Újabb hírek a nagyvilágból!
Visszatértünk az anorexiás könnyűvérű lányok, a padthai és az arany neoluxos watok országába.
Eseményekben most sem szenvedtünk hiányt. Miután megírtam a múltkori levelet találkoztunk Tomival a laoszi, de nálunk tanult (SOTE) Luang Prabangi kórházigazgatóval, 20 dolláros fizetéssel (nem napi). Ez nem elírás. A felesége étterméből tudnak megélni. Nagyon barátságos foszer, Oszinak meg kellett nézni egy labor-felszerelési gépet a kórházban, de mivel kevés időnk volt, nem tudta megjavítani. Elindultunk észak felé, gyönyörű hegyek, elbűvölő karszt formációk, kanyargós utak, mély völgyek, bővizű patakok, szóval király.
Egy órás hajóúttal jutottunk el Muang Ngoi Neua, aminek a szélétől 2 km re találni néhány barlangot. Nagy királyság, fejeden egy lámpával úszkálni, a kellemes hőmérsékletű barlangi patakban. A falu szélén aznap épp bulit rendeztek (iskola szünet), evés-ivás, a pálinkát ötliteres olajos flakonból kínáltak. Akkor ebbe bele se gondoltam, utólag már érdekes volt.
Apropó mióta itt vagyok megéltem egyet s mást.
Ittam kígyó, gyík, százlábú és hernyó pálinkát is. Az utolsó a legjobb, főként a benne úszó hernyók nagyon finomak.
Miután visszatértünk Luang Prabangba Oszi ismét megnézte a műszert, be is állította és Tomi meghívott minket vacsorára az éttermükbe, épp aznap volt a felesége szülinapja is.
Nagyon fincsi algás saláta, bambuszos gomba és egyéb finomságok kerültek terítékre.
Elvileg még mindig a laoknál lennénk, de kifogtunk egy újabb jó stoppot. Először egy kamion vett fel és a platón végre kipróbálhattam a két hónapja vett függőágyam.
Képzeld el 60-as tempó hegyek-völgyek, kanyarok és te tespedsz a függőágyban. Másfél óra hátránnyal indultunk a buszhoz képest (szintén nyomják a gázt ezerrel) és félúton, ahol leszálltunk értük utol. Innen még mindig sokat kértek: 2,5 dollár fejenként (120 km busszal 4-5 óra végig kanyarog az út 1000 méter magasan). Ismét a stoppolás mellett döntöttünk és hamarabb is értünk a célba, mint a busz.
Thaiok vettek fel ők is a köcsögök mezejére (Plain of Jars) tartottak. Két jeep, az arcok nem voltak szívbajosak, tolták a verdáknak rendesen, állt. egyik oldalon mindig szakadék, de azért 60-nál kevesebbet ritkán mutatott az óra. Estére meghívtak kempingezni. A köcsögöknél nem lehetett sátorozni, nem baj, miért vannak dzsipekkel. Elzúztunk a szomszéd faluig, engedélyt kértek a törzsfőnöktől. 4 kerék meghajtás be és fel a közeli domb tetejére, árkon-bokron át.
Nekiálltunk sátort verni, mire végeztünk, feljött a fél falu, thai barátaink kiosztottak néhány doboz cigit, kekszet és meghívták őket a tábortűz mellé.
Ja a táj képe eléggé szokatlan, nem az a megszokott trópusi, mindenfelé füves dombok, tisztára, mint Skóciában, a Hegylakó című filmben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése