Na csőváz!
Ezt már szeretem, több mint 10 új üzenet, alig győztem olvasni őket. Nem tudom, mit írhatnék, semmi különös nem történt mostanában, de azért nem unatkoztam.
Kuta – Ubud – Tirta Empul – Batur vulkán – Lombok: Sade – Rinjani vulkán – Gili Trawangan – Bali - JakartaA kutai csövezés után a hegyek felé vettem az irányt, kirándultam Ubud környéki rizsteraszokon,
láttam temetést,
templomi ünnepséget,
és megfürödtem az örök élet forrásában,
majd megérkeztem Penelokanba, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Batur vulkánra és a benne lévő tóra.
Amint sétáltam lefelé a kráterbe, iskolából hazafelé tartó motoros kissrác állt meg mellettem, és felajánlotta, hogy levisz. Pár perccel később, már náluk ebédeltem. Az anyukája angol tanárnő és felajánlotta a házukat éjszakára, amit örömmel el is fogadtam. Másnap séta a tóparton
És a Batur vulkán megmászását terveztem,
persze ide is hajnalba kell menni és elvileg csak vezetővel mászható. Kinéztem a legrövidebb utat és a közelben aludtam, eljött a hajnali 5 gyerünk fel. Útközben már néhányan próbáltak volna vezetőnek szegődni, de nem tartottam igényt rájuk, a helyiek megmutatták a helyes irányt és hajrá. Jó 2 órás kemény menet, de megérte.
A csúcson van egy kis bódé, ahol árulnak, kávét, teát, na ez a nem semmi ezek a szerencsétlenek minden nap hajnalban kelnek és felgyalogolnak a turisták előtt.
A következő állomás a Bratan tó
Majd kompolás Lombokra.
Az első lomboki élményem nem volt épp a légvendégváróbb, mivel az a töketlen kamionsofőr egy világvégi kis muszlin faluban dobott ki, ahol az emberek még soha nem láttak turistát. Helyi szokás szerint kommunikáció nulla csak :Hé tourist, nézd ott egy tourist, stb..
Hát igen írtam, hogy Balin a strandok gagyik. Az amiket te otthon poszteren látsz az itt Lombokon megelevenedik. Napfény, fehér homok, korallzátony, pálmafák és a háttérben magas hegyek.
Strandolás után jöjjön ismét vulkánozni támadt kedvem és ugye itt van a közelben Rinjani.
Felmásztam a vulkán kráteréhez, hát igen ez nem semmi. Felrohansz 2600 méterre, alattad 600 méterre ott figyel a türkizkék tó, közepén egy polip formájú szigettel (Gunung Baru), amin egy kisebb nyitott kráterű tűzhányó utolsó aktivitása 1994ben. (a vulkán 2010. májusában ismét aktív volt és folyt a láva)
A naplemente nem volt a legszebb, éjjelre rohadt hideg lett, el is rohantam rőzséért, hogy ne fagyjak meg a nyári hálózsákomban, mai pechemre csak füstölt, de azt nagyon.
Azért valahogy kihúztam, a reggel az nem volt rossz, balról a Rinjani vulkán mellől kelt fel a nap jobbról a hold, szóval állat.
Többen is javasolták még otthon a Gili szigeteket, úgy voltam vele, hogy pénz és időfüggő.
Nem bántam meg, a parttól félórányi hajókázás, a jegy oda-vissza 1 dollár (most már kb. 2 dollár 2011. március).
Állati sztorikról már írtam, most jöjjön még egy.
A sziget hangulata igen érdekes, Egyiptomban teve legelt a datolyapálma alatt a parton, itt konflisok járnak a kókuszpálmák között.
A sziget igazi hátizsákos, lazulgatós hely és a víz alatt is akad némi korall. Talán az általam eddig látott legtisztább víz, ahol a térkép 15 méteres árkot jelöl, ott még napsütésben tökéletesen látni az aljzatot.
A korallok nagy része elpusztult, de azért még van néhány gyönyörű példány. Az egyikre tapadva egy polip nézett velem farkasszemet, miután elmeséltem a helyieknek hülyének tartottak, amiért nem hoztam fel, ők a fejénél fogva viszik ki a partra.
Láttál már türkizkék tengeri csillagot?
Itt van jó néhány.
Hallottam, hogy itt rengeteg a teknős él, de miután jó pár órát sznorkelleztem és nem láttam egyet se, kezdtem feladni. Egy helyen bementem a mély részre tesztelni a látótávot, amikor mozgást láttám a mélyben. Egy zöld teknős úszott, szép lassan a zátony szélén, 6-7 méter mélyen a sekélyebb rész felé.
Hamarosan feltűnt még egy, ő épp a felszín felé tartott levegőt venni. Követtem. Először elhúzott, de aztán 2 méterre megtudtam közelíteni, mielőtt lemerült volna a mélybe. Később találkoztam egy svéd csapattal és velük ugyanezen a részen merülgettünk, amikor ismét feltűnt egy teknőc. 80-100 cm, de lehet, hogy nagyobb.
Másnap elbúcsúztam a szigettől
és Sadet céloztam meg, ami állítólag sasak törzsi falu.
Hát elég gáz: bejáratnál adományt kérnek, közlöm velük, hogy először körülnézek és ha tetszik adok, de általában ezek mind nagyon mesterkélt helyek.
A házak tényleg jók, úgy néznek ki, mint fél kupac szalma, de van hangulatuk.
Hirtelen az egyik házból bömbölő zenére figyeltem fel. Benézek legújabb HIFI, kicsivel arrébb színes TV és a csúcs a mecset melletti, 3 méter átmérőjű parabola antenna.
Nesze neked törzsifalu, na hát, ez már sok nekem inkább tovább állok.
Balin szintén hasonló a Bali Aga törzsifalu, senki nem dolgozik, néha készítenek egy-két kézműves cuccot és az adományokból éldegél az egész falu.
Bali északi részére visszatérve találtam néhány klassz sznorkelező helyet, az egyiknél egy kis japán hajóroncsot nőttek be a színes növények és korallok.
Aztán jött, Bali leghíresebb búvárhelye a Liberty nevű elsüllyedt amerikai cirkáló. 3 méter mélyen van a felső
része es mindenhol rengeteg a hal. Óriási tonhalrajok között úszkálgatva nézegettem a roncsot, a helyiek persze itt is próbálkoztak.
- Vezető? – kiáltásokkal.
Mivel a roncs 30 méterre van a parttól, így hát nekem se esett nehezemre megtalálni.
Ja, a kompom éjjel jött vissza Balira, elfeküdtem a kényelmes padon és próbáltam szundikálni. Arra ébredek, hogy a fejem mintha egy hamutartóban lenne, felnézek, két
fegyveres katona pöfékel a szomszéd padon, a fejemtől 2 centire. Mellesleg az egész szint fegyveres katonákkal volt teli. Visszaalszok borzalmas sajtszag, a két katona a padon alszik, bakancs levéve zokni kitéve, a fejemtől a lábuk 10 centire. Király és még nincs vége.
A következő ébredésnél tipikus, pofátlan muszlin, nem zavarja, hogy valaki elfoglalta a padot teljes hosszában, leül a derekamhoz és nekem támaszkodik.
Tudnék még írni, de időm fogytán.
Az elmúlt két napot kamionokban tettem meg, de végül megérkeztem Jakartába és hamarosan indul a gépem haza.
Na Ahoj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése