2008. március 22., szombat

Mulu Nemzeti Parkban jártam

Most jöttem vissza a dzsungelből, tehát még frissek az élmények, ezért most megosztom veletek is.
Találtam egy céget, akik viszonylag olcsón megszervezik a Mulus kirándulásomat. Igaz, hogy a kínai nő gyorsabban beszél angolul, mint én magyarul, de azért megértettük egymást valahogy.
 Megállapodtunk az összegben, nem kevés (közel 20 000 Ft/4 nap + repjegyek) és mindezt úgy, hogy van még 2 embere, rajtam kívül. Másnap reggel odamentünk a nőcihez, a taxiba berakott 2 dobozt az én nevemmel fémjelezve, ez a kajám. A repülés félóra, a reptéren búcsúzom Edinától, addig ő itt Miriben marad, amíg én dzsungelezem. Ha nem repülnék, a másik módszer az egész napos hajókázás, ami jóval drágább, mint a 7000 Ft-os repjegy. A reptéren már táblával várnak. Itt vagyok a dzsungelben, 1,5 km hosszú út van, csak a reptérről a parkba, és egy luxus resortba, mert már persze ez is van, ha valaki úszkálni vagy HBO-t szeretne nézni. Én persze a dormbedet (hálóterem) választom. 14 ember 1 szobában. Meg is van a hátránya, de erről majd később. A reptéri csávó, mondja hogy a guidem 13:30 kor jön megbeszélni a dolgokat. Lepakolok az egyik szélső ágyra, benézek a konyhába és az ablakon kinézve nagyot ámulok, van itt egy ritka lepkefajta, a Brooke herceg lepke, tök fekete a háta UV zöld csíkkal, a pasik hasa piros és kék, na ők itt tömegesen isznak. Szólok is a többieknek és kimegyünk fotózni, nem is félénkek és szép számmal gyűltek össze. A guideom idő előtt jön és közli, hogy a másik két ember lemondta, de ne ijedjek meg, a nemzeti park szervezésében is lesz holnapra néhány ember és így még olcsóbban kijövök. Ő odaadja nekem a már megvett 2 doboz kaját (kipakolva 1 kis zacskó) és kölcsönadja a hátizsákját is, na meg elintézi nekem a vissza repjegyet is. A srác kissé link de a kaja meg a zsák tényleg megvan. És mit készítenek nekem 3 napra. Zacskó rizs, egy marék hosszú csövű zöldbab (long bean), egy fej káposzta, 1 narancs, 1 alma, 1 tonhal konzerv, 1 lekvár, 1 csomag kenyér.
Ennyi! Nagyot is néztem. Na mindegy, de legalább ingyen van.
Délután kettőkor indul a park szervezett túrája, a közeli világhírű barlangokhoz. A guide lány nagyon profi, sokat mesél a növényekről és láttunk 1 közel fél méteres stick insectet (vmi sáskaszerűség, ami úgy néz ki, mint egy faág), aztán még egyet, ez kisebb, de épp állapotos. Sokféle veszélyes hernyó van a kiépített út korlátjain. Majd egy a leveleken tekergő, zöld színű, méteres kígyóval is találkoztunk (nem veszélyes green racer snake). Sétálunk tovább lepkék tömege, vadbors, fafojtó fikusz, ami teljesen körbenövi a 30-40 méter magas fákat, megfojtja őket és helyenként már nincs is meg a fa, a fikusz indák között. Az első barlang nagyon látványos, teli cseppkövekkel és rendkívül színvonalas kivilágítással, kattog is a gép a kezemben. A másodikról szinte már mindenki látott képet, itt van a világ legnagyobb barlang terme, a plafon 180 méter magasan van és egy kisrepülő is meg tud fordulni a barlangban. Ezen kívül 3 millió denevér is lakja, akik igen hatalmas mennyiségű guanót is előállítanak. A csaj mindenkinek felhívja a figyelmét, hogy véletlenül se nyúljon a szemébe, mert a guanó amoniát tartalmaz és utána igen sokáig könnyezni fog. A teremben mi közel 1 órát bóklásztunk, de nem tudtuk teljesen körbejárni, mert nincs végig kiépítve. Bent pókok is szép számmal tanyáztak, az ösvényről lelépni tilos. A denevérekről sokat mesélt a hölgy. Van saját óvodájuk és amikor az anya kirepül ennivalóért, addig leteszi a kicsit egy helyen majd visszatérvén hangjelzésekkel azonosítja be a saját gyerkőcét, majd grabancon ragadja és haza viszi. A barlang nagy látványossága még az Abraham Lincoln szikla, ami bentről nézve pont olyan, mint az elnök profilja, éles karvaly orr és még a haja és a szája is látszik. Kifelé menet rákezdett az eső is. Tehát ma nem repül ki a több millió denevér kajáért, de azért várunk a kilátóban és mivel egyre jobban szakad ezért, ott a kis esőházban a semmiből (faszekrény) előkerül 3 plazma TV és már mutatják is az élőkamerás felvételeket a denevérek beltéri repkedéseiről.
Hát igen, ez is Borneó, na meg a benzinkút, ahol az emberek hitelkártyával tankolnak és persze a légkondis buszok, amin bőrfotelekben utazgatunk jóval olcsóbban, mint a volánbusz járatain. Este szakadó esőben kellett visszarohanni a parkhoz. Reggel 8:30-kor indulunk a túrára. Tudtommal 2 csaj van meg rajtam kívül. Hatkor arra ébredek, hogy valami idióta a fejem melletti szekrénysor egyikéből túrja ki a zsákját és pakolászik a tök sötétben (persze nem menne ki a közös részből) Abba hagyja. Hétkor megszólal valaki ébresztő órája és 10 percen keresztül pittyeg. Mondom magamban a gazdája biztos kiment valahová, egy frászt az osztrák csaj az, aki jön velem túrázni és füldugót tett a fülére, aztán persze semmit se hallott. Miután visszajött a szomszédja ő ébresztette fel. Végül kilenckor indulunk hajóval, megnézünk egy kis falut, majd megyünk tovább, a zaj nélküli bikaerős csónakkal a barlangok felé. Az első látnivaló a Wind (szél) Cave, szintén meseszép, hihetetlen mennyiségű cseppkő és a falakon mindenhol a nálunk montmilk néven elterjedt fehér tejszerű képződmények. Látszik, hogy itt nem sokan jártak karbidlámpával. Innen 400 méter a Clear Water (Tisztavíz) barlang, de ide is csónakkal visznek. Erről a barlangról már láttam képeket, egy régebbi Nat. Geo. újságban. 10-15 méter magas, szeles kanyon húzódik a barlangban egy kristálytiszta barlangi folyóval és óriási méretű termekkel.
Lemegyünk a 200 lépcsőn vissza a folyóhoz és én megfürdöm a vízben. Közben a luxus turisták várják az ebédjüket. Ismét csónakba ülünk. Egy óra felfelé a kemény folyón, majd 8 km őserdei gyaloglás.
Mennem kell, mert lejár az időm és kikapcsol ez az idióta gép magától.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése