Átjöttem egy másik céghez, de már pakolnak ők is össze. Szóval határ, ezen a helyen nem voltak túl barátságosak az argentinek. Egy melegedő helységben aludtam, ami konyhaként
is funkcionált. Reggel azt találtam ki, hogy átmegyek a chilei oldalra, ők eddig mindig jó fejek voltak. 10km a senki földje. Félúton felvett egy quad (négykerekű motor), élmény volt
30 kilós hátizsákkal -5 fokban.
A chileiek természetesen jófejek voltak, jöttek beszélgetni és egyből szóltak, ha jött kamion. Régóta rájöttem, hogy a Riga láncnál is lazábbak de ez nem volt gyenge.
A történet így szól:
Helyszín: San Sebastian, Tűzföld, Chile határállomás
Idő: este 9 után
Négy figura (volt aki egyenruhában mások mackóban) előhúz a sarokból egy komplett összecsukott ping-pong asztalt hálóval és elkezdtek párost játszani. Én feküdtem a
padon a radiátor mellett és csak lestem, néha jött egy autó
a sofőr megvárta, amíg valaki elrontja meneten. Aztán jöhetett a vámolás, lezavarták pillanatok alatt, aztán folytatták tovább a meccset. 2: 2-nél engem felvett egy idióta kamionos. Irányba jófelé ment (csak 1út van), több mint 200km-t vitt volna, de egy óra vezetés után kitalálta,
hogy alszik. Kirakott a tundrába éjfél volt, fujt a szél kegyetlenül, körülöttem mindenhol jégmező, meg havas bokrok. Az étterem ahol megállt zárva. Nesze keressél alvóhelyet.
Találtam egy telefon antennát, mellette gépház és egy fedett terasz, de olyan hideg volt, hogy hiába béleltem ki a hálózsákot ruhákkal még így is fáztam. Itt már a perui rettenetes sem
használt, pedig az is legalább 60fokos. Na mi legyen, nem túl messze észrevettem egy tűzet ahol a kőolaj mezőkőn a bányászat során felszínre kerülő mérges gázokat égetik el,
mielőtt elérnék a felszínt. Találtam a tűz mellett egy olajtavat is. Lefeküdtem. 15-20 m-re a néhány méter magas lángoktól. Itt kellemes idő volt, éreztem ahogy melegít a hálózsák és egy
jót szunyáltam. Reggelre a kamionos ürge már felszívódott, kenyerem zéró, viszont nagyon éheztem. Kb. egy km-re láttam egy olajfúrótelepet, kiderült, hogy a legközelebbi közért 120km-re van. Az olajfúrótelepen láttam egy srácot, aki egy kis vendéglőben dolgozott.
Hozott fél kg kenyeret ingyen, látván a szerencsétlen vándort. Hát igen, ez Chile. Most ismét be kell fejeznem, mert két perc múlva megszűnik az épületben az internet. Természetesen ide is ingyen jöttem be, a kapus látta, hogy hátizsákos vagyok és beengedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése