Bicajozás a kúpkarsztok között

Mielőtt elmegyünk Yangsuóba, meg kéne venni a Hong Kongba szóló vonatjegyünket. Megkértük a portás kiscsajt, ő kínaiul lefirkantotta a szöveget, besétáltunk a közeli jegypénztárba és átnyújtottuk a ceetlit az egyenruhás hölgynek.

- Az útleveleket kérném!

Odaadtuk a két útlevelet.

- Mind a négy kéne.

Hoppá, ez ciki.

A Dragon Backbone rizsteraszoknál

Parkolóban legelsőként a ticket office tűnt fel, boldog mosollyal az arcunkon kifizettük a kínai állam számára a pofátlan árú belépőt és mentünk a lépcsősor felé. Útközben a szokásos gagyi piac és hordszékesek. Ha a kedves delikvens fáradt vagy derogál neki a lépcsőmászás, akkor potom 7-8-10 000 forintért felviszik a kilátóba. A legérdekesebbek az árus nénik, akiknek a hajuk nem ritkán a térdükig ér.

Első napom Kínában

Kína hatalmas ország, teli kulturális látnivalókkal és természeti csodákkal, amit 10 nap alatt lehetetlen körbejárni, ezért a választásunk a Guangxi tartományra esett. Kínának ezt a részét a gasztronómiája miatt nem, de a lélegzetelállító rizsteraszai vagy a trópusi kúpkarsztjai miatt mindenképp érdemes felkeresni.

Teaültetvények és gibbon majmok közt

Banglades kapcsán van egy érdekesség, amiről eddig megfeledkeztem. Ha ránéztek a térképre világosan látszik, hogy szinte minden oldalról India veszi körbe, viszont fél óra az időeltolódás. 

Esküvő Bengáli módra

Bangladesben járva lépten-nyomon feltűnik egy mindenki által viselt kiegészítő,