Bicajozás szigetről szigetre Japánban

Mivel a Shinkanzen a barátom és az irodám is egyben, sokat nem teketóriáztam átugrottam Onomichibe. Az állomástól látni a tengert és csak öt perc séta a bringa kölcsönzőig. A nehezítés csak annyi, hogy a nagynevű cég kirendeltsége a parkolóban van, de a hosszú sor elősegítette a tájékozódást. 

Ősi városok, szurdokok és szarvasok között Japánban

Tsuwanoba késő este értem és az állomás váróterme adta magát, hogy ott aludjak. Az ötlet nem csak nekem, hanem 2 másik japánnak is szöget ütött a fejében, ők sem akartak a szállásért vagyonokat fizetni, ezért hárman osztoztunk  a termen. Az egyiküknek nem volt matraca, ezért kölcsön adtam neki az enyémet és nagyon örült neki. Az éjszaka nyugisan telt vonatok már nem jöttek, de fél hétkor felvertek minket és elhajtottak. 

Összepakoltam a hálózsákot és azon töprengtem, hogy mi legyen a csomaggal.

Gyógyfürdők, vulkánok és kastélyok között Japánban

Az állomásra érve próbáltam átverekedni magam a hangyabolyként nyüzsgő tömegen, de kissé lefagytam. Tisztára, mint valami filmben. Megálltam és néztem ki a fejemből, mindenfelé emberek ezrei cikáznak, vadásztam kávét és újra bootoltam.

Japán GY.I.K.

Japánba se az átlagos módon érkeztem, hanem Koreából szárnyashajóval. Veszett tempóban szeltük a hullámokat és 70 perc múlva megálltunk Tsushima szigetén, ami már Japán. Egyenruhások szálltak fel és fényképezőgépre emlékeztető hőkamerás kütyüjükkel mindenkit beszkenneltek.

Akadt pár delikvens akit leszedtek, aztán visszafordították őket vagy karanténba tették nem tudni. 

10 perc sem telt el, begyújtottak a motorokat és indultunk tovább Fukuokába.

Ettél már tengeri ananászt?

Utolsó koreai éjszakáimat hostelben akartam eltölteni, hogy ki tudjam mosni a ruháimat és kicsit töltődni Japán előtt, mert ott már csak sátorozni fogok.
A múltkor a templomnál hagytam abba. Megvolt, szép volt, jó volt.