Reggel nyolckor átcsónakáztunk a túlpartra és
nekiláttunk legyűrni az előttünk tornyosuló kilométereket. A srácok ománi tempóban, minden sarkon fotózgatva haladtak, ezért
inkább elköszöntem tőlük.
A yacht kikötő épp csak kezdett ébredezni, amikor megkértem az
egyik indiai alkalmazottat, hátha megőrzi két hétig a nagy zsákomat. És igen.
Betettem egy fekete hullazsákba és elhelyeztem a hűtőjük tetejére.
Miután körbejártam a pozsonyi, bécsi és a pesti adventi
vásárokat úgy döntöttem, hogy elég is a karácsonyból. Jegyet vettem
a rettegett Wizzair dubaji (magyarul így írják) járatára, de pozitívan csalódtam.