Bicajozás a kúpkarsztok között

Mielőtt elmegyünk Yangsuóba, meg kéne venni a Hong Kongba szóló vonatjegyünket. Megkértük a portás kiscsajt, ő kínaiul lefirkantotta a szöveget, besétáltunk a közeli jegypénztárba és átnyújtottuk a ceetlit az egyenruhás hölgynek.

- Az útleveleket kérném!

Odaadtuk a két útlevelet.

- Mind a négy kéne.

Hoppá, ez ciki.

Vissza a csajokért, akik épp a környéken korzóztak. Pillanatokon belül megtaláltuk őket és

Zalán visszarohant a pénztárba.

Ja igen, ha Kínába mész interneten ne vegyél vonatjegyet, mert a kínai vonattársaságnak nincs angol nyelvű oldala! Amit találsz a chinaticketonline nagyon informatív oldal, de kissé át fog verni. Zalánék otthon vették meg a 4 személyes hálófülke mind a négy jegyét, emailben, lebeszélték hol fogja az ember várni a jegyekkel. Meg is kapták csak hát 6 személyesbe, 3 idegen kínaival. Amivel semmi gond nincs, ha a hatszemélyes árát fizeted, de ők a négyszemélyes verziót választották.

Andival felmentünk a cuccainkért. Nyitnám az ajtót, de nem enged. Próbálom finoman, durván. Semmi. Elsőként a szobalányt találtuk meg, neki se jött össze, szólt a recepciósnak, de ő se járt sikerrel.

- Mindjárt hívom a lakatost.

- Rendben, de 10 perc múlva jön értünk a kocsi.

- Semmi gond beszélek velük is.

Negyed óra múlva krákogást és köpést hallottunk, majd rá fél percre megjelent a mester szerszámokkal a kezében. Az ajtó elé érve a biztonság kedvéért köpött még egyet és felvette a fejlámpáját. Fúrt, faragott és pár perc múlva az ajtó megnyílt előttünk. Összerámoltunk és tűz le. A mikrobuszban két osztrák lány és a guide ült. A fickó egyfolytában vigyorgott és rengeteg fontos dolgot megtudtunk: mint például a kínaiak mindent megesznek. Oké ez még nem újdonság, na de…

- Kutyát csak télen eszünk, mert az melegít, kígyót csak nyáron, mert az hűt!

Na ez már valami. Aztán jött a többi okosság.

- This is the countryside! – mutat balra.

- This is the Li River. – mutat jobbra.

Másfél óra buszozás után értünk a „kikötőbe”, átszálltunk a bambusztutajba és átadtuk magunkat a Li folyónak.

Csodaszép helyeken jártunk, de valahogy az ígért egy órából csak felet mentünk. Ott hajóra szálltunk és azzal csorogtunk tovább a folyón.

Az ígért másfél órából, fél órát lefelé majd megfordultunk és visszafelé kitettek az egyik faluban. Itt a vezér bekísért minket a cimbije kajáldájába és végre jót ehettünk. Épp befejeztük, amikor megállt a helyi busz a kantin előtt.

- Gyertek, indulunk!

Rendeztük a számlát és leültünk, mint az iszap. Kicsit felment bennem a pumpa, mert semmi gondom a tömegközlekedéssel, de basszus, ha kifizetünk egy rahedli lóvét és semmi nem az, aminek ígérték, az már kicsit vérlázító.

Egy jó tanács Guilinból Yangshuóba, azt a verziót válaszd, ami végig a vízen megy!!! Nem lesz olcsó megsúgom, de ha ott leszel nem fogod megbánni, a táj nagyon atom.

Yangsuóban a buszállomáson már jöttek is a hellókák és az egyikkel elvitettük magunkat az ő általa javasolt szállásra. Csöndes, tiszta, mágnes kártyás ajtó, légkondi, wifi a szobában, 150 csatorna (igaz mind kínai, még a filmek is), sampon, fogkefe és sikeresen lecigánykodtam 3000 forintra/éjszaka. Oké 5 éjszakát töltöttünk itt, de akkor is jó ár. Ha erre jársz, mindenképp keresd meg: Lijiang Hotel a neve. A nap végén még kicsit korzóztunk és élveztük a közeli kúpkarsztok nyújtotta látványt. Reggel a West Streeten béreltünk bicajt 25 helyi genyócáért és elindultunk a környék bejárására. A célunk Fuli történelmi városa és a tourinfos térkép szerint odáig bringaúton mehetünk végig. Eleinte nem ezt tapasztaltunk és mindenki össze-vissza magyarázott, de végül meglett a tuti irány. Annyit segítek, ha ezt látod a hídról, akkor jó helyen vagy.

Na jó a Longjishan alagút és a Li-folyó találkozásától indul, ott követni kell a szabadtéri színpad kiírást, majd végül kiérsz a folyópartra. Elmész a sziklamászók mellett

és csak mész.

Végül vagy úgy jársz mint, mi és túlmész ugyanis Fuli a túloldalon van és semmi tábla nem jelzi vagy a sertéstelepnél elfordulsz balra és a murvás úton a narancsliget mellett egyszer csak kiérsz a komphoz. Mi cseppet se bántuk meg a hosszabbítást a táj csúcs

és Liugongban kajáltunk is nagyon finomat. A folyóparti étkezdének több kajakja is volt mondom csak rákérdezek mennyi az annyi. Döbbenet! Puyi lefelé kajakkal másfél óra és mindezért elkérnének (mármint csak a bérlésért) közel 10 000 Ft-ot. Ezért Thaiföldön egész napot kajakozhatsz, ebéddel, hoznak-visznek és még az esti bulira is marad belőle. Itt meg nem értik, hogy miért sokallom, amikor nekik ezeket a kajakot fel is kell vontatniuk. Hagyjuk. Ebéd után BKV jegy áráért átvittek a Körös szélességű folyón

és király helyeken tekertünk.

Beértünk Fuli óvárosába, a 40 fokban igencsak kitikkadtunk, már az utolsókat rúgtuk illetve tekertük, amikor ráleltünk erre a helyre.

Na itt megittunk fejenként 1 nagy flakon vizet és csodáltuk a berendezést. Miután magunkhoz tértünk, végig tekertünk ezen az utcán,

aztán találkoztunk vele,

majd tuk-tuk állta utunkat

és jöttek az ajándék boltok,

illetve az árusok.

Kiértünk a folyópartra,

javában ment a fürdőzés.

A tutajos emberek pik-pakk megtaláltak minket és japán turistás árakkal próbálkoztak. Aztán kiderült, hogy ez normál errefelé, de mivel a bicajút nem igazán követi a folyópartot, ezért hajlottunk a tutajozás felé. Végül kicsikartunk egy jobb árat, feltették a bicajt és már mentünk is Yangshuóba.

Meg is jöttünk, a csajok tolták,

mi pedig végignyargaltunk a hídon. A sok feszültségtől a vérnyomásunk is leesett és kávét kellett keresnünk. Ekkor ismerkedtünk meg utazásunk legértelmesebb kínai formájával.

Ő az egyetlen csövese a városnak, néhány foga hiányzik, mindig mosolyog és azzal a pár megmaradt fogával is jobban beszélt angulul, mint a legtöbb ember, akivel találkoztunk. Sőt az oroszban is egész otthon van. A nyelvtanulás a hobbija és mutatta a kínai-orosz szótárát. Mint kiderült ő „hulladékgazdálkodásból” él, ami azt jelenti, hogy te megiszod a PET palackos itókád, kidobod, ő pedig elteszi és összepréseli. Ennek kilójáért kap talán 10 jüant is. Hozzá mindennap visszajártunk és már messziről üdvözölt minket.

- Helló Szongnyáli (magyar)! Írjatok le nekem pár szót magyarul.

Az alap kifejezéseket leírtam neki magyar-angolba és ő mellé írta kínaiul, majd hibátlan (érthető) kiejtéssel visszaolvasta. Döbbenet. Itt basszus a turista irodában, a szállodákban, ajándékboltokban se beszélnek angolul, ez a fogatlan csöves meg igen. Mivel Yangshuo a kínai túrizmus fellegvára is, ezért nincs hiány a sárga turistákból és ők furcsán nézték, amint beszélgetünk a flakon gyűjtögetővel. Többen megálltak, megszólították és kérték, hadd készítsenek velünk közös képet.

Búcsúzáskor megadta a címét, rajta 4 telefonszám.

- Van telefonod? – kérdeztem.

- Dehogyis. Ez a thai-chi mesteré, ez a rendőrparancsnoké, a többi pedig más egyéb barátoké.

Egyébként a Diecui és a Binjiang utca sarkán találod.

Megjöttek a lányok a kávéval és elkortyolgattuk a folyóparton. Hazafelé pont útba esett a buszállomás melletti park, ahol apa, anya és gyerek elnevezésű szikla is van. Ebben kettőre mi is felmásztunk.

Megérte? Szerintem mindenképp.

folyt. köv.