Az utolsó Thaiföldi email!
Huu, hát esemény volt bőven. Először a legekkel kezdtünk: a legmagasabb Chedi (127m), legmagasabb álló Buddha, ahol inkább a park volt gyönyörű, mókusok, madarak, japánkert, tó stb. Innen irány az úszópiac.Útvonal: BKK - Nakhon Phanom - úszó piac – Phetburi – Phuket - Phong Nha – Krabi –
Phi Phi - Nakhon Si Tammarat.Óriásit csalódtam, nem javaslom senkinek, én egy olyat vártam, mint a Jackie Chan filmekben, ahol az emberek ugrálnak át az egyik hajóból a másikba. 10 percig utaztunk egy csónakban, intettünk, hogy álljon félre, kiszálltunk és angolosan távoztuk.
A hely a legismertebb thai úszópiac (Damnoen Saduak), időpont reggel 8:00, turista 0. Beülünk a csónakba, 7- 8 gyümölcs és kajaárus pofa a főutcából (csatorna), átmegyünk egy másikba, itt egy darab csónak sincs, csak butikok a parton, amikben akár csónakból is vásárolhatunk, állítólag 10-től van nagy piac.
Reggel 10:00, megjöttek a turista hordák, de továbbra is ugyanaz a 8 kofa árusít. Mint kiderült 10-20 éve még jó volt, de mostmár csak ilyen. Innen uzsgyi a tengerpartra, ott is az ősmaradványokhoz. A stoppolásban az a jó, hogy olyan, mint a taxi, csak ingyen van, megérkezünk egy városba, a sofőr megkérdezi hova megyünk és elvisz, mint most is. Pedig jó 20 km-re volt a várostól. A fossziliákat sajna nem láttuk, mert csak reggel apálykor látszanak, de egy a mangrove mocsárba épített étterembe kaptunk ingyen ebédet, kólát és fagyit, amiért hiába fáradtunk. Az utóbbit kalácsban szervíroztak, próbáljátok ki, érdemes, nagyon fincsi.
Minden pincérnek a zsebéből csúzli lógott ki, a környékbeli majomhordák garázdálkodásai
ellen. Benéztünk Phetchaburiba is, ahol rengeteg a wat és a park.
A hegytetőre gyönyörű ösvény vezet, fent rengeteg virág, múzeum, wat, palota és szuper kilátás, ja és mindenfelé makákók. Tudjátok ezek azok a majmok, akiknek taraj van a fejükön, tisztára, mint a punkok, a helyiek David Beckham majomnak hívják őket.
Innen lehúztunk Phuketre, itt van magyar étterem is, persze mi nem ide készültünk. A szigeten még könnyebb stoppolni, mint máshol, ezért először stoppal körbejártuk és később visszamentünk a jobb strandokra.
Történt egyszer, hogy a naplementét néztük a sziget déli csücskéből (ezen a strandon a partközelben láttunk egy kb. 80 cm hosszú tengeri kígyót) és mentünk volna vissza alvóhelyet keresni, amikor egy autó felvett.
- Hova mentek?
- Ranong beach. – felelem.
- Mi is, de előtte megállunk kajálni, gyertek velünk.
Megálltunk egy luxus étteremnél és a srácok meghívtak kajálni.
Nem volt egyszerű a történet, a bejáratnál 3 csaj fogadott minket meghajlással, elkísértek minket az asztalhoz, leültünk, újabb három sürgött körülöttünk. A szomszédos asztalok
1-2 méterre lehetnek egymástól, de a kellemes környezetben nem lehet átlátni hozzájuk. Kikérték az innivalót, a sört kiöntik a pohárba, beszélgetünk, félig van a poharam, a kiscsaj
elragadja tőlem, én csak lesek, ő rátölt és visszaadja.
Megjön a vacsi, itt sehol nem késsel, villával, hanem kanállal és villával esznek. A kanalat két ujjal kell tartani és többit eltartani, mint a tea iváskor. Elég kényelmetlen, de meglehet szokni.
A vacsora isteni 4-5 fogás. Elsőként leves rizzsel, majd zöldséges csirke sali, kesudiós-rákos kaja (nekem ez jött be a legjobban), sült hal és egyebek.
Innen átvittek minket a Ranong beachre és egy luxusszálló halljában egy koncertre invitáltak meg, mi persze szakadt trikóban ücsörögtünk a teraszon, háttérben a medence és a tenger.
Egy szuper jó Fülöp-szigeteki zenekar játszott mindenféle ismert számokat. A koncert előtt az egyik énekes csaj odament minden asztalhoz, és nagyon megörült, amikor spanyolul kezdtem
beszélgetni vele, és mint kiderült idén készül kishazánkba.
A koncert elején köszöntött minden nemzetiséget a zenekar, engem külön is kiemelt, mint magyar havert. Húszan lehettünk, de mindenki végig maradt és énekelte a számokat.
A repertoárból: U2, Cranberries, Gipsy King, az én kedvemért egy Queen számot is eljátszottak. Koncert közben kellemes kis koktélokat iszogattunk.
A végén a három figura kirakott minket a strandon és ők visszamentek a városba, mi meg a rendőrség előtt sátoroztunk le a parton.
Másnap megnéztünk egy vízesést (helyiek hajmosásra használták) és egy gibbon rehabilitációs központot. Ide a szüleiket elvesztett kis majmok kerülnek, eleinte ketrecben vannak, később kiviszik őket a környező lakatlan szigetekre, majd visszatelepítik eredeti helyükre.
Nem végeztem még csak Oszinak állandóan elszáll az üzenet, szerintem vmit rosszul csinál.
Phuketről átzúztunk Phang Nhaba és befizettünk egy motorcsónak túrára. Elsőként a púpos kutya formájú sziklát láttuk (teve),
kicsit később a parton kagylóra vadászó majmokat, majd egy sziklafalban lévő barlang alatt csónakáztunk át.
Majd láttunk egy muszlin halászfalut (Ko Panyi) egy elbűvölő szikla lábánál.
Végül jött a fő attrakció a James Bond szikla, itt forgatták az Arany pisztolyos férfi című epizódot..
A prosikon mindenhol úgy szerepel, mintha egy magányos szikla lenne a tengerben, közben nem. Mögötte van egy turistáktól hemzsegő sziget és itt jön a gusztustalan dolog, ha sétálni akarsz, akkor fizess 5 dollárt. Az egész szigetet kb. 5 perc alatt körbe lehetne sétálni, természetesen nem szálltunk ki. Mostanra már a programok ára magába foglalja a sziget belépőt és kár lenne kihagyni, na meg körbeúszni a szigetet (2011.03.).
Viszont olyan képet nem tudtam készíteni, mint ami a prosikon van, mert apály volt és a szikla terjesen kint volt a vízből.
Ez csak a kisebbik gond, de a hajósnak szóltunk, hogy menjen szembe a sziklával elővett egy pálcát és leszúrta, kb. térdig ért a víz.
Phang Nga város környékén benéztünk egy őserdei parkba (Sa Nang Manora), ahol egy 2 km hosszú ösvényen lehetett haladni, útközben barlangok, óriás fák, virágok, páfrányok, és vízesés.
Szóval király.
Visszafelé megálltunk egy gumifa ültetvénynél és megcsapoltunk egy gumifát a fotó kedvéért.
Aztán próbálkoztunk a szandál talpának a megragasztásával.
Nem jött be.
A városban van egy másik park, amiben két barlang van, kiépített járdával (néhány falusi itt motorozik). Van egy barlang bejárat, ami alatt autók és motorok járnak, na meg mi.
Tegnap jöttünk vissza életem legszebb szigetéről, a hely neve Koh (sziget) Phi Phi. Itt játszódott a már régebben említett Beach című film javarésze.
Két szigetből áll Phi Phi, a Beaches sziget elvileg lakatlan és a másik a fő sziget, Phi Phi Don, ahol zajlik az élet. A szigeten mindenfelé hegyek, amit beborít a trópusi őserdő és a tenger. A víz türkizkék és meleg, mindenfelé korallok.
Szerintem ez kijár, a mínusz 15 fokos plakátragasztások után.
A fő sziget velős csont formájú, a középső vékonyabb részén van a falu, a többin csak kisebb strandok vannak és az erdő.
Befizettünk 6 dolcsiért egy sziget kerülő túrára.
Előtte az egyik pubban stillszerűen még egyszer megnéztük a filmet.
Először búvárkodni álltunk meg, majd strandolás egy lakatlan szigeten, ebéd és megcéloztuk Phi Phi Lay szigetét, itt van a Maya-öböl a Beach című film forgatási helye.
Reggel még jó idő volt, mielőtt átértünk volna a hajóval, a közelben már esni kezdett. Az első és talán legszebb öbölben (Losama) megúsztuk. Ez egy majdnem kör formájú öböl, amit kb. 500 méter magas zöld sziklafalak vesznek körül. Az öbölben van egy 7-8 méter magas szikla, amiről ugrottunk egy páran. Megcéloztuk a második öblöt és közben megjött a monszun és megmutatta ki az úr.
Behúztunk az öbölbe, de piszkosul szakadt, kint hideg, ezért mindenki gondolkodás nélkül ugrott a kb. 28 fokos tengerbe. A sziklafalnál behúzódtunk egy repedés alá.
Majd a hajós srác így szólt:
- Gyertek utánam.
Negyed óra úszás az öbölben, előttünk egy kör alakú lyuk, ami mögött a szárazföld. Óvatosan átbújtunk a lyukon, vigyázni kellett az áramlások miatt. Néhány perc őserdei séta, majd megérkeztünk a Maya beachre, mindenki bámult és szinte egyszerre rohantunk be a meleg vízbe. Az eső persze még mindig esett.
Az egész tisztára olyan volt, mint a filmben: úszás, őserdő, strand.
A víz színe itt is leírhatatlan, viszont az öblöt körbevevő sziklákat alig láttuk a ködben, de később kicsit kitisztult és megmutatta magát az öböl.
Ezt a helyet tényleg mindenkinek látnia kell!!!
Tegnap még az Andamán tengerben fürödtünk, most pedig már itt vagyunk a Dél-kínainál, egy-két nap és megérkezünk Malajziába.
Ja mi történt ma: 1237 lépcsőfokon felmásztunk egy hegytetőre, felfelé 20, lefelé 10 perc. Fentről szuper kilátás és egy Buddha lábnyom reprodukció. Visszafelé majmok mellett jöttünk lefelé, a kolostor mögött találtunk egy ösvényt, itt egy barlang bejáratánál néhány monk
Beszélgetett, egyikük kezében mobil telcsi. Pity-pity sms jött, majd elfelejtem a mennyezetről egy ventillátor lógott le, nehogy rosszul legyenek a nagy melegben.
Néhány méterre tőlük mókusok kergetőztek, egy perccel később elérkeztünk egy 1000 éves fához. Sokáig néztünk felfelé mire megláttuk a tetejét.
Kicsit több mint 200 km stoppolás és itt vagyunk, most is épp szakad.
Konec Filma 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése