Törökország 5.

Hosszú hallgatás után ismét írok nektek!

Kissé kezd elegem lenni a kedves török partnerből, de nem aggódom, mert hamarosan otthon leszek. A múltkori Pamukkale túráról nem tudom írtam-e már, de most megteszem.

Reggel 6: 15-re ígérték, hogy értem jönnek, ehhez képest 5-kor csörgött a szállodai telefonom.

Jól le is csesztem idegességemben a sofőr srácot, aki elém tolta az ő papírját. 5-re értem 5: 30 török idegenvezető, 6: 15 a csoport, persze erről ők nem küldtek nekem sms-t. Ez csak a kisebbik gond. Pamukkale cirka 300 km oda, vissza szintén 300.

Közel 10 órát buszoztam a csapattal és végül kilöktek Antalya szélén este 8 körül, hogy menjek haza helyi busszal.

Ez a hála, amiért szövegelek az embereknek és képviselem a cég érdekeit.

Maga Pamukkale tényleg lélegzetelállító a rengeteg mésztufagáttal és terasszal. Fürdeni már sajnos nem lehet benne, hála a sok hülyének, akik napolajjal, tusfürdővel és samponnal mosták magukat.

Két óránk volt a terep felderítésére, ami bőségesen elég. 3 sétaútvonalat alakítottak ki, az egyik közvetlen a sóhegyen vezet át, itt csak mezítláb lehet sétálgatni a tűző napon és bármit csinálsz mindenért rád sípolnak. A másik út a hegy tetején visz körbe, ide csak nagyon kevés turista merészkedik, de innen a leglátványosabb a sóhegy. A harmadik pedig egy külön kis kanyart jár be és körülöttünk mindenhol vízzel teli sóteraszok. A sóhegy mellett van egy ősi temetkezési hely, amit már teljes egészében kiraboltak és 1 templom romjai, ami egykoron fürdőként is üzemelt. Ezen kívül van 30 méter hosszú, egy légterű pottyantós budi, ahonnan a folyó szállította el az emberi végterméket.

Az előző csoporttal nem volt semmi gond, de munka sem. 6-an jöttek csak a Kemeri Grand Gül szállóba, így végre én is all inclusive (teljes ellátású) szállóba kerültem. Nem rossz a hely, már második hete tengődök itt. Reggelire 15-20 féle péksüti (egyforma ízűek) sült vagy főtt krumpli, tükörtojás, palacsinta, saláta hegyek. Az ebéd és a vacsora menüjét a fantáziádra bízom. Aztán van snackbár, ahol frissen sütik a pizzát, vacsi előtt ismét péksütik szóval nem lehet éhen halni és persze itókában sincs hiány. Bár hiába 4* +-os, szerintem az előző 3*-osban szebbek a szobák. Tényleg szép a hotel, de a cirka 100 szobára csak 1 lift van és én persze a legfelső szintre kaptam szobát. Napközben mindenféle programok vannak, vízilabda, víziröpi (ezekben általában a mi csapatunk nyert). Bár néhányszor ádáz csatákat vívtunk a ruszkikkal, akik kissé patkány módon játszottak (víz alányomás, szembefröcskölés a kapusnak stb.). Délután röplabda, itt is rengeteget nyertünk, mondjuk ez nem rajtam múlt.

A csapatunkat erősítette a 4 You nevű nyál zenekar énekese. Igaz én még életemben nem hallottam ezekről, nyilván valami fiúzenekar. Amikor ezt meg tudtam az első kérdésem a sráchoz: - Ti is a Kozso művek tagjai voltatok?

De nem.

Szóval mások is patronálják az ilyen minőség nélküli zenéket.

Egyébként jóarc, semmi gond nem volt vele.

Esténként tini disco aztán minden este más program. Karaokae.

Női szépségverseny, ami először gargalizálással kezdődött, majd tánc és végül, ki tud több fiút megpuszilni 1 perc alatt. A győztes 26 puszival nyert.

Az egyik katona srác itt jegyezte el a csaját és a végén közölte, hogy rengeteget tanult tőlem alkudni, utazással és az élettel kapcsolatban is.

Egy másik taggal pedig elstoppoltunk az Olümposz hegyhez, oda-vissza 9 járművet vettünk igénybe a 80 km-es úthoz, a traktortól a kamionig. De 20 percnél soha nem vártunk többet.

Megnéztük Khimerrát, a mitológiai szörny lángjait. Egész végig felhős volt az idő, de amikor gyalogoltunk felfelé, akkor persze elkezdett perzselni a nap. A hegy oldalából 15-20 helyen földgáz tör a felszínre, amitől egykoron rettegtek az emberek. Éjszaka, pedig a legmagasabb láng is csak 50 cm magas. Utána jött az Olümposz. Gyönyörű tengerpart, óriási hegyek, erdő által benőtt romok, ahol temetkezési helyek és kövezett utcák maradtak fenn az ókorból, az idetévedő turista örömére. 1 hideg forrásban le is hűtöttük magunkat. Majd jött Olümposz falu, nagyon jó hely, csak hátizsákos turisták, tisztára Dahab vagy Phi Phi feeling. Minden kertben narancsligetek és függőágyak a fákon. A turistákat a fák tetején (nem a narancs) lévő bungalókba csábítják. A falu vége pedig tisztára vadnyugati látványt kelt, eltekintve a parabolaantennáktól és a napelemektől.

Hát ez a hetem, korántsem kezdődött ilyen jól. Szerda reggel kelés 4: 45kor, 5kor indul a csoport a reptérre. És persze nekem is ki kell kísérnem őket.

Nem értem mi van. Felhívjuk a főnököm, mondom minek menjek ki velük, hogy utána hozzon vissza a mikrobusz (70 km) és menjen vissza Antalyába a központba?

Egy francokat. Menjek be a csapattal a reptérre 6-kor, búcsúzzak el tőlük és menjek az irodába. Negyed hétre erünk oda, persze a sofőrnek nincs kulcsa. Aludjak a kocsiban, utána jópofizzak velük és délután fél kettőkor tűz vissza a reptérre. Persze zuhanyzó nincs a cégnél és amikor kiérek legyek fitt és rögtön a buszon adjam el az embereknek a programokat.

Számukra ez a csapatmunka. Meg is mondtam nekik erről a véleményem.

Új csapat érkezik az Antalyaiakkal 10 percet tudok beszélni ugrás be a buszba és szövegelés 1,5 órán keresztül. Kirakom az első nyolc embert abba a szállóba, ahol lakom, majd irány a következő. Kiszáll az egyik tag a buszból és közli, hogy ők nem ide fizettek be és mutatja a telefonján a képet. Egyszer már volt itt, ugyanez a probléma. Mivel a katalógusban az 5 csillagos szálló képe van, ezért mindenki azt hiszi, hogy az a 4 csillagos.

Hívjuk a céget, nem hívnak vissza, idegeskedés, szájtépés, stb. Megnyugszanak, elmegyek.

Ja, tengerre néző szobát kértek még márciusban, nem azt kaptak és ráadásul másnap szoba csere, elvileg az már a tengerre néz.

Gyalog haza a tűző napon (kb. 2 km) Otthon lebratyizok a srácokkal, 6-an jönnek raftingolni és mint kiderült, nem kértem el tőlük a pénzt. Másnap (tegnap) vissza a problémásakhoz, újabb szájtépés, áttesszük őket másik szobába, ami sokkal szarabb.

Közben az egyik csaj törülközőjét a hotel személyzete behozta a strandról, az már nem tűnt fel nekik, hogy rajta volt a csajszi táskája is.

Utána kérdezek a portán, közlik, hogy 10 euróért visszaadják. Na ilyet se hallottam még, és ráadásul 4*+os szállóról van szó. Ezek itt 8-an több mint egy milliót fizettek, fenyegetőznek, nyugtasd le őket, elnézést kérnek, tudják, hogy nem az én hibám. Saját zsebből hívják a Bellát, telik az idő, nem hívják őket vissza. Kártérítésként a Bella fel ajánl nekik 1 ingyen programot, nem fogadjak el. 2 kéne végül, mégis jó lesz és helyre áll a béke. Utána még bevittem őket vásárolni. Ja, meg szerdán át kellett bútoroznom a 3*-os szemközti szállóba 1 éjszakára. Tegnap 11 után adtak volna új szobát a 4*-osban, de mivel ezekkel mulattam megint nincs szoba, de erről már csak akkor értesültem, amikor teljes menetfelszerelésben odaértem a recepcióra és patakokban folyt rólam a víz, a 42fokban történő séta után. Tisztára mintha szaunáznék. Vissza a 3*-osba.

Lemegyek a medencéhez a bárba, a 6 fiatal ott iszogat, hozzák nekem is a sört. Kérem tőlük a rafting pénzt, mire ők.

- Mi nem mondtuk fixre és már máshol adtunk előleget. Ott csak 10 euró volt. - mondják ők.

Oda vissza az út, több mint 200 km, ebéd és rafting. Nepálban is drágább volt ennél, kíváncsi vagyok mi lesz ebből, milyen szájízzel jönnek haza.

Na megyek, mert már korog a gyomrom