Még mindig Kuala Lumpur

Kuala Lumpur

Indonéziából még kimaradt a Rinjani vulkános szállásunk, jó kis állatkert volt reggelre ébredve, több ezer hangya masírozott katonarendben az ajtó melletti szatyrunkhoz, amiben némi étel és ital maradékot talált. Arrébb tettem a zsákokat, és egy tenyérnyi méretű agresszív pók bukkant ki mögüle, jó darabig hajtottam a seprűvel, mire ki tudtam tessékelni, de végül elinalt a kertbe.

A sok hellókánál eddig, a „maybe tomorrow” beszólást alkalmaztam, de Balin hallottam jobbat: „maybe next year”.

Ezt meghallva igencsak döbbenten néznek. Nem tudnak mit kezdeni vele, és mindegyik lekopik egy pillanat alatt, vagy csak jót röhög.

Na szóval, itt vagyok a high-tech birodalom közepén. Mindenfelé felhőkarcolók, autópályák és magasvasutak. A város nem kicsi, viszont nem túl zsúfolt, rengeteg a park és a fa. És a házak sem érik egymást. A szállásom a belváros szívében, szemben a buszpályaudvarral, ami igen előnyös, mert pár óra múlva repülök vissza Indonéziába, és így csak átsétálok oda.

A reptérről frankó légkondis busszal jutottunk a központba.

A Pudu Hostel tipikus hátizsákos szállás, rengeteg a fiatal, akik nap mint nap cserélődnek. Van közös helyiség biliárdasztallal, sok könyvvel, kártyával, óriási TV-vel és hatalmas Ikea-s kanapékkal. Általában itt bandáznak a fiatalok. A szobánk eléggé puritán, a benne lévő ágy ki is töltötte. Amit szerintem fakíroknak készítettek, mert minden rugót meg tudtam számolni a hátammal. Jövünk be a reptérről, a felhőkarcolókon kívül egyből feltűnt egy Tesco és egy Ikea. Hát igen, a globalizáció. Első nap reggel egyből a Petronas ikertornyához siettünk, ami sokáig a világ legmagasabb épülete volt. Délutánra kaptunk jegyet a 171 méter magasan lévő hídra. Addig megnéztük az épület aljában a plázát, tisztára mint a Westend, hasonló boltok és hasonló árak, kivéve a kaját. 300 forintért ettem 7-8 sushit. A beruházó Petronas cég a legnagyobb olajipari konszern itt, rengeteg benzinkúttal, és az épület mögé óriási parkot húztak fel, játszóterekkel, tavakkal, szökőkúttal és egy térdig érő gyerek medencével, ahová én is bevetettem magam a nagy hőségben. Délután felvittek minket a skybridge-re. 4 éve már jártam itt, de még mindig szuper a kilátás.

A műszaki dolgok kicsit olcsóbbak, mint otthon, az újságban reklámoznak valami új Dell notebookot 100 000 Ft-ért.

A közlekedés java része légi vasúttal megy. Ezek vezető nélküli, számítógép által vezérelt, 20 méter magasan közlekedő vonatok, erős légkondival. A jegyár 100 - 200Ft, itt meg bírják oldani valahogy a dolgot, a BKV nem.

Infláció nem nagyon van, a pénz árfolyama tíz éve is ugyanennyi volt.

Mászkálgattunk óriási parkokban, orchideák és hibiszkuszok között, de a csúcs az Indonéz követség volt. Megérkeztünk. Rajtam rövidgatya, így be sem engedtek, viszont élelmes emberek adnak bérbe jópénzért sarongot. Nem akartam fizetni, ezért körbejártuk a környéket, hátha tudunk szerezni, pechemre az építkezésen sem volt felesleges gatya. Viszont találkoztunk egy francia párral, akiktől megtudtuk, hogy a vízum árát csak maláj pénzben lehet rendezni. Újabb nehézség, irány a bank, jó km séta, pénzváltás oké. Vissza követség melletti fénymásolóhoz. Összefutottam egy magyar sráccal, hárman vannak, Szumátra melletti kis szigeten akarnak búvárbázist nyitni, és ők is 2 hónapos vízumra vártak. Tőle is jött infó, hiába van náluk több ezer dollár, a követségen bankszámlakivonatot kérnek, de azt tanácsolták nekik, hogy a bevándorlási papírra, amit a reptéren adtak, írják rá, hogy bevalljak, hogy van náluk több ezer dollár. Én is ráírtam szerényen 8 ezret. Most már csak nadrágot kellett bérelni. Jó drágán, 1000 Ft-ért béreltem is, utána az egyik tag közli, hogy neki lett volna 500-ért. Jó fej, mi? Követségen beállunk a sorba, előttünk egy tag, már láttuk a lomboki kompon, és mint kiderült, ott szállt meg, ahol mi. Végül ő megelégelte, és feladta, majd Penangban elintézi, mondta később. Kivárom a sorom, beadom a papírokat, de a vízum csak 3 nap alatt készül el. A repjegyem bebuktam, mert 48 órán belül már nem lehet módosítani. Foglaltam újat, ismét 12 000 Ft ugrik. Bizakodóan megyünk el a követségről, és ma már kézhez is vettem a vízumom. Kicsit korábban értem oda, és elkezdett esni az eső. Beálltam egy napernyő alá, ahol összefutottam egy batak emberrel, ők a legjobb fejek Indonéziában (Szumátra). 4 éve több batak családnál is aludtam. Illendően Horas-sal üdvözlöm, amitől ő igen meglepődött, és egyből nekiálltunk beszélgetni. Közben az eső is elállt. Mártit kikísértem a reptérre, és átköltöztem egy ablak nélküli 4 ágyas fiú szobába. Aznap este nem találkoztam a lakótársakkal, másnap pedig már tovább is álltak. Aztán jött egy amerikai srác, vele jött egy japán, aki hajnalban már különféle zacskókkal csörgött a fejem felett, mert még nem volt összepakolva. Tegnap egy újzélandi motoros sráccal dumáltam, Indiában vett egy 45 éves Enfieldet, és otthon azzal furikázik. Itt meg a 30 fokos hőségben, motoros bőrcsizmában mászkálgat. Na, ő ma sikeresen lekéste a buszát, ami 10-kor indult észak felé, de aztán

11.30-ast már elcsípte. Most van még egy tag, 50 körüli lehet. Indonéziában él, több éve helyi felesége és három gyereke van. Meg néhány gyereke Afrikában is. Elvileg dán, de több éve nem volt már otthon. Volt afrikai börtönben 500 néger között 3 hónapig, de mivel okos volt, és ismert néhány küzdősportot, így nem cseszegették. Több éven át volt hithű katolikus, aztán váltott a buddhizmusra, ahol (risi) tanító, guru szintre jutott, de onnan is hiányzott neki valami, és 15 éve megismerkedett a koránnal. Azóta sok helyen járt a világban, és hithű muszlin lett. Dolgozott számítógépes szakmában is két évig Malajziában. Most pedig Indonéziában tanítja egyetemen az iszlámot és az angolt is. A családjával meg teljes harmóniában él. Vízumot jött át intézni, de neki kicsit tovább tart, mert a követség hétvégén zárva van. Jókat dumálgattam vele, napjában ötször imádkozik és hajnali fél négykor kel, utána olvasgatja a koránt, majd megy melóba.

Ma van a Ramadán első napja, de ezt itt nem nagyon lehet észrevenni, mert sok az indiai és a kínai is, így engem hajnalban nem a müezzin ébreszt.

Beszélgettem a fickóval, és mondta, hogyha van kedvem, menjek el vele a mecsetbe. Miért is ne, nem akar megtéríteni, csak mesél a muszlin vallásról, ami még jól jöhet. Elmentünk a közeli mecsetbe (Masjid Jamek). Ide elvileg a lábam se tehetném be, de senki nem kérdezett semmit. Első a mosakodás. Kezdjük a kézzel, arc, fül homlok, haj, láb, és közben ő a koránt mormolgatja.

Van kedved velem csinálni a gyakorlatokat?- kérdi ő.

Miért is ne. Terpeszállás, beállok mellé. Mormolja az imákat, lehajolunk, leülünk, fejünket a földre érintjük. Visszaülés, ismét fej lehajt, és közben mormolja az imákat. Időközben társul hozzánk egy egyiptomi tag. Az ima végén beszélgetünk pár szót, és elköszön. Jön egy kashmiri tag. Vele már hosszabb ideig beszélgetünk. Amikor meghallja, hogy Hans (Hasszán) ezt tanítja, finoman kóstolgatja, és beszélgetnek különböző könyvekről. Ugyanis a korán sem mai darab, és több ismert valláselemző írt ezekhez jegyzeteket, amiből valaki ezt, valaki azt olvassa. A kashmiri tag eltűnik pár percre, majd jön vissza, és hoz enni datolyát és innivalót. Sötétedéskor megszólal a müezzin, és bevonulunk a mecset belsejébe. 100-150 ember áll, és kezdjük a hajlongást. Teljesen barátságos a hangulat, senki nem akar kitessékelni. Majd vége, az emberek kezet fognak egymással, és távozunk. Ja, amíg vártunk, kint emberek beszélgettek, amíg szól az ima, ez tilos volna, egy fickó a tartóoszlopba kapaszkodva beszél egy nőhöz, egy másik telefonál. Vannak, akik hibásan imádkoznak, ezeket ő mind észreveszi. Ebből is látszik, hogy errefelé kicsit már hígult az iszlám.

Nem kell megijedni, én nem állok be közéjük, de érdekes élmény volt.

Tegnapelőtt skytrainnel jártam végig a várost, beültem a vonat elejébe (a sofőr helyére), innen figyeltem az előttem magasodó felhőkarcolókat és a tovasuhanó parkokat. Tegnap elmentem Kuala Selangorba, itt jártam már 4 éve, és nagyon tetszett a hely. Itt él a világon a második legnagyobb szentjánosbogár populáció, de most nem ezért mentem. Van meg itt egy természetvédelmi terület, a tengerparttól nem messze. Partmenti mangrove erdő tanösvénnyel. Mesterséges tó, körülötte töltéssel és rengeteg állattal. Itt fekete-ezüstös színű majmok élnek (ezüstös langur) a fákon, 4 éve láttunk mókusokat, most nem. Viszont láttam méteres nagyságú monitor gyíkokat (varánusz). Gázlómadarakból sincs hiány, gólyák mindenfelé. Aztán van még itt géb, ami átmeneti jószág (mudskippers). Úgy néz ki, mint egy nagy ebihal, a mocsárban dagonyázik, és ugrálva közlekedik. Sok a ragadozó madár, és rengeteg a strandkorlátkék színű rák. Van három kilátó is, ahonnan jól meg lehet figyelni a környéket. Csak sajnos sok a szúnyog. Két óra az út ide légkondis busszal, amin európai zene szól, és mennyi a jegy? 300 Ft.

A kaja is mindenhol megfizethető árú. Indiaiban 300 Ft-ért degeszre eszem magam (thai), a malájban pedig 150-200 Ft-ból.

Na megyek, mert lassan indul a buszom a reptérre.