Ismét Bangkoki levegőt szívok

Koh Chang - Bangkok

Ismét Bangkokból írok nektek. Holnap magam mögött hagyom Thaiföldet, és áttelepszem Burmába. Kis csapatunk nagyon jó hangulatban töltötte el az elmúlt 5 napot Koh Changon. Rengeteg úszás, a sziget teljes körbemotorozása és hatalmas kajálások.

Attila befizetett egy búvártanfolyamra, és 5-öt merült. Az utolsónál gondok merültek fel a reduktorával, ömlött kifelé az oxigén, és pár másodpercig levegőt sem kapott, de aztán az oktató megszerelte.

Koh Changnak igen jó a hangulata, és az emberek is nagyon kedvesek, nem úgy, mint a többi thai szigeten.

Rengeteg a kutya, a mi szálláshelyünkön is több van. Mi csak rókakutyának hívjuk őket, sárga a bundájuk, hegyes a fülük, és állandó vigyor van az arcukon.

A szálláshelyünk egy tök egyszerű útszéli bungaló telep, bár utolsó nap beköltözött valaki Hammer H2-vel. Néztünk is nagyot.

Estenként egy Mu nevű sráccal és csapatával iszogatunk a házak előtti padokon.

A nevének jelentése sertés (disznó), és ez nem becenév. Szar lehet neki ilyen névvel élnie. Egyfolytában szövegel, bár angolul nem beszél túl sokat, a cimborái még annyit se, de azért kézzel-lábbal elmutogatjuk a lényeget. Épp a múltkor 1 muszlin fickót hozott magával, aki vallása ellenére is igen bekarmolt, pedig nem is ivott a Bacardinkból.

Aki szereti az ínyencségeket, itt rengeteg tengeri herkentyűt megkóstolhat olcsón.

Itt megismerkedtem az üveghomárral és a skelopsal (Szent Jakab kagyló), na és a királyrák se maradt ki. Ezek otthon 5-10 000-be kerülnek, itt ennek töredékért ehet az ember garantáltan friss (meg él, amikor kiválasztod) herkentyűket.

A királyrákot 1 mangrove mocsár szélén lévő kis halászfaluban ettük, kiválasztottuk a delikvenseket, és indiai curry szószban megfőzettük. András kettőt, de mivel az egyik kisebb volt a szokottnál, ezért kapott még ajándékba egy nagyot is.

A végén alig bírtuk benyomni, mindenki úgy degeszre ette magát.

Itt egyébként lehetett kajakot bérelni, és ha valaki a vízen akar enni, az sem probléma. Ugyanis vannak kiscsónakok, terített asztallal, napernyővel, és amíg az ember eszeget, addig az evezős gályázik. Motoroztunk olyan helyeken is, ahol az aszfaltot hírből sem ismerték, de emelkedőkben (15-20 százalékos) nem volt hiány. Megálltunk egy csúcson, és hosszan beláttuk az utat, le a mélybe majd fel még magasabbra. Pihenésként frissen szedett kókuszt ettünk a parton. Strandolni általában a luxus szállodák strandjaira jártunk. Az őr amint látta, hogy fehérek közelednek motorral, már nyitotta is a sorompót, mi pedig bementünk, és ha épp a medencében volt kedvünk lemosni magunkról a sós vizet, akkor megtettük.

Koh Changi naplementék csodálatosak, bíborvörös színben pompázik az ég, a tenger és a pálmafák kontrasztjával az előtérben. Vagy épp a szigetek mögött bukik le a nap.

Szóval éltünk, mint hal a vízben. Kihasználtam az alkalmat, mivel ezen a túrán már nem leszek többet tengerparton. Burmába a kultúra és az igazi életképek kedvéért megyek.

A szigeten találtunk egy éttermet, ahol árultak magyar gulyást is. Ezt hallgassátok: a válaszható köretek: rizs, tészta de most jön a legdurvább: sült krumpli.

Ezek után már meg se lepődtünk azon, hogy a pincér hölgy néma (de tényleg az).

Tegnap visszavittük a mocikat, és a hölgy megkérte az embereit, hogy vigyenek vissza minket az 5 km-re levő kikötőbe (természetesen ingyen). Szóval ez egy más világ.

Hajóra pattantunk, majd buszra, de az utóbbin nem működött a légkondi. Gondolhatjátok, ha a tenger 28 fokos, akkor milyen meleg itt a levegő, hát még a buszon. Megálltunk egy étteremnél orvosolni a problémát, és ekkor láttuk a buszról leszálló karaktereket. Pókhasú germán a kis thai bérleményével, 2 brit srác, akik pont mintha csak az Onedin családból léptek volna ki, és persze volt rasztahajú tarisznyarák is.

Szóval ez itt Thaiföld, a népek olvasztótégelye.

A buszunk több mint 3 óra késéssel ért Bangkokba, de legalább ideértünk.

Most is iszonyatosan fülledt levegő van, és nemrég állt el az eső.

Legközelebb nem tudom, mikor írok, mert Burmában elvileg tilos az internet, de van néhány hely, ahol kalóz számítógépesek böngészik a világhálót, és segítik a magamfajta utazót.