Kwai folyó partján

Kanchanaburi

Koh Phangan – Koh Tao – Bangkok - Kanchanaburi

Bocsika mindenkitől. Tegnapot ígértem, de összefutottam Bangkokban 3 magyar sráccal, és velük mulattuk el az időt.

Na, hol is hagytam abba. Megvolt a vízum, és a hajón Koh Phanganra tartva magyar hangokra figyeltem fel. 10 magyar, de mostanra már 35-en lehetnek, ha minden igaz. Győri "vállalkozók" kopasz kigyúrt formák baráti társasága rándult át Thaiföldre, 3 hétre. Eldumálgattam velük, de nagy barátságok nem alakultak ki.

 Még párszor találkoztunk, és adtam nekik néhány tippet.

A Full Moon party utáni napot lazítással töltöttük, másnap én mentem Koh Taora, Lucas pedig Balira szörfözni. Amióta együtt utaztunk, egyfolytában azon törte a fejét, hova menjen Laosz és Kambodzsa, vagy Indonézia. Én sokat meséltem neki mindegyik helyről, de ő legjobban Indonéziába akart menni. Viszont ott most esős évszak van. Azért mégiscsak oda ment, miután nézte folyamatosan az időjárást. Róla most nincs semmi hírem, de majd írok neki.

Koh Tao ha lehet még szebb, mint Koh Phangan. Hihetetlen színű víz, odaveri a Karib-tenger színét. Mindenhol lehet búvárkodni, és korallban sincs hiány, annak ellenére, hogy sok hajó közlekedik a partoknál. Van 2 km hosszú homokos, és 50 m széles sziklás privát partja is.

A hajó, amivel átmentem, tömve volt, de eltűntek a népek a szigeten.

Itt nem látni hordákat, viszont a természet mindent visz.

Ko Phanganon, ha fekete hajú egyént láttam, akkor az a Szentföldről, ha szőkét, akkor svédektől jött.

Három napot töltöttem itt, de túl sokat nem tudtam búvárkodni, mert két nap szakadt az eső, de azért gyalogosan körbejártam a sziget nagy részét. Rengeteg kisebb nagyobb földnyelv, némelyik kilátóból két strandra is rálátni.

Szóval tényleg meseszép. Utolsó nap szikrázó napsütésre ébredtem, és nekivágtam búvárkodni. A színek tényleg éltek a víz alatt, káprázatos méretű és formájú halak rajait láttam, és korallokban sem volt hiány, igaz, hogy főként a megkövült fajtákat láttam.

Este ismét hajóra pattantam. Kemény 8-an voltunk, ebből 4 turista (velem együtt), és 4 helyi.

Szóval nem kellett harcolni a helyekért. Kis hajóról lévén szó, keményen dobáltak minket a hullámok. Fektemben jobban kellett kapaszkodnom, mint a perui buszon. Igaz, hogy feküdtem, de sokszor, amikor jött egy komolyabb hullám, olybá tűnt, mintha felálltam volna. Végül elszunnyadtam, amikor arra ébredtem, hogy valami taxis figura kiabál, hogy Bangkok, Ranong stb. Órámra néztem, fél 4, és inkább visszaaludtam, a többiek szintén. 7-kor pattantam fel a matracról, és újult erővel vágtam neki a szárazföldnek. 1 perc séta után értem ki a főútra, és 5 perc múlva már egy furgonban utaztam. Az állomáson tett ki, ahonnan legközelebb vonat este 7-kor megy csak.

Nem is baj legalább megnézem a stoppot. Megálltam reggelizni, és óriási változás.

Itt már az emberek teljesen jó arcok, a tulaj leül veled beszélgetni, és térképet rajzol, hogy merre menj az autópálya felé.

Na igen, ez tényleg Thaiföld. A szigeteken egy hónap alatt nem találkoztam annyi jó arccal, mint itt az utóbbi két napban.

A térkép jól sikerült, és kiértem a pályára. fél órát adtam magamnak, ha nem vesznek fel, akkor csak választok egy buszt, és azzal megyek Bangkokba. Negyed órát se vártam, amikor egy 50 körüli thai pár vett fel. Bangkokig vittek, cirka 500 km. Útközben vettek gyümölcsöt, meghívtak ebédre. Mivel nem beszéltek angolul, ezért kézzel-lábbal mutogatva is jól eltársalogtunk. A fiúkat mennek meglátogatni, aki a reptéren szerel klímát. Ők pedig apartmanokat építenek Samuin és Ko Taon.

Barátként váltunk el egymástól, és a Khao San Road közelében tettek ki.

Feri és Andi által javasolt szálláson telepedtem le, teljesen egyszerű szobák, és kellemes, csendes környék. Ötödszörre voltam Bangkokban, igaz mindig csak néhány órát töltöttem itt, de most tényleg mindent el tudtam intézni.

Tegnap reggel megcéloztam a burmai követséget vízum ügyben. A Khao San Roadon azzal riogattak, hajnali ötre oda kell mennem, ha vízum kell, stb. Persze csak azért mondtak ezt, mert náluk duplája a vízum. Annyira érdekelt hogy fél 9-kor keltem. Mivel nem nagy élmény a dugóban buszon ücsörögni, ezért a hajót választottam. Pár perc séta a kikötőig, és már jön is. A jegyszedő sípjelekkel dirigálja a kapitányt kikötéskor és induláskor. Nagyon profik. Vízről nézve igen jó hangulata van Bangkoknak, hidak felhőkarcolók, aranyozott templomok. Néhol valaki ruhát mos, vagy épp fürdik a nem éppen patyolat tiszta vízben, és 10 perccel később máris a luxusszállodák világában találom magam. Az emberek a medence partján koktélt szürcsölve napoznak, és nézik a vízi forgalmat. Közben meg is jöttem az én kikötőmhöz. Hajó után irány az égbolt, és felpattantam a skytrainre. 6 emelet magasságban cikázunk felhőkarcolók lábai között, és közben a fejem feletti plazma tv-ben szólnak a reklámok és a videóklippek.

Megjöttem, még egy kis séta, követség,. Kezdeném kitölteni a papírokat, amikor egy francia kiscsaj közli, hogy írassam fel magam a listára, ez a beugró. Az ablakból kikukkantó embertől elkérem a listát, felírom magam, és megjegyzem a számom, mire kitöltöm a papírt, mar szól is. Adom a pénzt, ő pedig közli, hogy pénteken már jöhetek is. Ennyi volt. Ismét skytrain, irány a végállomás, a plázák otthona. Bármennyire is ciki, de én is Tesco turista lettem, ugyanis Bangkokba jövetelem másik fontos célja a vízumon kívül a sátor vásárlás.

2 ezer Ft-ért vettem is egy könnyű egyrétegű sátrat (ma már abban alszom). A tesco itt 3 szintes pláza, az összes otthon ismert multikkal és a másodikon a Tesco. Itt már minden sor szélén plazma TV, amiből reklámozzak az abban a sorban található akciós termékeket. Kicsit arrébb külön sushis pult, mellette déligyümölcsök tömege. Még cseresznyét is láttam, 1000 Ft-ért, 15 dkg-ot. Ezen kívül minden olyan, mintha Európában lennél.

Innen megcéloztam az MBK centert, ami a legnagyobb pláza, otthon utálom az ilyen helyeket, de itt talán megér egy próbát. És tényleg. Ha jól emlékszem 7 szint, és az összes hazai pláza elférne benne. A Westend csak egy sufni ehhez képest.

Mindenesetre pár napja az órámból kiesett egy kis pöcök, ami sikeresen bele is tört, itt kiütötték belőle, és 10 perc múlva ismét a kezemen volt, némi zsebpénz fejében. Visszafelé légkondis busszal mentem, cirka 80 Ft-ért, és pulcsi kellett volna, annyira ment a klíma. Otthon pedig Aba Botond és bérencei állandóan sírnak az árak miatt.

Khao San Roadra visszatérve a szállásommal szemközti utcai kajáldában eszegettem, és a néni örömmel üdvözölt.

Ma, amikor elmentem, kérdezte hova megyek, és hétfőn vár vissza.

Hihetetlenek az árak. 100 Ft-ért eszem a pad thait a thaiok népi ételét. Ebből a pénzből a nő fizeti a gázt, a 1.5 maroknyi zöldséget, a tésztát, a darált mogyorót, a műanyag tányért, az evőeszközt, és még haszna is van. Gondolom!

Hátravolt meg a repjegyem foglalása, pechemre az Air Asia szervere nem működött, de végül találtam másik weblapot, ahol sikerült megoldani. És ekkor még csak 4 óra volt, szóval ment minden, mint a karikacsapás. Este megnéztem néhány szép épületet kivilágítva, és bementem egy internetező helyre, ahol találkoztam ezzel a 3 magyar pókkal. Kettő közülük 3 napja jött, a harmadik pedig hasonszőrű, mint én. Beültünk velük egy helyre, ami nappal Shell benzinkút, este pedig bár. Ők ma utaztak Pattayába, medencés kéglit foglaltak 20 napra, hármójukra került 30 ezer forintba, szóval napi 500 Ft.

Én pedig átjöttem kempingezni Kanchanaburiba, ide a Kwai folyó partjára, a hídtól 500 m-re. Én vagyok csak, és nagyon jó fejek, de erről majd legközelebb.