Puri, India

Pokhara – Mugling – Naranghat – Kalkutta - Bhubanesvar - Puri

Huhh, ez nehéz menet volt!

Életem egyik legunalmasabb hete van mögöttem.

Argentin haverokkal szétváltunk és megbeszéltük, hogy Indiában, a határvárosban várnak rám. Előtte még el kellett ugrani a cuccaimért. Utazás busz tetején, egy hatalmas kanapén könyökölve. Megvan a cucc, viszont sietnem kell, mert másnap lezárják a határt.

Újabb busztető, majd még egy busz, ami leáll Muglingban, 20 óra várakozás az egy utcás faluban. Alvás a busz tetején legalább kipróbálhattam az új matracot. Másnap kemény

40 km-t tettünk meg. Meg kellett várni a honvédségi járműveket és az összegyűlt járgányok, kb. 2 km hosszú konvojban haladtak, megállás, újabb 3 óra várakozás. Estére beértünk Naranghatba, de addigra már mindent lezártak. Elnökválasztás volt két nappal előtte és még két napig, minden város le volt zárva, kimenni csak gyalog vagy bringával.

Még motorral se mehetsz ki, ennek mi értelme?

Reggel felkerestem az útszéli rendőrbázist. Tiszta úttörőtábor a zsaruk cigiznek, fütyörésznek, táncolgatnak és ping-pongoznak, vagy éppen a legelő tyúkokat hajkurásszak. Az egész bázis nagyon tré. A WC-be nem mertem bemenni, mert hozzá képest a szentvízelvezető parfümgyár, a menza, mint az istálló és a mosakodási lehetőség se jobb sokkal, 3 oldalfal, fentről folyik be a slagból a víz, bent üvegszilánkok, eldobott samponos papírok és némi szemét. Na itt töltöttem két napot. Ígérték, hogy segítenek kijutni és láncban adogatnak vagy mentőt állítanak meg, de semmi nem történt.

Csak ültem és néztem ki a fejemből, hátha történik valami.

Hiába a kapott szerencse karkötő, nyaklánc és a fehér szalag, nem hozták meg a szerencsét.

Szerdán már nem bírtam tovább és gyalogosan indultam el, majd lesz valahogy alapon. A táv a határig 140 km. Első nap 50 km-t tettem meg a 20 kg-nál nehezebb zsákkal, ebből kb. 10-et mentővel, 5-öt egy 3 kerekű zöldségszállító triciklivel. A többit gyalog, 3 km séta, 10 perc pihenő. Kicsit kemény volt, de sokkal jobb, mint ülni és várni még pár napot.

Estére klassz szállást találtam fillérekért. Reggel a srác jó hírekkel fogadott, feloldották a tilalmat, mehetnek a járművek. Na igen, ám de, nem ilyen egyszerű a történet, minden falu előtt és után kőtorlaszok. Oké ezt hamar elpucolják, de két falu között erdő és rengeteg fát kivágtak úttorlasznak, na ezeket még napokig pucolhatják. Szóval kiadós reggeli után nekivágtam. Az első 10 km sima terepen, majd 7 km csak felfelé, utána pedig lefelé menet. Túl voltam a nehezén és leültem pihenni. Zajt hallottam, motor jön, megáll, felpattanok,

45 km-es fuvar. 80-90-es tempóban suhan mellettünk a táj. A határ közeli városból megindult egy busz, utolérjük, fékez és felpattanok rá. Ja a motoros nem kért 1 fillért se, meg is lepődtem rajta.

Argentin srácok két napot vártak rám, de mivel késtem közel 1 hetet, az ő emailjük a tengerpartról jött már. Pénzváltás baromi szar árfolyamon a nepperektől, másnap reggel 21 óra vonatozás Kalkuttába, alvás a vonaton, én két helyet foglalok, egyiken a zsák alszik, a másikon én. Tegnap reggel 8-ra értünk Kalkuttába, kellemes forróság fogadott.

Itt már nem kell pulcsi. 6 órám van a másik vonatig. Addig körbejárom a várost, 13 millió ember lakja, mindenhol dugó és nyomor, a folyóban emberek százai végzik a reggeli mosakodást. Rengeteg a 100 évnél idősebb, brit korból származó épület, de hagyják őket leamortizálódni. Nem költenek felújításra, 1 rúpiát sem. A kaja filléres téma.

Tegnapi ebédem: garnélarák, kellemes pikáns mártásban, sült hal szelet, másik sült hal szósszal, padlizsán, padlizsánkrém és rizs, mindez 160 Ft-ért.

Szóval nem fenyeget az éhezés veszélye.

Délután ismét vonaton ülök, újabb 7 óra és estére megérkezek Bhubanesvarba.

Ez az 1600- 1700 km-es út (nepáli határtól), cirka 2000 Ft-ba került. Ma megnéztem az 1000 évesnél idősebb templomokat és ellátogattam a közeli barlangtemplomokhoz. Tisztára mintha a Frédi és Béni díszleteibe kerültem volna. Kicsit műnek tűnt az egész, de hála a sajtókártyának, ide is ingyen jutottam be. Most pedig itt vagyok a tengerparton, kellemes az idő, meleg ruhát már napok óta nem láttam, két pofára eszem a tengeri herkentyűket és ma meg is mártóztam. A part elég gyenge, sehol semmi árnyék, csak homok és víz. A helyiek legfőbb elfoglaltsága, a partra kijárni kakkantani. Nem is kifejezetten a tenger miatt jöttem ide, de erről majd legközelebb.