2008. január 5., szombat

Kambó-Laosz túra

Bangkok- Siem Riep – Pakse – Si Phan Don – Vientiene -Vang Vieng – Luang Prabang

Szevasztok barátaim!
A hosszú hallgatásnak oka volt-van-lesz. 3 csoportot terelgettem itt a messzi Ázsiában. Tegnap volt az első napom és átrepültem Malajziába, holnapután pedig irány Borneó. Az 1. és a 3. csapat klassz volt a 2.-ban volt néhány kakukktojás.
Az 1. csapatnál már látszott az elején, hogy nagy arcok. Első esti császkálás Bangkokban:az egyik srác a Khao San Roadon megkérdezte a motoros rendőrt, felülhet e mögé. Erre a rendőr, igen de 50 Bath. Srác felült lefotóztuk és adta volna a pénzt.

2008. január 2., szerda

Malév charterrel többet soha

Szevasztok!
Ismét elhagytam kis hazánkat. Malévvel repültem, kissé kiábrándító volt, milyen magyarok jönnek errefelé. Mögöttem a check-in pultnál a nő tűsarkú csizmában, jönnek a haverjai, tízen beállnak elém, meg sem kérdezik, hogy jöhetnek-e. Inkább átálltam a másik sorba, csak ne kelljen ilyen emberek mellett ülnöm 10 órán keresztül.

2007. október 2., kedd

Túléltem a bálnavadászok földjét

Ende – Moni – Lamalera
Endéből átbuszoztam Moniba, itt már megvolt az ajánlott szállás! Tobias és családja nagyon kedves vendéglátók, az éttermükben jókat eszegettem, és élveztem a környező hegyekre és rizsteraszokra nyíló panorámát. A saját kávéjuk is megállná a helyét bármelyik hazai kávészaküzletben. A szállásuk neve Bintang, ami vezető indonéz sörmárka.
Itt is akadt termálforrás, lazulgattam benne, aztán átmentem a közeli vízeséshez, abban is lehetett fürödni. Sőt, idejárnak a helyiek hajat mosni.

2007. szeptember 23., vasárnap

Kelimutu lábánál

K.L. – Bali – Labuanbajo – Rinca – Bajawa - Ende
Halihó!
Végre találtam netet, ami nem egyszerű itt Flores szigetén.
Magam mögött hagytam Malajzia hightech birodalmát, ahol a fátylas nők és a Harry Potter formájú kiskölykök is Nokia N95-ös telefont használnak. Kínai tempóban (1nap / 1 sziget) haladtam előre.

2007. szeptember 13., csütörtök

Még mindig Kuala Lumpur

Kuala Lumpur

Indonéziából még kimaradt a Rinjani vulkános szállásunk, jó kis állatkert volt reggelre ébredve, több ezer hangya masírozott katonarendben az ajtó melletti szatyrunkhoz, amiben némi étel és ital maradékot talált. Arrébb tettem a zsákokat, és egy tenyérnyi méretű agresszív pók bukkant ki mögüle, jó darabig hajtottam a seprűvel, mire ki tudtam tessékelni, de végül elinalt a kertbe.