2006. március 4., szombat

Palolem beach, Goa

Kerala csatornái – Gokarna – Palolem


A múltkor beszámolóból kimaradtak a belvízi kalandozásaim. Kerala tartomány híres a több száz km hosszú csatorna rendszeréről. A pénzesebb turisták lakóhajóval járják körbe a belvizeket és néhány napot is ellazulgatnak itt. Én az olcsóbbik és populárisabb módszert választottam Quillonból-Aleppeybe, 86 km vízen kirándulóhajóval. Az út 8 óra és kétszer áll meg a hajó. Útközben sok érdekességet lehet látni, rikító színű templomok, mecsetek, hindu szentélyek, iskola ablakon kibámuló, integető kölykök. Folyóban mosó és fürdő emberek, pecások, halászok és mindenfelé kókuszerdők.
Árnyékban legelő tehenek és még hosszasan sorolhatnám. Az út javarészt széles csatornákon átvezetett, ez nem volt annyira érdekes, mint amikor keskeny néhány méter széles sávon kalandoztunk. Ettől függetlenül megérte az 1500 Ft-ot a túra. Ellőttem két tehén ült, akik 10 percenként rágyújtottak, és ha épp nem cigiztek, akkor krákogtak.
Én a leghátsó sorban terpeszkedtem a klassz kis műanyag széken, mert a hatalmas profitból a társaságnak nem telik székre. Viszont innen szuper panorámám volt.
Másnap az olcsóbbik megoldást (50Ft) választottam, kényelmesebb ülés cirka 3 órás út Kottayamba, minden mólónál megálltunk: piacra tartó emberek, iskolába induló diákok és még 6 turista az előző napról. Az utolsó fél óra lélegzetelállító volt. A hajó végig virágszőnyegen ment keresztül, előttünk zöldellett az egész csatorna. Mindenfelé vizijácintok és tündérrózsák. Meg persze a falusi élet.
Közben teljesen lemondtam az argentin cimbikről, mert csak öt nappal azelőtti levél volt tőlük. Másnap sétálok Gokarnában, az Om beachen, amikor 2 tag rohan felém a bárból.
5 perccel azelőtt érkeztek egy osztrák csajjal. Most épp itt püfölik mellettem a gépet. Maradtam velük még egy napot és megünnepeltük a találkozást. Az asztalnál ülve két csaj meghallotta a spanyol beszédet, ők is csapódtak a társasághoz, plusz egy olasz pár.
Amikor Gokarnát elhagytam kicsit olyan érzésem volt, mint a Beach (Part) című film utolsó képsoraiban, amikor Dicaprio ül a számítógép előtt és nézi a fotót a partról.
Gokarna szép hely, de unalmas, nincs élet és sötétedés után minden kihalt. Ezért áttelepültünk Goára, Palolembe. Tegnap előtt érkeztünk, a srácok vettek is gyorsan egy lasztit, egy percen belül, bővült a társaság 3 germánnal. Minden este nagy fociparti, utána buli hajnalig. Kelés legkorábban 10 felé, szóval élvezzük az életet. Tegnap este tízen fociztunk, hét országból, utána tízen söröztünk, szintén 7 országból. Csupa utazó forma és mindenki szórta a sztorikat. Napközben hatalmas fürdések, a víz olyan meleg, mint otthon a kádban, ki se akarsz jönni belőle. Egy pálmaháncsból épített, lábakon álló kégliben tengődünk, a kókuszpálmák árnyékában, fejenként cirka 250 Ft-ért és esszük a tenger gyümölcseit.
Szar az élet!
Ma átköltöztünk egy jobb helyre, ami ráadásul még olcsóbb is. Megvan a kajálda, ahol mindennap eszünk a tulaj nagyon jófej, hihetetlen remekműveket tesz le elénk és a legolcsóbb a parton. Igaz nem egy puccos kávézó, de tengerre néz.
Tegnap találkoztam két emberrel is, akiknek az apja magyar, de egyikük se beszél magyarul. Az argentin lány nagyon szereti Budapestet és Tony az ausztrálforma szintén. Az apja otthon főz időnként magyar kaját, de a hogy vagy és az egészségedrén kívül, semmit nem tud magyarul. Ma megvizsgáltuk a szomszédos Agonda nevű strandot, 2 km hosszú idilli tengerpart és tök üres. A kajáldákban is csak néhány ember lézeng.
Mellesleg itt játszódik a legtöbb indiai film, tengerparti jelenete. A germánok is filmforgatáskor jártak itt és őket is bevonták a filmbe. Holnap még itt tengődünk, megünnepeljük Carlos szülinapját és keresünk valami mozgalmas buli helyet, aztán hétfőn áttelepülünk egy másik strandra. Csütörtökön pedig indulok vissza Delhibe, 1500 km, 36 óra vonaton (41 lett). Úgyhogy addig még élvezem az életet. Hallom otthon havazik, szar lehet.
Sok helyen megfordultam Indiában és sokféle kontrasztot láthattam, az emberek minden megyében más nyelvet beszélnek, más ételeket esznek, más ékszereket viselnek és más a külsejük is épp ezért igen eltérő a mentalitásuk is. Keralában nagyon jó arcokkal találkoztunk mindenfelé és nem is nagyon koldultak. Itt Goában is el lehet viselni őket. Tényleg szép a táj, de ez nem az igazi India. Jóformán csak turistákat látsz, főként több ezer izraelit. A két év katonaság után, idejönnek lazulni. Tök megértem őket. Az olcsó a fű, kellemes a klíma és nyugi van. Tízes-húszas hordákban bandáznak a parton, a fiatalok gitároznak, szívnak és hónapokat eltöltenek egy helyen.
A múltkor naplemente után egy Seattlei lánycsapat gitározására figyeltünk fel a parton, nagyon szép, csöpögős számokat pengettek.
Mára ennyi, megyek mert várnak a többiek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése