Bariloche, Patagonia

Útvonal: Santiago - Molina - Conguillo N.P -meg a környéken néhány tó, most hirtelen, ez nem megy fejből - Osorno - Puerto Montt - Chiloe sziget – Osorno - Lago Puyahue-

Argentína: Villa Langostura - Bariloche

Lássuk mi is történt a múltban.

3 földrész óta az első nagykövetség ahová sikerült bejutnom a chilei. Igen barátságos nagykövettel találkoztam, és telefonálhattam is. Brazil vízumintézésben nem tudott segíteni, de megadta a követség címét. Mivel útba esett, ezért felkerestem. Mostanra már spanyolul is egész jól gagyogok és mint kiderült, itt nem, csak Argentínában tudom elintézni a vízumot.

Elsőként egy sztori Taki barátomnak a perui rendőrökről. Utolsó perui éjszakámon egy geológus brigád fuvarozott és egy rendőrségi bázisnál tett ki. A srácok megbeszélték a rendőrökkel, hogy hadd aludjak ott. Helyet is választhattam, elkezdtem felverni a sátrat. Az

egyik rendőr, minden szó nélkül szembe állt a dzsippel és világított, a másik meg jött segíteni, hogy álljon a kégli. Azt is megígérték, hogy óránként járnak majd erre, hogy minden oké legyen. Aztán másnap már Chilében találtam magam.

Néhány szó egy átlagos chilei szupermarketről: a hús és sajtpultnál lévő dolgozók úgy néznek ki, mint Szova doktor, műtés előtt a Korház a város szélénben. A pénztárnál áll egy figura, aki csomagolja a cuccot, egyből külön válogatja a pékárut, a flakonoktól.

Patagóniában meglátogattam a 7 csésze nevű vízesést, menetközben leteszteltem (ősz révén) a helyi almatermést. Rendben volt. Visszafelé kávézás egy GMC TYPHOON platóján, ami

nem egyszerű 60 km/h tempót diktált úttalan utakon.

Néhány újabb kedvenc hely: Conguillo Nemzeti Park, ami az Araucaria erdeiről és néhány ott lévő tóról híres. A fáról tudni kell azt, hogy ami nálam a lakásban szobafenyő, itt 30-40 m magas és kb. négy ember, ha átéri a törzsét. Földünk csak eme részén találhatóak. Akit jobban

Érdekel, utánanézhet van-e termése, és ha igen mire használják?

Várom a válaszokat!

Dél- Chiléről (Patagónia) néhány szó: nem lehet úgy megtenni 10km-t, hogy az ember ne találkozzon vulkánnal vagy tóval fekete homokos stranddal, termálvízforással.

Az összes létező extrém sportot ki lehet itt próbálni, csak egy baj van, ez az időszak itt tél.

Hideg ugyan nincs, kb.10 fok, viszont 10 napon keresztül nem láttam a napot és végig esett. Ezt úgy képzeld el, hogy csak néha állt el ebédszünetre, azt is csak akkor vettem észre, amikor újból rákezdett.

Na de térjünk vissza a Conguillora, a park bejárata a főúttól 30 km-re van. Este érkeztem a bekötőúthoz. Szakadó eső révén a buszmegállóban aludtam, itt ne a Blaha Lujza téri 7-es megállót képzeld el, ez egy világvégi két falu közti megálló, ahol heti kétszer jár a busz.

Az autók is csak óránként, nem egy ideális stoppos hely. Reggel ébredés után vettem észre, hogy egy iskola van mögöttem, már dél volt, de senki nem vett fel (4autó) a tanár úr kijött és megkérdezte, hogy van-e kedvem bejönni melegedni. Jó hogy. Néhány percen belül elém tettek egy forró kávét és tükörtojást, amíg ettem, addig eltűntek a diákok. 5 perc múlva jöttek vissza a tanár úrral, egy lapra egy magyar zászlót rajzoltak (kb. 10 évesek) és a kezükben egy nagy térkép. Megkerestük rajta kis hazánkat, majd megnéztem velük egy filmet Chiléről.

Az iskolába 10 diák jár, de van itt új Panasonic Tv, videó, stb.

A ruháim estére sem száradtak meg, ezért ott marasztaltak éjszakára. Ki is használtam az alkalmat és leheveredtem a tűz mellé. Hagytak enni-innivalót, bár nálam is volt bőven.

Reggel elindultam a park felfedezésére. Ezt látni kell. Ez a hely tényleg Nemzeti Park, nincs fakitermelés, ha beesik a turistaútra egy fa az ott is marad, csak kifűrészelnek belőle egy akkora darabot, hogy elférj és ennyi.

A másik kedvenc: Chiloé-sziget, ez maga a királyság. Sok utazótól hallottam, hogy itt igen vendégszerető emberek élnek és tényleg.

A sziget közepéig kamionstoppal jutottam (É -D 220km), majd hamarosan megállt egy Chevrolet furgon, a tartalma egy idős házaspár. Angolul perfektül beszéltek, ami nem véletlen, mivel a hölgy skót származású. Megérkeztünk Castroba, a sziget központjába,

majd meghívtak a házukba 1 teára. Az öltözékük alapján egy tökegyszerű faházat képzeltem el, ehhez képest: óceán part, kellemes füves kert, a ház speciális ciprusfából készült, kívülről kellemes vörös színű, körpanoráma,stb. A nappali se volt gyenge, kandalló, faragott faasztal,

bőrbútor. A konyhában telepedtünk le, a tűzhely lapján pillanatok alatt megsült a pirítós kenyér. Aztán terülj asztalkám és hosszas beszélgetés, majd visszavittek a központba. Szakadó eső révén csak a kikötői halpiacot találtam megfelelő alvóhelynek. Kiterítettem a vizes nadrágom, ami reggel 6-kor még megvolt, de 7 után már nem. Valószínű, hogy a közeli wc-ben (ahonnan időnként ugatást hallattam) lakott vmi csöves, akinek megtetszett az én viseltes esőnadrágom. Jól kiszúrt velem, igaz a varrásnál már szivárgott a víz, de azért még jól szolgált. Vettem helyette egy másikat, persze csak szettben árulták a felsővel, ami kicsit megdrágította. Ez van. Fizettem érte kb. 2500 Ft-ot, olyan mint az amerikai katasztrófa filmekben a főhős öltözéke. Viszont még aznap meghalt, az anyag bírta volna, de ez a nylon halászgatya a seggénél volt összevarrva és hamar feladta a küzdelmet. Tegnap előtt egy kikötőben vettem csak egy nadrágot, ez izmosabbnak tűnt, de most már ez is megy szét. Itt is a fenekén lévő vulkanizálás a leggyengébb láncszem. Ma vehettem még egyet, cirka 18 dollár volt, ez már csak kibírja a hátralévő 10 napot.

3. kedvenc: ez már Argentína, a neve Nahuel Huapi Nemzeti Park, ami a világörökség része. Itt engem a Bosque Aroyannes érdekelt, itt olyan fákat alkotnak erdőt, amiknek a törzse aranyszinű, a levélzöld és már messziről rikít. A világon csak itt, ennek a félszigetnek, ebben a kis szegletében él, de erről később.

A chilei oldalon stoppoltam és egy argentin kamion vett fel, itt még ősz volt és az eső szokás szerint szakadt. Átmentünk a határon, ami 1500 m felett egy hágó. Az út végig felfelé ívelt,

eleinte csak hófoltok majd hótorlaszok, a kamionok végig hólánccal mentek. Aztán jött a senki földje, ami itt kb. 30 km, lent az argentin oldalon már nem volt hó. Leértünk a Nahuel Huapi tó partjára, és megérkeztünk Villa Langosturaba, ami leginkább Andorrára hasonlít.

A klíma azért téli +2-3 fok, de legalább nem eső esik, hanem hó. Az itt lakók duplán kaszálnak, nyáron horgászok és túrázok, télen pedig síelők. Mivel nem jó móka szakadó hóesésben kint aludni ezért nekiláttam a keresésnek. Találtam egy majdnem kész házat. A kertben eladó tábla. Ez jó lesz gondoltam magamban. Az emeleten már kész a faszerkezet és kőborítás, az ablakok viszont még hiányoznak. A hálózsákom az elmúlt napok esőzése miatt, igencsak kikönyökölt, ha nem lennének benne cellák, akkor a 1,5 kg pehely most egy nagy csomó lenne. Így viszont 30 db kisebb csomót alkot. A csuromvizes hálózsákomat, a helyben talált üveggyapottal béleltem ki. Így nem fáztam, viszont hetekig viszkettem, mint egy rühes kutya. Hajnalban ébredtem és belógtam a félszigetre, ami N.P. Reggel 7 még itt nagy sötétséget jelent, és csak fél kilenckor kezd világosodni. A már említett Aroyann erdő 12 km-re van a bejárattól. Az erdőt teljes épségben meghagyták és a turista utat is, úgy építették ki, hogy egy palló járaton tudtál csak sétálni a fákat kerülgetve. Nem itthoni módszer, hogy

kivágom azt a fát, ami útban van, bármilyen ritka is az erdő. Itt az erdő az szent, van egy ösvény és csak azon haladhatsz. Levágásra esélyed sincs, mert mindenhol akkora az aljnövényzet, hogy bambuszvágóval 20m-t haladnék/h. Argentínában iszonyú árak vannak a közértekben, megláttam hogy a kenyér 3 dollár/kg nem lett jókedvem, aztán kiderült, hogy a frissen sült bagett 1,5 dollár és ennél már nincs olcsóbb. Ettől azért picivel jobb kedvem lett.

Viszont a felvágott 10 dollár/kg, sajt 7 dollár. Elég húzós, de csak nem halok éhen. Ami aggaszt, hogy a fagyos chilei éjszaka után, amikor a vizem is megfagyott, bedöglött a fényképezőgépem. A tükör nem ugrott vissza, de aztán pár óra múlva kiolvadt és újra működött. Most viszont a felhúzó rúgó könyökölt ki, sebaj van egy címem és reggel tízre

megyek a mágushoz, aki remélhetőleg meggyógyítja.

Most néztem ki az ablakon, szakad a hó!!! Ez Nem Poén!!!

Következő állomásom, kb. 1000 km délre. Egy világszám. Elöljáróban csak annyit, hogy az

Első szó a mester vagy tanító spanyolul, a második pedig vminek a borjadzása és ott is 0 fok várható.

Ja mellesleg, mint megtudtam kedves hűséges olvasóim a szakosztály jóvoltából fent vagyok a honlaponkunkon.

Ui.: itt mindenhol 4dollár egy óra, de helyi segítséggel találtam egy itt csak 1,5 dollár egy óra.

Nem mindegy.

Akárhogyis, de Patagónia a Király.