2008. március 12., szerda

Nagyorrúmajmok földjén

Kuching – Matang – Sarawak Kulturális FaluDamai beachBako N.P. - Kuching
Na lássuk mi is történt mostanában.
Ugye írtam, hogy láttunk itt orángutánokat, aztán voltunk egy vadasparkban, Matang névre hallgat. Nagyon szomorú látvány: állatok dzsungelben, de ketrecben. Az orángutánok egy lepukkadt katonai épület maradványaiban és annak a kertjében vannak, szegényeknek még fa sincs az udvarban. Az egyik egy idős, vak, hím, aki unalmában szomorú arckifejezéssel ücsörög és bottal ütögeti a köveket. A másik kicsit nehézkesen mozgott a betonjárdán és néha átment a kötélpályára. Lehet, hogy betegek, de szerintem jobb volna nekik a dzsungelben az övék között.

2 napra béreltünk motort, az első napon elmentünk Damai beachre. Persze nem a strand miatt, hanem itt található egy kulturális falu, ahol 7 különféle törzsiházat építettek fel. Délelőtt volt egy látványos táncelőadás. A főszereplő kiválasztott egy hölgyet a nézők közül és felkérte, hogy fúvócsővel lőjön le egy lufit (ami a közönség feje felett volt). Sikerült neki. Ahogy jártuk az érdekes törzsiházakat, mindenhol volt valami speckó esemény. Az egyikben fúvócsövezhettél, a másikban lisztet lehetett őrölni, a harmadikban törzsi ruhába öltözhettél, máshol szágóból árultak édességet, stb. Utána a strandon lecsapattuk magunkról az izzadságot, de mivel a víz nem volt túl tiszta ezért a közeli szálloda medencéjében áztattuk magunkat. A közeli 800 méteres buckára már sajnos nem maradt idő. Elindultunk haza, de közben rákezdett az eső, ami itt minden éjszaka és néha késő délután is ömlik. Persze reggelre már minden száraz. Kétszer félreálltunk buszmegállókban, aztán rátettem a strandkendőmet a hátizsákra és jöttünk vissza. Aztán szerencsére hamarosan elállt. Matangba is mocival mentünk helyenként megálltunk fotózni.
Amerikában van egy gyümölcs, amit nagyon felkaptak mostanában, bár túl sok íze nincs, ez a sárkánygyümölcs. Piros színű és kb. negyed kilós egy gyümölcs. Ott 8 USD és a potencianövelő hatása miatt eszegetik, na ennél itt jóval olcsóbb. Ami érdekes, (számomra) hogy egy kaktuszszerű növény levei végén nő. Ilyet már több helyen ettem, de még soha nem láttam magát a növényt. Most még, sajna nincs túl sokféle gyümölcs, de már láttam a fákon a rambutánt pirulni. Hamarosan már remélem lesz a piacon is. Ja igen otthon az útszélen vadvirágok nyílnak, itt orchideák ezrei virágzanak mindenütt. Jártam a Bako Nemzeti Parkban is, ez a Proboscis majomról (nagyorrúmajom) híres.
Ez a muris jószág csak itt Borneó erdeiben lakik és nagyon félénk.
A parkba csak hajóval lehet bejutni, Kuchingból egy óra busszal a kikötőig. Busz állomás nincs csak egy parkoló, ahol rengeteg mikrobusz áll és állítja, hogy ők a buszok, persze többszörös áron. Pár perc várakozás után tényleg jön a nagy busz. Felülök, a sofőr leszáll és tisztára, mint a szaunában. Hamarosan visszajön és robogunk a szakadt, rozzant busszal a kikötő felé. Ott már 2 germán várakozik, velük osztom meg a hajójegy árat, de ők ott éjszakáznak, így visszafelé egyedül fizetem a 3000 Ft-os hajókázást (20 perc). A kishajó villámgyorsan szeli a partközeli hullámzó vizet. Elhagyjuk a falut és mindenhol érintetlen őserdők. Bejelentkezek a park központjába, beregisztrálnak és már mehetek is túrázni. A hölgy több helyet is javasol, ezeket sorra felkeresem. Először a közeli öbölbe tartok, sűrű és változatos növényzetű dzsungelben vezet az ösvény. Francia csoportot előzök meg. Először mangrove erdőben haladok fajárdákon, majd az erdőben araszolgatok, helyenként sziklákon, máshol mohákon lépkedve. Némi zaj üti meg a fülemet, 3 db a fatetején ugrándozó nagyorrúmajom. Nagyon viccesek, ezekkel a hatalmas cserpákokkal. Tisztára, mint Spejbl bácsi a Hurvinyekből. Sajnos mivel túl magasan voltak, nem tudtam róluk közeli képet készíteni. Kiérek az öbölbe, ami egy strand és a körülöttem még itt is mindenhol dzsungel. Gyönyörű sziklák, üde zöld, ősbúja növényzet és háborgó tenger. Közben már több ember is érkezik, én megindulok visszafelé. Közben ismét találkozok a franciákkal. Az egyiken antilopbőr cipő, szürke vászonnadrág és elegáns ing. Igazi dzsungel viselet. Visszaérek az ösvények találkozásához és kinézek egy 6 km-es túrát, amit még hárommal megtoldok. Eleinte felfelé haladok és kezd változni a növényzet. Ritkább cserjés váltja az esőerdőt, majd mocsaros részre érek. Innen megyek a két strand felé tartó útra és hamarosan belebotlok egy kancsócskába. Hatalmas. Soha nem láttam még ekkorát, legalább 20 cm-es a virágja. Ez már be tud falni szép darab rovarokat is. És ahogy megyek a mocsaras rész feletti járdákon, úton-útfélen kancsócskák több féle színben és méretben, de a leggyakoribb a zöld.
Aztán Brooke herceg lepke. Tiszta fekete és a hátán hosszú UV zöld csíkkal. Kiérek egy sziklára, itt már látszik az alattam elterülő strand. Ez a legszebb a parkban és tényleg lenyűgöző látni azt, hogy mindenfelé hegyek, sziklák és a dzsungelnek csak a tenger szab határt. Majd folytatom a körtúrát, a sáros ösvényeken, gyökerek között lépdelve, kicsit később még feltűnik egy mókus is. A park központjában a kantinban leülök a kiérdemelt sörre. Vigyázni kell, mert rengeteg itt a lopós makákó, az egyik a mellettem levő asztalnál ülő germán csaj dobozos kóláját lopta el (nem volt üres). Elővettem egy kis kenyeret és amíg pakoltam el a zacsit, addig, mint a villámcsapás ugrott fel az asztalomra a majom és lopta el az ételt.
Vissza csónakkal a szárazföldre. Busz már nem jár, de a második autó felvesz és majdnem a szállásnál tesz ki. Mára ennyi legközelebb majd írok az itteni emberekről is egy kicsit. A globalizáció már őket is elérte. A nemzeti parkban a 3 felszolgáló kiscsaj egyfolytában smst írt, szappanoperát nézett vagy amíg várta a válasz smst, addig a telefonját törölgette egy ruhadarabbal. Holnap indulok a Mulu Nemzeti parkba barlangozni és megnézni a Pinnacles sziklákat. 4 nap a vadonban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése