Agra, India

Delhi – Jaipur – Agra

Sziasztok!

Ezúttal India és Nepál felé vettem az irányt 4 haverommal.

A csapat jó, rengeteget röhögünk, és már a reptéren kezdetét vették a poénok.

A milánói reptéren a gépből kiszállva, a lépcsőn lefelé menet, már kirepült a kézből az amerikai focilabda és megindult a dobálózás a buszig.

Nagy tömeg a tranzit váróban, majd beszállás a Delhi felé tartó járgányba. Menet közben, kaja, pia, az út közepétől a gép önkiszolgálóvá vált (hát igen olasz légitársaság).

Éjfél előtt pár perccel léptünk ki az utcára, ahol kellemes hőség fogadott és rögtön elő is került a pálinka (Attilának hála, aki szponzorált minket 10 literrel). Öten, plusz csomagok ültünk be egy 4 személyes tuk-tukba és végig röhögtük az utat. Nagyon élvezték a srácok. Betelepedtünk egy tévés szálláshelyre, megmutattam nekik a tetőről a panorámát a gettóra, majd hajnali labdázós gettókörre indultunk. Alvó tehéncsordák, füvet áruló riksások, szemétdombok az utcán, néhány lézengő turista.

Reggel ötkor feküdtünk le, épp amikor a város kezdett feléledni.

Napközben Delhi nevezetességeit kerestük fel. Egy jóindulatú fickónak hála, bekeveredtünk egy turista-irodába, ahol le akartak húzni minket, de okulva a tavalyiból már tűztünk is vissza a menetrendszerinti tömött busszal a vonatállomásra. Sikerült jegyeket vennünk és örömmel vettük nyakunkba a várost. A világ legforgalmasabb utcáján a srácok kiszúrtak egy McDonaldsot és meg kellett kóstolni a helyi ízeket. Itt még telefontöltőkből is 10 külön típus volt kitéve, hogy amíg eszel, addig se merüljön le a telcsid. Saját riksát béreltünk, és mindenhol megfordultunk: vár, múzeum, templom, követségi negyed. Egy év alatt nem sokat változott a város: káosz, mocsok és koldulás mindenhol, na meg a házakról ugráló majmok, levegőben repkedő papagájok és famászó mókusok.

Másnap már tűztünk is Jaipurba, ahol az elefánt- és teveháton közlekedő helyiektől kezdve a luxus jaguárig, mindenféle jármű fellelhető. Egy tag felhívott minket a tetőre, és megmutatta fentről a várost a lemenő nap fényében. Két szobát béreltünk, de a poén kedvéért inkább a tetőn aludtunk, és még tűzijátékot is láttunk fentről. De előtte jól bekajáltunk a szemközti lapos tetőn lévő, függőhíddal megközelíthető étteremben. Gyertyafény, hangulatos zene és kilátás. Ettünk-ittunk 2-3 órán keresztül, de így sem tudtunk többet fizetni 4000 Ft-nál (öten).

Másnap tuk-tukkal jártuk a környező várakat, az egyik srác kissé lázasan, de azért velünk tartott. A City Palace-ban található a világ legnagyobb ezüst tárgya, 345 kg-os köcsög (160 cm magas). Itt találkoztunk magyarokkal ők is hasonló helyeket néztek meg, mint mi, és talán még látjuk őket Nepálban, viszont nekik 800 000-be került a 18-20 nap. Angolul persze nem beszélnek, magyar kísérő nem volt velük. Az utcán se mernek enni, szóval koca turisták. Bár némelyikük jó arc volt. Este Ildinek kerestünk szandált a piacon, már fél órát töltöttünk az egyik árusnál, de csak nem akadt neki 38-as szandálja. Várjunk, mindjárt hoz. Elment a szomszéd boltba, majd visszajött egy nyolcas cipővel, de Ildi rájött a trükkre. A talpáról levágta a 37-es emblémát, és rátett egy 38-as matricát, és persze büszkén vállalta. Ezt meghalva fetrengtünk a röhögéstől. Hát igen, ez India. A reptéren Indiát az 'incredible' (hihetetlen) szóval jellemzik, és ez tényleg ráillik.

Innen Agrába vonatoztunk, és Gábor kezdett erőre kapni.

Boldogan tértem vissza a jól ismert kertes guest house-ba. Boha, az indiai srác örömmel üdvözölt, és a főnök is megismert egyből. Viszont nepáli kisbarátom, akinek a családjának vittem a pénzt és az ajándékokat, már hazatért 5 hónapja.

Boha mindig a kedvünkben jár, este hoz gyümölcssalátát, kimossa a ruhákat, és bármire is lenne szükségünk, megszerzi. Bár 27 éves, 40-nek néz ki, 12 éve dolgozik itt, és havi 5000 Ft-ot keres. Amikor Norbi hátán meglátta a sebeket, már rohant is krémért, és mindezt ingyen, pusztán jóindulatból.

A Taj Mahal mindenkinek tetszett. Tegnap reggel beültünk egy sörre, az egyik tetőteraszra, ahonnan remek a panoráma a Tajra. A pénzváltó szikh tag feljött hozzánk a tetőre, és nyugodt körülmények között, teljesen jó áron váltottunk pénzt. Megnéztük a folyóban fürdő bivalyokat, mosónőket és a játszó fiatalokat is.

Ma Fatehpur Sikri romjait néztük meg, de a srácokat már igencsak zavarta a nyomor és a nyomulás, ezért nem időztünk sokat. Most indulunk Nepál felé, kb. 14-15 óra vonattal, majd kis buszozás és már a határon vagyunk.