullaégetést nézni. Sztori még lenne, de mára ennyi.

Na Csaó!