Jeti utazási naplója: Továbbra is kúpkarsztok

Ülünk a bicajon és a kínai turisták kedvelt útvonalán tartunk a legfelkapottabb látnivalók felé. Útközben rengeteg tandemes mellett tekerünk el és mosolygunk rajtuk.

Elhúzunk az első látnivaló előtt, de mivel több emeletes busz áll a parkolóban, mint karácsonykor Bécsben, ezért inkább meg sem állunk. És mennyire jól tettük a Butterfly Spring nevű forrásnál ütik egymást a helyiek. Ember-ember hátán. Tekerünk tovább és a Gongnong hídnál leszállunk fotózni.

A folyó nyüzsög a bambusztutajoktól és szinte mindenki félmeztelenül vagy fürdőruhában van és bambusz vízipisztollyal lövik egymást.

Tovább tekerünk a Nagy Banyan Fához, persze itt is belépőt kérnek. Sokalljuk a pénzt meg hát az eddigi tapasztalataim alapján mindig van másik lehetőség. A kerítés végén jobbra fordulunk, a bódéból már füttyögnek, de nem nagyon zavar. Áttekerünk a gyagyi piacon és a folyópartról csodálatosan látjuk a fát és még tömeg sincs. Bent az emberek tömött sorokban mászkálnak és fotóznak.

Nagyon szép, de Balin ez kis taknyosnak számítana, az ottani matuzsálemek között. Oká pipa mehetünk tovább. A következő a Moon Hill.

Hihetetlen ez a háromszög formájú szikla, amin hatalmas kör alakú lyuk tátong, pont mintha rakétával lőtték volna ki.

Még le se szálltunk a bicajról, amikor már rohantak felénk a helyiek.

- Gyertek velünk, 5 jüanért megmutatjuk, hol lehet belógni.

- Rendben, de csak akkor fizetünk, ha bent vagyunk.

- Yes, yes.

Letettük a közelben a bicajt, az erdei ösvényen csúszkáltunk pár percet, átléptük a drótkerítést és máris a lépcsősoron találtuk magunkat. 20 percet is mehettünk felfelé a lyukig és mire felértünk patakokban folyt rólunk a víz. A lányok leültek a kilátóba, mi Zalánnal felmentünk a hegycsúcsára. Az út nagyon meredek és csúszós, de a panoráma még borús időben is szenzációs volt.

Na itt már nem volt, több ezer turista csak 4, de azért ők is csaptak némi zajt. A csúcsfotók után az eső is rákezdett. Beültünk a lyukba és a fogatlan árus nénitől vettünk némi itókát. Ennek örömére elővette az igazolványkép gyűjteményét, amit az itt járt turistáktól szerzett be és mivel nem volt neki magyar fotója ezért adtam neki egy engem ábrázolót. Ezzel szereztem is neki nagy boldogságot, na meg magunknak esőmentes helyet.

Mázlinkra csak futó zápor volt és hamarosan mehettünk tovább. A hídnál ettünk valami említésre se méltó tésztás cuccot. Aztán megelégeltünk a zajt és lecsaptunk a főútról a Yangshuo Resort hotel mögött és a Yulong folyó partján tekertünk vagy 20 kilométert. Eleinte rengeteg bambusz tutajt szállító teherautó verte a port, de innentől

már csak, mi maradtunk, ilyen

és ehhez hasonló helyeken.

Beértünk Jiuxian, ahol van néhány több száz éves épület, amit még nem evett meg az enyészet.

Ennyi nagyjából.

Kikerültük a kissrácokat

és haladtunk a Jinlong hídhoz. Útközben megint lecsapott ránk a zuhi, leugrottunk a bringáról és beálltunk az egyik ház előtti teraszra. Végül már ide is kezdett beverni, de szerencsére mozgást láttam a szomszéd házban. Átrohantam és beléptem a döngölt padlójú nappaliba. A barátságos házi néni beszélt pár szót angolul és még söre is volt. Gyorsan vettem két üveggel. Bontó hiányában a szék támláján nyitotta ki a hűsítő nedűt és 10 perc múlva még a nap is kisütött. Betekertük a 3 kilométerre lévő Jinlong vagy más néven Sárkány hídhoz, ami 1412 óta itt áll.

A hídról 2 kiskölyök ugrált a vízbe, az egyik kicsit be is nézte az ugrást, mert valamelyik testrésze nagyot koppant, de azért ki tudott vánszorogni viszont utána nem volt kedve ismételni. A kilátás innen se szar. Balra

jobbra.

- Kormoránok! – vettük észre.

Lementünk hozzájuk

és belógattuk a lábunkat a vízbe. Viszont már későre járt, ezért ideje visszatekerni. Yangshuóban még korzóztunk egyet

és felfedeztük a sétálóutca legkülönösebb jövevényét.

Sajnáltuk is szegény állatkát, bár még mindig jobb neki, mintha megennék, mint a sarki étteremben ketrecbe zárt csirkét, nutriát, teknőst és kígyót. Viszont este mi is tök jó kis éttermet találtunk. A Lonely Planet is ajánlja Dumpling Dynasty a neve és itt tényleg minden fincsi. Aztán átnéztünk a környék leghangulatosabb kocsmájába a Monkey Jane G.H.tetőteraszára. Bármerre néztünk mindenhol kúpkarsztok és persze mind kivilágítva, meg alattunk a West Street forgataga. Esti képem nincs, de nappal is vicces volt.

Másnap motorra pattantunk és elgurultunk Xingpingbe, aminek az óvárosa szintén több száz éves. Jópofa hely

és van pár hangulatos étterme is.

Mi ebbe ültünk be

és kikértem a helyi specialitást a sörben között halat. Fajtáját nézve ponty, de sörben úszva még ezt is elnézzük neki. Nagyon fincsi, bár ez is olyan, mint a robbantott csirke, csak itt szálka van és nem csont. Mentünk tovább és figyeltük az embereket,

de a legjobb a kőből sonkát árusító boltok látványa.

Leértünk a partra

és az terveztük, hogy átvitetjük magunkat Yu Cunba, de ezért a 20 perces hajókázásért mindössze 7-8000 Ft-ot kértek volna. És még ők voltak felháborodva, hogy miért sokalljuk. Visszaültünk a mocira és a parton mentünk a 9 ló nevű sziklacsoport (bal közép) felé.

Egyszercsak az út elfogyott, de mi nem adtuk fel átkompoltunk a folyón és megcéloztuk Putaót. Az első 4-5 kilométeren még nem volt aszfalt, de mivel a táj igen rendben van, ezért nem is zavart. Putao előtt is volt ősi falu, de képet se pazaroltam rá. Visszafelé még megálltunk Shangri Lanál, ez is valami álságos kínai tömegturisták számára kialakított, horror árú bevásárló és szórakoztató központ. Az embereket hajóval szállítják a tényleg szép sziklák közé, de ezért se adnék pénzt, amikor mocival ingyen is megnézhetjük.