Bariloche – Calafate - Usuaia
Hát megérkeztem. Nem volt egyszerű, de végre vége lett a múlt hétnek, mert mint tudjuk egy normál hónap mindenkinél úgy néz ki, hogy egy hét nagyon szar, egy jó, kettő átlagos. Volt olyan nap, hogy csak 130 km-t haladtam. Hétfőn megtört a jég, kiértem a 3-as főútra és máris 700km-t haladtam egy nap alatt.
Az előző megfejtés a Perito Moreno gleccser borjadzása lett volna, de rosszul írtam, mert a perito szakértőt jelent. Na mindegy, sajnos nem tudtam megnézni. A főútról lekanyarodtam egy mellékútra, de onnan még Calafate 280km és onnan még 75 lett volna a gleccser.
A gond, hogy útközben nincsenek települések csak olajfuróbázisok, félúton voltam Calafatehoz, 3 órát ácsorogtam a kb. -5 fokos hidegben. Ott jól jött a perui cukornád gyógyszerem, ami kb. 60 fokos és 100 Ft-ért vettem fél litert. A hideg és a forgalom hiánya miatt feladtam és visszafordultam. Az első autó fel is vett és bevitt az első lakott településre. Ami egyben az utolsó a szárazföldön. Itt egy olyan indián figura vett fel, aki bármelyik Gojko Mitic filmben, egyből törzsfőnöki szerepet kapna. Utoljára Ecuador északi részén láttam ilyet, nagy arc volt, de csak 10 km-t vitt. Megjegyzem, hogy a 150 km-es stop után az óceán parton jó 10 fokkal volt melegebb. A rendőrbázison rakott ki, ami itt a legjobb stoppos hely, behívtak az őrszobára, felírták az adataim és az első Chilébe tartó kamionba betettek. A kamionos a határon tett ki, este révén ez megint a legjobb stopposhely.
Argentína déli részébe csak Chilén keresztül lehet eljutni, hála az angol királynőnek. Ez persze fordítva is igaz. Beszéltem a határőrökkel, hogy intézkedjenek, de azért kiálltam én is stoppolni. Az összes chilei kamion megállt jó páran elvittek volna Punta Arenasba vagy Puerto
Natalesbe, amit ki is használtam volna, ha nyár lenne. Az argentínek közül szinte senki nem állt meg, este 11 lett, zárt a határ. Megfűztem őket, hadd aludjak a határbázison, egyből beleegyeztek. Reggel 9-kor újra indult a stop vadászat, ebéd időben vendégül láttak, egy jó argentin gulyásra, amibe a lencsétől kezdve a rizstésztáig minden volt. Pont végeztem, amikor szóltak, hogy a kamion előállt. Rio Grande 300 km, ez több mint a félút és legalább túljutok még egy határon meg egy kompoláson. Ahogy átkompoltunk a tűzföldre elfogyott az aszfalt, közben pedig elkezdett havazni. Az argentin részen ismét lett némi aszfalt és jött az ónos eső, ami kellemesen ráfagyott. Rio Grande előtt hajnali egykor szólt a sofőr, hogy itt kirak. Nem értettem mi történt, közben szakad a hó. Kiderült, hogy a mögöttünk lévő kamionos a barátja aki Ushuaiaba tart és elvisz engem is. Megörültem a jó hírnek. Az 500 km-es út 20 óráig tartott. Ushuaia előtt kb. 70 km-el, a kamionra fel kellett tenni a hóláncot, nem is egyet, hanem mindjárt négyet, de még így is kegyetlenül csúszott. Napkeltekor érkeztünk a világ legdélebbi városába. Egy jó hír azoknak, akik haza várnak, innen már hazafelé jövök
cirka 25. 000 km. Lehet tippelni hány stopp lesz?
Takinak üzenem, se a rendőrökön, se a határőrökön se volt karszalag, ezért nem tudtam kérni tőlük. Az egyik nap egy lóverseny pályán aludtam, máskor meg egy műhelyben, ahol legalább 100 pár Salomon típusú sícipőt találtam. Aztán néhány hét után ismét ágyban aludtam egy olajfúró brigád konténerében, bár a víz itt is megfagyott a csukott ajtónál is, azért csak jobb volt bent. Persze ők bent hepáztak a másik fűtött konténerben. A WC -jük se gyenge, a lefolyóban lévő víz csonttá fagyott. Bár gyanítom, nem sűrűn használták, így télvíz idején.
Eddigi utam során utaztam már egynapos furgonban, 3 hónapos kamionban, 30 egynehány éves Falcon Deluxe-ban (a forró rágógumiban vagy a pomádéban látsz hasonlókat)
Ma szerencsére jó idő volt + 5 fok, ami szinte nyár már az elmúlt napokhoz képest.
Elsétáltam a tűzföldi nemzeti parkba (22 km oda), megnéztem egy tavat, kilátót és élveztem a háborítatlan természetet és a havas tájakat. Aztán láttam harkályt, olyanféle szerzet, mint nálunk a szarka, csak piros a feje. Iszonyat jól néz ki.
Innen már csak 3040 km Buenos Aires, de előtte még megállok a Valdes-félszigeten, ez úgy félúton van. Még egy pár régi élmény Chiléből: egyik este, természetesen szakadó esőben megérkeztem Osornoba. A várost a németek alapították, ez jól látszik van német bank, iskola, intézet meg kollégium a vasútállomáson húztam meg magam. Épp leraktam a fejem, amikor jött két vasutas, rendelkezésemre bocsátottak egy szobát, igaz bútor nem volt benne, viszont remek panoráma volt a városra. Itt teljes biztonságban alhattam
Máskor meg épp a Chiloe szigetre mentem, naná hogy a kompon is szakadt az eső, egyből behívtak a legénységi részbe. Megkínáltak egy kávéval és fizetni se kellett a kompért.
Ma reggel a kikötő szélén reggeliztem, nem messze tőlem egy munkás brigád melózott, ők is megkínáltak egy kávéval. Na most már megyek. Irány a melegebb éghajlat.
Buenos Airesben 15-20 fok van napközben és ahogy megyek északabbra ez csak melegszik.
U.I.: remélem nem unjátok még a hosszú írásaimat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése