Gokarna beach

Varkala – Bangalore – Hampi - Gokarna

Hol is kezdjem.

Ja igen, multkorjában ülök a vonaton, kaja-pia árus és jönnek a zippzárosok. Először nem törődtem velük, de mivel ezen a túrán rengeteg cippzárom tönkre ment, megállítottam egy szimpatikus formát. Először a fotóstáskámon cserélt kocsit és villámtempóban varrt, aztán jött a kistáska, otthon azt mondták, nem lehet megcsinálni csak cipzár cserével. Az meg drágább lett volna, mint amennyit ér a zsák. A tag kicserélte a két kocsit, megreszelgette és kiegyengette a fogakat és már működik is.

Akkor épp várólistás voltam, folyosón ültem pótszéken, a robogó vonaton. A kalauz épp talált nekem helyet, pont amikor a nagyzsákot kezdte volna varrni az arc. Áttelepedtünk az új helyre, kiürítettem az egész pakkot, mindenki engem és a felszínre kerülő cuccaimat bámulta. A zipzáras nekilátott a hátrésznek és félóráig öltögetett és jócskán megfájdult a keze, mire a vastag zsákkal végzett. Elől is talált néhány varrni való csatot és lyukat, és végül zsír új zsákot kaptam. Mindezt 700 Ft-ért.

Az ország legdélebbi pontján járva tudtam meg, hogy innen indul a leghosszabb távot megtevő vonat, Kashmirba megy fel, 3400 km-nél is többet tesz meg. Hát igen, itt vannak távolságok. Varkalában találtam nagyon szép elhagyott kókuszpálmás, fehérhomokos strandokat, és élveztem a hullámfürdőzést. Amikor jön a nagy tarajos hullám, ugrás a hátára, cserébe ő kivisz a part felé, ha jó szériát fogsz ki, jön egy másik és szinte teljesen kivisz. Visszafelé se nagyon kell begyalogolni, mert a szívóerő behúz.

Épp sétáltam a parton, amikor két halász megszólított, elkezdtünk társalogni és meséltek a tsunamiról.

Tudjátok az első jel, amikor a tenger kb. fél km-re visszahúzódik. Az emberek döbbenten néztek és nem tudták mi történik, a faluban lakik egy idős japán halász ő egyszer már látott Japánban hasonlót és ő mondta, hogy tsunami. Senki nem hitt neki, nem sokkal később a tenger kiöntött a medréből és több méter magasra csaptak fel a hullámok. Az egész csak pár percig tartott. Közben a fákon tanyázó hollók, veszetten vinnyogtak és össze-vissza repkedtek. Nyilván éreztek a veszélyt.

Szerencsére senki nem sérült meg, mivel a falu magasan a sziklák tetején van.

Utána pár napig nem mehettek ki halászni. A fickó meginvitált az otthonába is és a felesége készített halat és tintahalat. Szétnéztem a kertjükben: bors fa, ananász, guava, jackfruit, banán és csupa olyan növény, ami nálunk unikumnak számít. Délután visszakísértek a strandra és mindenki ment a maga útján. Ez a környék jóval szimpibb, mint a többi állam. Senki nem koldul és az emberek is jófejek.

A strandról Hampi felé vettem az irányt. Várólistás jegy, ami azt jelenti, hogy vagy indulás előtt vagy a vonaton a kalauz ad neked helyet, ha szerencsés vagy. Pechemre nem volt.

Polifoam kiterít, hálózsák elő és alvás a folyosón a WC szomszédságában. Hát nem volt nagy élmény. Reggel értem Bangaloreba, újabb nagyváros (5,3 milliós). Nem néztem volna meg, ha lett volna csatlakozása a vonatnak, de sajnos csak este tízkor van, addig városnézés.

A város beceneve a tabuk nélkül. Indiában sehol sem látni párokat kéz a kézben. Itt igen, sőt csókolózó indiaiakat is láttam. A város olyan, mint az összes többi nagyváros koszos, büdös. Viszont meglepő módon, teli van parkokkal. Indiában kertjük sincs az embereknek, csak udvar, itt meg virágzó növények és több száz éves fák vannak. Jártam a csodák palotája és a közlekedési múzeum keverékében is. Sok találmány mellett, ott figyelt a feltaláló neve is.

A golyóstoll mellett volt csak magyar név. A telefonközpont, helikopter és jó néhány más mellé elfelejtették ezt odabiggyeszteni. Egész jó kis hely, mindent lehet nyomogatni, mozgatni, forgatni, tapogatni és persze szemlélni. Beültem a 3D-s filmre is. Víz alatti fantáziavilág és egyebek. Este korzózós, európai ruhát viselő fiatalok. Több utcányi plázák és a multik. Hát igen a globalizáció.

Hampi romvárosa fantasztikus volt, valaha Rómával egy lapon emlegették, de mára javarészt elpusztult, de a maradék biciklivel felfedezve, még így sem kutya.

Most ismét strandolok. Feri és Andi javaslatára felkerestem Gokarnát.

Kellemes, hangulatos hely, remek strandokkal. Nincsenek szállodák, csak kis tengerparti bungalók, a legtöbben még áram sincs. Viszont nagyon olcsók. Én is, egy ilyen tengerparti kalyibában tengődök 250 Ft-os napi áron. Sajnos nincs ventilátor, ezért este tíz előtt esélytelen az alvás. A strandokat csak gyalog vagy hajóval lehet megközelíteni. Dimbes-dombos zergeösvényeken haladva. Mindenfelé zöld hegyek, kókuszpálmák, fehér homok és hőség.

A víz is legalább olyan meleg, mint otthon a Balaton.

Időm lejárt legközelebb még írok a lagúnákban tett hajókázásról is!

Addig is Pá!