Kelimutu lábánál

K.L. – Bali – Labuanbajo – Rinca – Bajawa - Ende

Halihó!

Végre találtam netet, ami nem egyszerű itt Flores szigetén.

Magam mögött hagytam Malajzia hightech birodalmát, ahol a fátylas nők és a Harry Potter formájú kiskölykök is Nokia N95-ös telefont használnak. Kínai tempóban (1nap / 1 sziget) haladtam előre.

 Kicsikét döcögősen indult az elején. Jakartában buszra szálltam, aminek kilukadt a kereke. Kerékcsere, indulás, ismét gondok. Áttereltek mindenkit egy 54 személyes buszba. Ezeket imádom, balra kettő, jobbra három szék, a lábam sehol nem fér el. Indulás után 4 órával még mindig Jakartában voltunk. A busz elvileg Jogjába vitt volna, de velem együtt több embert is átvertek, és hajnali 3-kor Soloban találtuk magunkat. Innen még 1,5 óra Jogja. Elintéztem mindent, ismét hajat vágattam, és Harrynál átbeszéltük a buszbérlést. Közben beesett egy srác, akitől megtudtam, hogy Balira 5000 Ft a repjegy, buszjegy majdnem ugyanennyi, és közel 1 nap utazás. Harry telefonál és az utolsót meg is csíptem. Este 9-kor a repcsin ültem Bali felé.

Innen három napos utazás komppal, buszokkal Floresig. Magam intéztem, és végül nem sokkal jöttem ki olcsóbban, mint a szervezett túra. Az egyik estét a buszmegálló imahelyén töltöttem, máskor meg kompon zötyögtem éjjel is. Labuanbajo kellemes kis hely!

Nagyon olcsó a kaja, szép a környék, és innen a legegyszerűbb megközelíteni Komodot és Rincát. Mindenkitől azt hallottam, hogy a Komodo melletti Rinca szigeten, sokkal több az állat, ezért én is ide mentem.

A hajóbérlés nem olcsó, ha egyedül van az ember, de be tudtam társulni egy jakartai családhoz. 2,5 órás hajókázás a part mentén, szép és üres strandok mellett. Érkezés Rincára, kilépek a szárazföldre, a mólótól jobbra feltűnik egy jól megtermett sárkánygyík.

Egy darabig nézegetjük, amint sütkérezik a napon, majd elindulunk a park központja felé. Beugró 4000 Ft. Itteni viszonylatban ez nagyon horror. Kapok 1 vezetőt, mert egyedül itt nem lehet lézengeni. A vendégház mellett 2 nőstény és egy hím sárkány napozik. Na meg vár némi kaját is. Vezetőmnél mindössze egy másfél méteres bot van, de ez elég, azt mondja. Sokat mesél a sárkányokról, megtudom tőle, hogy egyedül élnek, és a hímek megeszik a kölyköket, ha rátalálnak a vadonban. Vadászat közben igen gyorsak, és a bivalyt is be tudjak cserkészni, ha nem figyel. A szigeten van egy falucska, itt két éve volt is baleset. A srác ebből a faluból származik, a lakosai főként halászok, és a sárkány a száradó hal szagára megy.

5 km-es sétára indulunk a szigeten. Eleinte a szavanna és az erdőhatár szélén gyaloglunk. Ismét nőstény sárkány. Az ösvény mellett őrzi a fészkét, óvatosan kikerüljük, és fotózgatom. Hamarosan legelésző vad bivalyt látok az egyik domboldalon. Abszolút nem fél, nyugodtan lehet fotózni. Majd újabb sárkányfészek. Aztán 3 szarvas, amik visító hangon kommunikálnak egymással. Majd vadmalac család. Olyan az egész sziget, mint egy ketrec nélküli állatkert, és az is, mert az állatok innen nem tudnak meglépni. Felmászunk egy domb tetejére, ismét feltűnnek a szarvasok. Innen már látszik a tenger is, és a lemenő nap fényében gyönyörködünk. Vissza a hajóhoz, aztán irány haza. Labuanbajoban megkérdeztem a repjegyet Balira, cirka 10 000 Ft, azonnal meg is vettem. 2 óra alatt ott is van. Idefelé 3 napig jöttem, és az is belekerült 6-7000 Ft-ba. Másnap búvárkirándulásra mentem egy skót lánnyal. A környék két legszebb szigetét kerestük fel. Érintetlen a zátony, rengeteg a lágy és szilárd korall is. Mintha egy virágos kertben úszna az ember. Némelyik korall olyan, mint egy fa, más pedig trombitára hasonlít. A lilától a rózsaszínen át a zöldig, mindenféle színű növényeket és színpompás halakat látunk. Feltűnik a közelemben egy teknős, próbálok utána úszni, de lemegy mélyre, aztán feljebb jön, és szép nyugodtan úszik előttem, persze nálam gyorsabban. Percekig követem. Hajónk kicsit rossz helyen parkolt, a két fiatal srác elég bénán navigált a nagy hullámok között, és sikeresen eltörték a kormánylapátot. Végül csak kivonszolták a hajót a mélyebb vizekre. Ott leállunk, és nekilátnak a javításnak: fognak egy bambuszrúdat, fűrészelik, farigcsáljak, és már mehetünk is. A másik szigeten szintén szép az élővilág, de itt inkább a halak az érdekesek. 50 méter hosszú tonhalrajban úszkálok. Aztán feltűnik egy muréna a partközelben. Szikla alól csak a feje lóg ki. Szája tátva, ritka rusnya éles fogai vannak, néhány kisebb neonhal be is úszik, simán megehetné őket, de már lehet, hogy jóllakott. Szép nyugodtan figyeljük 1-2 méteres távolságból. Bármerre mozdulunk, ő is arra mozdul. Nem tűnt nagynak, de aztán a szikla alatt láttam a többi részét. Jó méteres darab lehetett. Egy darabig nézzük, aztán visszaúszunk a hajóhoz, és indulunk. Jártam barlangban is, ahol a szép cseppköveken kívül egy hatalmas pók is rohangált a falon. A helyiek szerint finom csemege.

Tegnap klassz törzsi falvakba motoroztunk, úttalan-utakon. A motoros gyerek féltette is a jószágot, mert csak egy hónapos. Ahhoz képest adtunk neki rendesen a harmadrangú makadám úton. Az első két faluig még jó volt az út, és busz is járt, de aztán balról vulkán, jobbról zöldellő hegyek, és mellettünk kávéültetvények. A legszebb törzsi falunak van vendégkönyve is, adományt szednek. ELŐRE. Össze is akasztottam a bajszom velük. Mondtam a tagnak, hogy miért nem azt írják ki, hogy belépő, és a falu nyitva ettől-eddig. Az itt élő emberek nem majomkodnak, élik életüket, kávét őrölnek mozsárban, ruhákat szövögetnek, és nem üvölt a rádió sem. A panoráma csúcs, a távolban a vulkán mögött a tenger is látszik. Újabb törzsi falu. Fehér ember utoljára 5 napja járt itt. Florest nagyon könnyű repülővel megközelíteni, mégis ritkán látok turistát. Ma már láttam hármat, a sziget legnagyobb városában. Naq törzsi falu után, kis lazítás a gyógyfürdőben. Ilyet se láttam még, két folyó találkozik, ebből az egyik tűzforró, a másik hideg. A találkozási pontnál befekszik az ember, és élvezi a forró vizet. Ha ez már sok, akkor egy méterrel arrébb, már hideg vízben lehet hűsölni. Vagy középen, ahol jobbról meleg, balról hideg víz jön. És a táj persze, a hegyekkel és az ültetvényekkel. Ebéd után motorral elvitetem magam a közeli vulkánhoz. A már ismert tájakon és a kocsik által is járható földúton sétálok fel a peremhez. Balról vulkán, jobbról vulkán, de ezek már nem aktívak. A helyiek itt zöldségeket termesztenek, és lovakat legeltetnek. Viszont a mögötte lévő 3 vulkán még működik. Itt már más a táj is, teljesen ki van égve a kráter belseje. Mindenhol égett fenyőcsonkok. A mélyben három picike sós tó van, épp hogy csak nincs kiszáradva. Igen furcsa a színük. Rozsdavörös. Kibámészkodom magam, és a helyi kis busszal megyek vissza Bajawába. A busz oldalán több száz csirke, hátul a pótkerék körül kacsák, a tetőn pedig néhány kecske béget. Ez egy ilyen világ. A sziget közel akkora, mint kis hazánk, de csak 1,8 millióan lakják. Főként katolikusok a helyiek, és nagyon jó arcok.

Holnap megyek a Kelimutu vulkánra. Mivel ez Indonézia, itt is út vezet a kráter peremére.

Aztán majd megint egy kis tenger.