Kambó-Laosz túra

Bangkok- Siem Riep – Pakse – Si Phan Don – Vientiene -Vang Vieng – Luang Prabang

Szevasztok barátaim!

A hosszú hallgatásnak oka volt-van-lesz. 3 csoportot terelgettem itt a messzi Ázsiában. Tegnap volt az első napom és átrepültem Malajziába, holnapután pedig irány Borneó. Az 1. és a 3. csapat klassz volt a 2.-ban volt néhány kakukktojás.

Az 1. csapatnál már látszott az elején, hogy nagy arcok. Első esti császkálás Bangkokban:az egyik srác a Khao San Roadon megkérdezte a motoros rendőrt, felülhet e mögé. Erre a rendőr, igen de 50 Bath. Srác felült lefotóztuk és adta volna a pénzt.

A rendőr csak nevetett:

- Vicceltem.

Utána az általam ismert levágáson keresztül mentünk haza. A secret garden nevű hely, ami teli van izraeliekkel (utazási iroda, internet, csomagmegőrző), itt ha felmész az emeletre, hátul a konyha mellett tudsz kimenni. Ott a bokszaréna, itt is leragadtunk Iván és Zoli beállt bokszolni egyet, csak úgy barátiasan. Hazafelé meg találkoztunk a 2 magyar rendszámú trabival.

Ott parkoltak a kolostor mellett. Épp tegnap volt róluk egy műsor a CNN-en, ahogy jönnek át Kinán hóban-fagyban. Hazafelé találkoztunk Krisztivel akit a Surviverből ismerhettek. Ettünk rotit (palacsintát) és tuk-tukkal indultunk az éjszakába. Kerekezve indult a tag és magnó is volt benne, közben a palacsinta is majdnem a ruhánkon kötött ki. Persze nem oda vitt, ahová kértem, de poénnak jó volt. Reptéren Kambodzsába menet Iván elveszett, mint kiderült elrohant a csekkolás után a terminálba, ahol a gépet kellett várni és várt, de mi nem jöttünk. Ami nem meglepő mivel 18 ember kicsit lassú. Aztán amikor mi értünk a terminálba, akkor már ő nem volt sehol. Indulás előtt 10 perccel meghallotta az utolsó figyelmeztetést és arra jött vissza, én meg közben majdnem megőszültem. A kambodzsai reptéren megszámoltam, 17 ember készítette el a vízumunkat. Az egyik a pénzt veszi el, a másik visszaad, a 3 továbbadja, pecsételnek, stb. és a végén felolvassák a neveket. Délután a Tonle Sapon hajókáztunk, elkértem a kormányt a kapitánytól, majd mindenki vezette a hajót. Hát igen itt lehet látni életképeket. Van szegénység és mégis talán boldogabbak, mint nálunk egy átlag ember. Érdekesek a vízben cölöpökön álló épületek: suli, rendőrség, templom, stb. Ja idefelé, mint kiderült át akartak verni minket. Régen csak jöttél és fizettél a kapitánynak, most már nem így van. A kialkudott árhoz képest többet kért volna a buszos ezért kiszálltunk, senki nem akadt ki. Ezt a thaiföldi csoporttal nem lehetett volna megoldani. Kerestünk 5 - 6 tuk-tukot és ezekkel mentünk. Még jobban is élvezték. Igaz hogy végül többe került, de sebaj. Még a rendőröket is majdnem kihívták ránk, mert belépő nélkül már nem lehet bemenni a tóhoz.

Szállásunk tetején konditerem is volt, ezt is kipróbáltuk, én a narancsbőr eltávolító készülékkel próbálkoztam. Nem egy kényelmes valami. Este nagy bulizások a Pub Streeten. Leülvén az egyik fotelbe 50 USD-vel gazdagabb lettem. Megnéztük Angkort, még több árus, mint 5 év, de az épületek nem változtak. Sörözés naplementekor a dombtetején. Napközben megálltunk egy parkolóban és közben belebotlottunk egy 11 éves kislányba, aki nem jár suliba, de az éttermüket vezeti. Náluk ettünk. Nagyon profin vitte a boltot és több nyelven is remekül beszél. Másnap napkelte Angkor Watnál most már sajnos nem lehet felmászni a középső toronyra, mert kissé megroggyant. Utána a Lara Croftból ismert Ta Prohm dzsungel templomába mentünk, délután a lányok egy 5 csillagos szálloda medencéjében lógattak a lábukat, mi pedig Zsolttal és a keménymaggal átmentünk Bakong piramisához. Ringattunk kisgyereket, beszélgettünk boncokkal és játszottuk a helyiek sportját a tollabdát. Repülés Laoszba, két csoportban repültünk a második csapaton kívül csak 1 - 2 utas volt, ezért elneveztük Eupolisz különjáratnak. Pakséban jókat ettünk-ittunk, a homokos strandra levittünk egy félrekesz sört és tollabdáztunk naplementekor. Majd tizennégyen mentünk masszázsra 1 tuk-tukkal. Zolival mi a tetőn, Zsolt hátul állva, de befértünk. A sofőrnek telefonos segítséget kellett kérnie, mert nem ismerte a helyszint. Masszázs és szauna együtt 3-4 dollár. A szauna zseniális. Tök sötét kis helység, alul cső, aminek a végére gyógynövények vannak húzva és árad mindenfelé a kellemes illat. Kamilla, eukaliptusz, citromfű..stb.

Másnap bérelt busszal mentünk a 4000 szigetként (Si Phan Don) ismert térséghez. A Mekong itt több 100 ágra szakadozik szét és helyenként hatalmas vízeséseket, produkál. Vidéki életképek, legelő-úszó bivalyok, zöldellő rizsteraszok, nyugalom és béke mindenfelé. Bicajoztunk a térségben, vacsorára sült halat ettünk és Lao koktélt (rizspálinka, jég, citromkarika) ittunk. Másnap hajókáztunk utána séta vízesésekhez, itt leereszkedtünk a bambuszlétrák segítségével és élveztük a morajlást és a kiáradó, vízpermet hűsítő hatását. Néhányan fürödtek is a helyi strandon. Délután mikrobuszokkal mentünk a második vízeséshez, ami mégszebb mint az első. Itt találkoztunk Malajziából jött endurosokkal, majd delfinnézés naplementekor. Utána pedig jött egy kemény éjszaka a bérelt buszon. Kissé szűkösen fértünk. Egy helyen megálltunk kajálni és az egyik srác fényképezőgépe eltűnt, visszabuszoztunk az étterembe, hátha ott van, de nem lett meg. Felforgatták az egész buszt sehol nincs. Végül reggel kiszálláskor előjött.

Vientieni városnézés, buddhapark, Mekong parti, esték. Poénból kitaláltuk, hogy megnézünk egy melegek által látogatott karaokae bárt, de mint kiderült ezt már lebontották. Néhányan még belevágtak az éjszakába énekeltek és utána diszkóztak a Mekong parti szállodában.

Vang Viengben barlanggal kezdtük, amit 59 éves Klárikánk nagyon élvezett és a végén külön meg is köszönt. A második barlang nagyon látványos és helyenként igen szűk, de addig el is kellett jutni. Két darab bambusz rúdból alakították ki a hidat, majd egy agyagos parton felmászva (most már itt létra van) jutottunk az ösvényre. Előre mentem, hogy jó-e a hely. Mivel a szandálom vizes volt és nem húztam nagyon meg a tépőzárat, ezért az kibicsaklott és a talpam egy sziklával érintkezett, ami kellemesen át is szúrta. Végigcsináltuk a barlangot, hazatértünk és este Gabi betadinnel es kötszerrel leápolta.

Másnap reggel traktorbelsőn be a barlangba, beépített kötél segítségével behúztuk magunkat a 200 méter hosszú vizes szakaszon és 19 ember nevetésétől visszhangzott az egész barlang. Utána kis séta a száraz részen, majd vissza a kijárathoz, onnan 1,5 óra kajakozás. Klárikának sikerült a guideal beborulni, de időben elértük az ebédelőhelyet. Itt már szólt a jó kis muzsika. Vettünk vödrös lao-lao koktélokat, majd pedig irány a csúszda. Az élelmes helyiek a fák tetejére kis standokat építettek (10m), innen indul egy kötélpálya a víz felett. Kapaszkodsz, ellendülsz és amikor kedved tartja, akkor ugrassz a vízbe. Közben bömböl a zene és ittas fiatalok tapsolnak. János ugrásait mindenki élvezte, két kezét összetéve kissé ferdén, mint egy Buddha érkezett a vízbe. Akadt aki szaltózott, de volt olyan is, aki egy kézzel kapaszkodott, a másikban sörösüveget tartva ugrott. A versenyt Klárika nyerte. 59 éves magyar hölgy, megfelelő méretű hátsóval. Felmászott a létrán, közben lentről már figyeltek egy páran. Én ugrottam előtte, hogyha bármi van, akkor kibírjam húzni. Megfogta a kötelet és ellendült, ment háromkört és nem ugrott, aztán végül igen. Azt hittem, hogy félt, de nem, nagyon élvezte, azért nem ugrott. Kintről mindenki őt figyelte, az emberek éljeneztek és tapsoltak. Amikor kijött vadidegen emberek veregették meg a vállát.

- Very good mam! – felszólítással

Kis iszogatás, aztán jöhet traktorbelsős csorgás.

Este a túraszervező cég tulajdonosánál ettünk-ittunk.

Luang Prabangból elmentünk a Smaragd Vízeséshez (Tat Kuang Si) az embereket felmászattam a vízesés tetejére, onnan néztük a dzsungelbe zúduló víztömeget. Lefelé a másik oldalon mentünk, de 5 éve láttam egy helyet, ahol előttem ment be néhány srác az ösvényen. Megtaláltam most is. Eleinte ösvény, majd a lezúduló víztömegen kellett felkapaszkodni és utána megérkeztünk egy természetes medencéhez és körülöttünk mindenfelé vízesések. Többen fürödtünk, ugráltunk és élveztük az életet.

Na így telt az első hónapom.