2006. november 22., szerda

Kathmandu

Agra – Chitwan Nemzeti Park – Kathmandu

Sziasztok Barátaim!

Immáron Nepálból írok, de nem is vágnék a dolgok elibe, inkább a múltat boncolgatom. Agrában este meglátogattunk egy mozit, ahol a jegyszedő kasmírinak (indiai tartomány) nézett. Fényt kapva röhögtünk a többiekkel. Elvileg 9: 30-kor kezdték volna a filmet, de végül is 9-kor már nekiláttak. Páholyban ültünk cirka 150 Ft-ért és rajtunk kívül két másik néző volt. A film az akció és a Tenkes kapitánya közti sávon mozgott, de a pont az i-re a darázsmintás pólós világjáró biciklista volt, akit a gerillák elkaptak. 1 óráig bírtuk, de aztán lefaroltunk.

Agrából vonattal mentünk a határig, 16 óra teltházas sleeper classal, közben Norbi észrevette, hogy eltűnt az összes pénze (500USD) már Bolát is felhívtuk a szálláshelyen, hátha ott maradt, szegény mentegetőzött csak, hogy ő nem lopta el, és ha megvan, hívjuk fel, hogy ne aggódjon. 3 hátizsák és 1,5 óra megfeszített küzdelem után előkerült a ruhák közül a pénz, és ennek örömére pálinkáztunk egyet. Éjszaka a helyiek egyfolytában Ildit bámulták, amint Norbival összebújva alszik. Reggel az egyik csáj-kofi (kávé, tea) árus hangja keltett, majd jött egy koldus, aki fahangon énekelve és hegedülve próbált pénzt keresni, de nem nálunk. Sajnos ezt nem tudom megosztani veletek, ezt a pár percet elég volt átélni, de végig röhögtük.
Az első busszal megcéloztuk a határt, és dobáltuk a lasztit, amíg megkaptuk a kilépő stemplit. A nepáli oldalon mosolygás, nyugalom és béke fogadott. Sőt, még a vízumom árát is visszakaptam, mivel hoztam magammal 4 embert. Itt taliztunk egy bringás sráccal, aki elkísért a közeli szálláshelyre. Itt megalkudtunk vele 50 dollárban, 3 éjszakás 2 napos komplett Chitwan túrára (buszjegy, szállás, kaja, szafari).
Hatalmas kajálás. Reggel feltettek a buszra, és most láthattam a busz ablakból tovaillanni azokat a tájakat is, amiket februárban gyalog tettem meg. Leszálláskor hívtuk az arcokat, és kijöttek értünk a főúthoz. A lodge, ahol laktunk, minden igényt felülmúlt, akár Európában is lehetne. Gyönyörű gyümölcsfákkal és virágokkal teli kert. A szoba óriási, tiszta, van forró víz a fürdőben és ki van csempézve. A tetőről pedig remek a panoráma. Az 50 dolcsi tartalmazta a buszjegyet, a szállást és a teljes ellátást, plusz még a programokat, amiről mindjárt írok. Szuper ebéd után körbe sétáltuk a falubeli tanyákat, lementünk a folyópartra naplementézni, vacsi, majd botos tánc a kertben. Másnap reggel kenuzással kezdtünk, mellettünk két krokodil napozott, a parton jégmadarak, gémek és kócsagok színes kavalkádja.
Utána 3 óra dzsungeltúra, ahol néhány fehér színű langur majmot láttunk ugrálni a fákon.
Vissza ebédelni, utána pedig elefánt szafarira indultunk. Dzsippel vittek a starthelyre, és irány az erdő. Láttunk rhino mamát békésen legelő bébijével, szarvasokat, pávát és pár majmot. Visszafele én ültem az elefánt fejére, és jöttem végig vele a falun. A helyiek mosolyogtak, és kérdezgettek mennyi a tarifám. Norbiék másik elefánttal voltak, a legnagyobbal. Az övéké 5 lábú apa elefánt volt, és a falusiak ezzel cukkoltak őket:
Hé te, 5 lába van az elefántodnak! (persze nem mindig).
Közben találkoztam Sushmával, egy kedves leányzóval, akinél januárban sok ajándékot vettem. A bunkó (EX) férje most is ott lebzselt, és nem tudtunk két szót se váltani. Amikor a tag elment odaadtam neki a fotót és az Attila által kreált magyar érmékből álló nyakláncot.
A hátizsákom megvarrására is felkértem.
Másnap reggel az elefántgondozó központba mentük, ahol több kis elefántot etettünk és simogattunk meg, majd jött az elefántfürdetés, ahol mi többet fürödtünk, mint a jumbo.
Felvett minket a hátára, be a mélyvízbe, majd eldőlt, aztán az idő és egy pálca segítségével tudtunk visszakapaszkodni. Nagy muri volt.
Utána megmosdattuk egy téglával, amit ő nagyon élvezett. Ennyi az 50 dolcsis program, de mi befizettünk még plusz délutáni dzsip túrára a tízezer tóhoz. Ez a dzsungel közepén található. Több kisebb mocsaras tó vidéke, a nevét onnan kapta, hogy régen, aki halászni akart annak évi 10 000 rúpiát kellett fizetnie az engedélyért. Rengeteg vízimadarat és krokodilt is láttunk, majd egy lapos résznél felbukkant 1 hatalmas hím orrszarvú, aki békésen legelt. Még fél órát raliztunk az erdőben, aztán visszatértünk a faluba. Felkerestem Sushmát, nem volt bent, és a zsákom sem készült el. Majd jött a dagadt (ex férj), és közölte, hogy többet nem akar itt látni. Mint kiderült, megtudta, hogy ajándékot hoztam Sushmának. Kicsit szarul esett, mert nem akartam a csajnak gondot okozni. De minden oké, mert ma találkoztunk vele itt Kathmanduban. 7 órás buszúttal értünk a fővárosba, és betelepedtünk egy olcsó szálláshelyre a hátizsákos részen. Másnap városnézésre vittem a srácokat. Kezdésként némi hullaégetés a Bagmati (Nepál szent folyója) partján. Nagyon kemény, amint ég a hulla, és körülötte bús rokonok ülnek, és mindenhol majmok, vízben úszva, járdán verekedve, vagy éppen korláton egyensúlyozva. Innen séta a Bodnath sztúpához, és megvárjuk a naplementét a legmenőbb kávézó tetején. A sztúpában állítólag Buddha csontját is őrzik, több mint 1400 éves és fontos tibeti zarándokhely, mellesleg a legnagyobb is Nepálban.
Tegnap bungee jumpingolni voltunk. Itt található a világ második legmagasabb ugróhelye 160 m-es. A Bhote Kosi folyó felett ívelő függőhídról ugorhat, akinek van hozzá kedve és pénze. Az élmény hihetetlen, de a táj is. Szűk és mély szurdok gyors folyású patakkal (ahol raftingolni is lehet), buja trópusi vegetáció és több ezer méter magas hegyek. Kb. 20-an lehettünk, a többiek főként Izraeliek. Én ugrottam harmadikként, feltettek a lábamra egy bilincseket, a derekamra a beülőt és kikísértek a dobbantóra. Mosolyogtam még egyet a kamerába, felemeltem a kezemet Jézus pózba, az egyik segítő háromról visszaszámlált, és levetettem magam a mélységbe. Hihetetlen volt a zuhanás, ahogy közeledik felém a folyó, tisztára Supermannek éreztem magam. Majd rántás és feljebb volt jó 30-40 méterrel, majd ismét, aztán pedig lógtam a szakadékban és leeresztettek. Hihetetlen boldogsággal értem földet, és körülöttem a két srác is nagyon örült, majd jöttek a többiek, de szomorú vagy síró arcot nem láttam, mindenki csak röhögött, mint a tejbetök. Már a buszon is feltűnt egy csúnyácska lány, aki egyfolytában szövegelt, még a hídon is, de ő, amikor kiállt a szélére, bepánikolt, és nem mert leugrani. Az ugró hely köré egy resort is épült, feng shuis kerttel, szaunával és medencével, na meg itt kaptunk az ebédet az ugrás után.
Majd busszal vissza, de Kathmandutól 20 km-re leállt a busz, mint kiderült sztrájk van, mert tegnap volt valami karambol, egy ember meghalt, kettő súlyosan megsebesült a buszon, és utcára mentek az emberek. Jó félórája várunk, amikor már feldobtuk a sofőrnek, hogy nincs-e kerülőút, és persze volt. Mi leghátul ültünk a kerék mögött egy méterrel, pont azon a részen, ahol a legnagyobb a kilengés. Az út a harmadrendű makadámút kategóriába sorolható, helyenként falvakon száguldottunk át, de volt, hogy erdőn, majd a vége felé már mindkét oldalon szakadék volt mellettünk, amikor leértünk egy faluba, ahol már több 100 autó vesztegelt előttünk. Itt a világ végén, az apró fűszeresnél is volt telefon, és a brit csaj sikeresen fel is tudta hívni otthon az anyját. Eleinte lépésben araszoltunk, de végül csak hazaértünk 9-re.
Ma a környékbeli király-városokat néztük meg, és naplementézni felmentünk a Majom templomhoz, ahonnan az egész Kathmandu völgyet beláttuk. Majd este vásárolgattunk is.
Holnap hajnalban pedig 2 napos rafting túrára indulunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése