Pokhara

Kathmandu – Trisuli folyó (rafting) - Pokhara

Az előző rész tartalmából:

Agrából még az kimaradt, hogy Bola fáradozásait mi is megháláltuk egyhavi keresetével, és ettől ő nagyon boldog lett.

Kathmanduban, amikor jöttünk le a Majom templomnál, Sushma jött szembe velünk a nővérével. Mint kiderült, elköltözött a férjétől, mert már nagyon elege lett abból a seggfejből, és így talán nyugodtabban élhet a nővére lakásában.

 A raftingért 25 dollárt fizettünk, ami tartalmazott 2 buszjegyet, teljes ellátást, sátrakat és az evezést. A buszról leszállván néhány perccel később vettük észre az amerikai foci eltűnését. Állítólag megvan, sőt Gábor baseball sapkája is meglett, aminek az eltűnését észrevette. Az én könyvem felől nincs még hír. A vezetőnk egy 22 éves helyi srác, nagyon profin kormányzott. A hajóba kaptunk még egy jó fej holland srácot is. Mi ketten ültünk elől és küzdöttünk a képünkbe csapódó tajtékkal. A táj bámulatos, óriási hegyek, farmok, rizsteraszok és fent az országút. Két óra evezés és poénkodás után értünk az ebédelő helyre, ami igen kellemes kis homokpad. Itt a srácok gyorsan készítettek egy jó kis majonézes zöld salit, sőt, halkonzervtől a mézig minden akadt. Nagy baromkodás után kaja, majd ismét felszedtük a horgonyt, és dacoltunk a zúgókkal. 3 óra után végeztünk az első nappal, a homokpadon már vártak a kész sátrak, és a helyiek már főzték a vacsit. Itt elbúcsúztunk Yiptól, a holland sráctól. Élveztük a napsütést, és hamarosan jött a kávé- tea- keksz formáció. Sötétedés után vacsi. Zöldséges tészta, rizs, helyi paprikás krumpli, saláta, kenyér és minden, mi szem-szájnak ingere. Kicsit később tüzet raktunk, és buliztunk a helyiekkel. Vacsoránál a vezetőnk nem mert leülni közénk enni, de mondtam neki, hogyha nem eszik velünk, akkor szomorúak leszünk. A tábortűznél előkerültek Attila különféle ízű gyümölcspálinkái, és a helyiek is hoztak Roxit (rizspálinka). Volt köztük egy 12 éves szülinapos srác, aki először ivott és cigizett, végül pedig igencsak bekarmolt. Utána közös éneklés. Elénekeltettem velük a Ressam Tiriri című nepáli népdalt, és utána mi is énekeltünk nekik. Mint kiderült, a vezetőnk valahol elhagyta a pénztárcáját, még napközben, de sajnos nem lett meg. 3000 rúpia (9000Ft) volt benne, az ő keresete napi 200Rp (600Ft), azaz szegénynek ez elég komoly pénz volt. Másnap reggelire lekváros és csokis palacsintát kaptunk, toast kenyeret és müzlit. Eleveztünk Muglingig, majd egy bámulatos helyen ebéd.

A srácok előkaptak egy kondér zöldséges rizst és jaksajtot. Szóval kitettek magukért. 1/2 4 felé végeztünk, közben a kissrác busszal áthozta a cuccunkat. Pár perc múlva jött a busz. Idegesítő zene szólt végig. Ja, a vezetőnket megleptük 1500 rúpiával a szolgálataiért, és így legalább nem vonnak le tőle olyan sok pénzt. Este 7-re értünk Pokharába. Az állomáson már vártak minket a taxis hiénák, és az egyik ingyen elvitt a Snow Hill Lodgeba, ami nagyon kultúrált kertes kégli. Ildiék a szobából látták a nyolcezres csúcsokat, és TV-jük is volt. Nekünk se TV, se kilátás, de legalább van melegvíz és olcsó a hely, 1200 Ft hármunknak. Tegnap elsétáltunk a csónakosokhoz, és átvitettük magunkat a tó túlsó oldalára. Innen egy órás sétával és csodás panorámával jutottunk fel a csúcsra, itt van a Világbéke emléksztúpa. Élveztük a szikrázó napsütést (amiből egyébként nem szenvedünk hiányt) és a tájat. Amíg Norbiék nézelődtek, addig kifeküdtem a fűbe, és rá akartam gyújtani, de nem volt nálam tűz. Egy tibeti idős menekült már elkezdett akciózni, mindenkit megkérdezett. Egy 5 éves forma koldussrác megkérdezte, hol vannak a többiek, felmutattam a sztúpára.

-Hogy hívják a haverod? - kérdezte.

-Norbi. - feleltem. Felrohant a gyújtóért, meg is találta Norbit, lehozta és miután rágyújtottam visszarohant vele. Kért tőle 20 forintot, majd jött hozzám, én is adtam neki egy 50-est erre ő tótágast állt örömében.

Innen kellemes séta a gerincen a szomszéd kilátóba, ahonnan egész Pokhara látszik. Majd séta lefelé a vízeséshez. Hihetetlen, milyen kanyont vágott magának a víz, és alatta egy barlang is van, ahová szintén benéztünk. Ide szinten egy kissrác vezetett minket, profin beszél angolul, pedig iskolába se jár, mert nincs rá pénzük.

Este ismét felkerestem azt a borbélyt, aki februárban megnyírt, megismert, és szintén 150 Ft-ért lenyírta a séróm. A törzshelyemet is felkerestük, és végig ettük az étlapot. Most pedig indulunk az Annapurnára trekkingezni.

Majd jövő hét végén ismét küldöm az infókat.

Namaste