Jogja volt az első olyan indonéz város, aminek a központi részére azt lehet mondani, hogy kinéz valahogy, de itt is csak néhány órát töltöttem. Prambanan és a körülötte lévő kisebb romok nagyon bejöttek, természetesen ide is a kerítésen keresztül jutottam be.
Útvonal: Jogjakarta (Jogja) – Prambanan - Solo -Malang - Bromo vulkán - Bali: Belinbingsari - Palasari – Tabanan – Kuta
Kicsit durva az árkülönbség, a helyieknek 90 Ft, a külföldieknek diákkal, több mint 1000 Ft (felnőtt 15 USD, diák, 9 USD, 2010 május).
Innen tovább Soloba, szegény Zoliékat sajnálom, hogy tudtak egy ilyen nyüzsgő városban eltölteni egy évet. Eddig minden indonéz városban királyul lehetett közlekedni mikrobuszokkal, (Bemo),
itt Soloban, főként bicajos riksával (bejak).
Eddig akárhányszor utaztam riksával, a vezető (pedálos) soha nem tudta, hova kell menni. Most is igen komplikált helyre vitettem magam, a buszállomásra, a pacák kezébe adtam a térképet rajta a helyi neve, de így is feladta a küzdelmet 10 perc után.
Solo környékén viszont találtam néhány érdekes helyet. Benéztem egy múzeumba, ami az ásatási területtől nem messze van. Itt találták meg a Homo Erectus (Jávai ember) koponyáját és néhány csontvázat. A múzeum elég szegényes és csak egy koponya maradt belőle.
Solo környékén megnéztem két kisebb ősi hindu templomot is, ezeknél is inkább a táj volt király.
Az egyikhez sétálva, az út mellett végig szegfűszeg fákat láttam,
amiket épp akkor szüreteltek és tettek ki az aszfaltra száradni.
Mindent áthatott a kellemes illat.
A másik candi (hindu templom) egy hegy tetején, teaültetvények között autókázva érhető el.
Ez sem rossz.
Néhány nappal később stoppoltam, amikor egy mikrobusz állt meg, hindu guru külsejű szakállas ürge pattant ki és invitált be a járműbe. Mint kiderült szingapúri és nem hindu, hanem iszlám tanító. A közeli vízeséshez tartottak és engem is meginvitáltak. Megnéztük a lélegzetelállító vízesést. Körülöttünk mindenfelé dzsungel és vízpermet.
Pár fotó és mentünk tovább a közeli faluba. Egyenesen a mecsetbe. Ők heten vannak és az iszlámot tanítják a szegény ország népeinek. Én nem vagyok vallásos, pláne nem muszlin, de ettől függetlenül jókat dumáltunk. Azt hittem ezek valami dúsgazdag formák, akik nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel. Egy fenét, az egyik sofőr, a másik borbély, a harmadik egy napot dolgozik egy héten, pudingot árul, stb.
Dolgoznak néhány hónapot és saját léből utazgatnak és különböző muszlin országban tanítják a falusiakat. Mindegyik külön karakter: az egyik tisztára, mint egy öreg kínai karate mester, a másik Oszama Bin Laden forma, a harmadik, mint egy ortodox pópa, stb.
Érkeztemet égi jelként foghatták fel, és ezért vettek fel.
Volt közöttük egy jakartai srác, aki tánc sulit végzett, rappelt együtt híres sztárokkal (MC Hammer, Bobby Brown). DJ volt Angliában, Ausztráliában és Indonéziában is. Sok pénze volt, mindennap más csaj, pia, narkó, aztán a tipikus elszállás. Teljesen kikészült, lépésről-lépésre rehabilitálták a dokik. Az apja egyiptomi, anyja indonéz és ő keresztény volt, de megvilágosodott és átállt a muszlin brigádhoz.
Másnap az egyik falubeli ingyen elvitt motorral egy újabb hindu templomhoz. Láttam jávai esküvőt, igaz az elejéről lemaradtam, de a többi nagyon se volt túl izgi.
Jönnek a vendégek, mit látnak, először igénytelenül rohadó falat és szeméttömeget meg a közelben a hátizsákomat. Mindenki kap egy 2 decis poharas vizet, és némi kekszet.
A menü: rizs, szaft és marhahús cafatok. Az asztalon többféle banános keksz.
Az egész műsor, olyan mint egy karaoke party, az emberek a színpadon felváltva éneklik a számokat. Természetesen mindegyik engem akar felráncigálni, hogy táncoljak és énekeljek.
Másnap jött a világ egyik legkirályabb helye!
A neve: Gunung Bromo!
Ez egy olyan vulkán, ahol már talán minden jávai járt. A busz felvisz kétezer méter fölé és a kráter pereménél, egy kis faluban tesz ki.
Hogy írjam le nektek a helyet?
Na megvan.
Képzeld el, mintha egy homokbánya tetején a peremen állsz, lenézel a mélybe, fekete homoktenger és a távolban néhány hatalmas kupac, na ezek a vulkánok és az egyik füstöl is (Bromo).
Ennek a tetejére lépcsősor vezet és az attrakció a napkelte.
Mint ismertek nem megszokott helyeken alszom, és az utazásom se ipari. Itt sem szállodában aludtam, hanem lementem a homoktengerbe délután és követtem a kő oszlopokat, tisztára mint a kifutópálya. Egymástól karnyújtásnyira két vulkán van, mindkettő teljesen másképp fest, az egyiket benövik a fűfélék és a teteje lapos,
a másik csont kopasz és a lábánál mindenhol megszilárdult láva van, ez utóbbi a Bromo.
Ja és nyitott a kráter, amibe be tudsz bámulni.
Mint kiderült a vulkán töviben is vannak üdítő árusok és két család lakik itt (már nem 2011.).
Naplementézni is felslattyogtam, 15 perc séta, tök felhős semmit se láttam, ami itt nem túl meglepő, de bíztam a napkeltében. Sötétben értem vissza az árusokhoz. Indulás előtt már beszélgettem velük és most is odahívtak magukhoz. A tűz mellett ücsörögtünk és meginvitált az egyik a "kéglijébe".
Az elárusító hely egy szekrény, ennek az aljában lakik a fickó, a felesége és a kislányuk. A "házhoz" tartozik még egy helység " nappali és konyha egyben" én itt tespedtem.
Az egyik cimbora is itt aludt, a helység akkora, hogy ketten épp befértünk.
Kaptam tőlük egy levest, majd alvás. Nem mondom nyári hálózsákban, elég hűvös volt, így 2000 méter felett. Reggel negyed hatkor keltem, a parkolóban már állt egy-két dzsip.
Lent a völgyben (kráter), ahol aludtunk köd és igen hideg várt, fent a vulkán tetején napsütés és felejthetetlen panoráma.
Az egész a völgyben ülő ködfelhőnek köszönhetően vált felejthetetlenné. Lélegzetelállító képeket lőttem, háttérben a felhők között úszó vulkánokkal.
Közel egy óra alatt sétáltam körbe a vulkánperemét. Minden egyes pontról mást láttál. Miután átgyalogoltam a túloldalra láttam, hogy ez nem egy kráter, hanem ikrek és van egy közös oldaluk.
A másik kráter tök zöld, virágok nyílnak benne és néhány fűcsomó is. A Bromo meg csak füstöl szép nyugodtan, és az aljában láthatod a tektonikus törésvonalakat.
Az egyik pontról, teljes mértékben belátni a krátert és a háttérben a szomszédos vulkánokat a ködöt és a völgyben megbúvó hindu templom körvonalait.
Szóval már ezért megérte Jávára jönni.
Jáván megismertem egy új állatfajt, ami csak ezen a bolygón honos a neve: muszlin.
- földön ülve kézzel esznek
- a seggüket bal kézzel törlik ki
- folyóban fürdenek, mosnak, ott ahol a másik tőlük néhány méterre WC-zik.
- imádnak mindent ötszörösen becsomagolni
- a nagy többség hihetetlen ostoba
- patkányok közt laknak
- sokszor erőszakosak, de általában barátságosak és segítőkészek
Bali felé vettem az irányt. Este egy mecset melletti iskolánál találtam jó alvóhelyet, egy srác beinvitált klubhelységükbe és megkínáltak vacsival is.
Majd közölte, hogy itt mégsem alhatok, de van egy másik hely. Elvitt a szomszédos hotelhez és kifizette a számomra horribilis összeget (5 USD)
Jobban örültem volna, ha ezt nekem adja, mert ebből két napig ellettem volna.
A hotel elsőre nagyon igényes, de jobban megnézve! A szoba nem egyszerű: a falak nem túl tiszták, az éjjeli szekrényben az előző kuncsaft szemete, az ágy alatt soha nem járt seprű,
takaró nincs, angol WC lehúzó nélkül, és az ülőke is csúszkál, a földön hangyaboly a sarokban, de ajándék szobának ne nézd az állagát. Thaiföldön ilyen szobát még egy dollárért se tudnának kiadni, de ezek
igénytelen muszlinok. Na jó, tovább nem fikázom őket.
Kicsit elég volt ez a három hónap itt közöttük, Szumátra még oké, de ezek a jávaiak kicsit macerás figurák.
Balin teljesen más világ fogadott, igaz, hogy a sziget hindu, de azt találtam ki, hogy a katolikus templomnál lepasszolom a nagyzsákomat.
Így is lett, Belimbingsariban összebarátkoztam Viktorral, aki készségesen felajánlott a házukban egy sarkot a motyómnak.
Az alvást egy útszéli házikó előtti lugasban terveztem, de közben megismerkedtem Ketuttal, aki meghívott magukhoz, és mit tesz Isten másnap esküvő volt náluk. Na nem az övé, neki már van két felesége a második a legidősebb fiával egyidős. Vidéki egyszerű lagzi, démonűzéssel, énekléssel, evés-ivással.
Napjainkban már másképp fest (2010)
A család nem volt túl vagyonos ezért a lagzi is hamar befejeződött és mindenki korán nyugovóra tért. Másnap Ketut megmutatta a közeli kerámiakészítő műhelyt
és körbevitt minden nevezetes helyen.
A következő állomásom Kuta-beach az ausztrál szörfösök Mekkája. Hotelek, éttermek, kocsmák, diszkók, ruhaboltok és minden, amitől jól érzi magát a nyugati ember.
Mivel én csóró vagyok, ezért marad a strandon csövezés (most már ez nem lenne túl egyszerű a sok narkóárus és lump elem miatt, 2011.). Viszont Kután 2002-ben felrobbant egy diszkónak és ennek tartják most az évfordulóját. Nappal szörfös versenyek és táncmulatságok este pedig koncertek. Végig hallgattam a népszerű rockbandák zenéit, majd kerestem a reptér közelében egy nyugis alvóhelyet.
Folyt Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése